Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-26 / 30. szám
1905. jnlius 26. Kiskun-Halas helyi értesítője. a mi kiindulási pontunk az, hogy I — miután úgy ezredéves történe- j tünk, mint régebbi és ujabbi törvényeink értelmében is Magyarország független, önálló állam — minden lehetőt el kell követni arra nézve, hogy a függetlenség ne csalt elméletben, hanem a valóságban is meglegyen, s ezért meg kell szerezni az eszközöket és a biztosítékokat arra nézve, hogy az ország önsorsa felett nemzeti érdekeinek megfelelően saját törvényhozásában megnyilatkozó akarata szerint úgy intézkedhessek, a mint azt indokoltnak találja, és hogy rendelkezzék a szükséges erő felett, melylyel akaratának érvényt szerezhet, és intézkedéseinek állandóságot biztosíthat, úgy bent, — mint a külföldön ; s lefelé és fölfelé egyaránt; erre törekedni, ezért dolgozni kell, mert — fájdalom — a jelen keserű tapasztalata azt bizonyítja, hogy a kifejezett nemzeti akarat nemcsak szabadon nem érvényesülhet, hanem olyan akadályokba ütközik, a melyek, igazán alkotmányos, szabad és független államban nem létezhetnek, s ez alapon nyugodtan állítjuk, hogy az élet rá czáfol az elméletre, és a szomorú r igazság az, hogy : Magyarország törvény és alkotmány szerint független, — a valóságban azonban \ Ausztriától és a császári háztól nagyon is függő állam. Ennek a függési viszonynak lazítását, és a király által szentesitett törvények becsületes végrehajtását és a nemzeti erők gyarapítását czélozza az a küzdelem, amely most már nem a kormány és a törvényhozás, hanem azjuralkodó és a nemzet között folyik. Hogy kritikai fejtegetéseink alapja olvasóink előtt álljon, mindenek előtt szükségesnek véljük megállapítani azokat az eseményeket és tényeket,, a melyek a jelen politikai helyzetet teremtették. Köztudomású, hogy az obstruk- tiónak a Széli kormány által beterjesztett ujonczlétszámemelést czólzó törvényjavaslat volt a megindítója, s folytatására az serkentette az ellenzék egy részét, mert a íléder- váry kabinet a javaslatot határozottan vissza nem vonta, sőt kijelentette, hogy azt a hadsereg érdekében szükségesnek tartja, s igy attól csakis egy évre áll el; és mert ez a kormány még az önálló vámterületnek 1907. évben való felállítását lehetővé tett, annak idejében óriási vívmánynak hirdetett és hitt, 1899. évi törvény ellenére is a közös vámterület fenntartása érdekében oly intézkedéseket helyezett kilátásba, a melyek arra voltak szánva, hogy az önálló vámterület jogi állapota ténylegessé ne vállhasson. A Héderváry minisztérium másodszori bukása után jött gróf Tisza István a szabadelvű párt bizottságának katonai programmjával, a melyhez ki volt eszközölve a király hozzájárulása, s maga gróf Tisza István miniszterelnök a kormány bemutatkozásakor tartott beszédében nyíltan elismerte, hogy az u. n. engedményeket, s általában az elért eredményt az obstruktió- nak lehet köszönni, ezzel azonban az obstruktiót lefegyverezni nem lehetett, mert ekkor már követelésként oda volt állítva a közös hadsereg magyar részére nézve a magyar vezényleti nyelv behozatala ; ezért nem szűnt akkor meg az obstruktió, de az ellenzék vezetőinek befolyása folytán mégis abban maradt 1904. tavaszán, úgy, hogy az országgyűlési tárgyalások rendes mederben folytak, a kormányt senki és semmi sem gátolta abban, hogy feladatait teljesíthesse. Megírta azonban gróf Tisza István a hires ugrai levelet, melyben tudtára adta az országnak, hogy a házszabályokat szigorítani kell azért, hogy „a többség akarata érvényesülhessen,“ s arra vállalkozott, hogy ezt mindenáron keresztül viszi. Hiába hangzottak el a szebbnél- szebb beszédek, hiába volt kimutatva, hogy a házszabályok tervezett módosítása az országra és az alkotmány épségére nézve minő veszélyeket hord magában, — a miniszterelnök mereven ragaszkodott kedvencz eszmélyéhez, s annak keresztülvitelére irányult téves ac- tiójával nem csak az ellenzéket, hanem saját pártjának legtekintélyesebb tagjait is maga ellen állította csata sorba, úgy hogy meg kellett győződnie, hogy terét a házszabályok becsületes megtartása és megtartatásával keresztül nem viheti, és éppen ezért követte és követtette el a ház akkori elnökével összejátszva — múlt év november 18-án — azt az erőszakos merényletet, a mely országos felháborodásra adott okot, de belátva, hogy a kópviselőházban nem boldogulhat, s az erőszaknak hasznát nem veheti, feloszlat- tatta a képviselőházat, s a király által provokáltatta, hogy „Ítéljen a nemzet.“ ítélt, s január 26-iki ítéletével elsöpörte gróf Tisza Istvánt minisztériumával és házszabály reformjával együtt, sőt elítélte magát a szabadelvű pártot is, a mely kisebbséggé változott az 1904. november 18-án szövetkezett baloldali pártokkal szemben. Ezen fordulat következtében a kormány lemondott, a dolog természetes és alkotmányos rendje szerint tehát a szövetkezett ellenzék köréből illetve az annak felfogását valló férfiak sorából kellet volna a királynak az uj kormányt kinevezni, ami nem történt meg; sőt érthetetlen okokból a képviselöháznak hozzá intézett azt a feliratát, a mely a szövetkezett ellenzék programmját magában foglalja, a király mindez- ideig válasz nélkül hagyta ; s hogy a zavar és bonyodalom még nagyobb legyen, kinevezte a nemcsak többségre, de egyetlen pártra sem támaszkodható Fejérváry kormányt, a melylyel szemben bemutatkozásakor az országgyűlés mindegyik pártja, sőt a főrendiház is bizalmatlanságát fejezte ki, és mégis mint minisztérium működik, gunyjára az alkotmányosságnak és a parlamen- tárizmusnak. Ez az eljárás teremtette meg a nemzeti küzdelmet, azt az ellenállást, melyen meg kell törni a hatalomnak. Ezen ügynek állottunk szolgálatába teljes lelkesedéssel, a szabad, a független Magyarország rajongó szeretetével. Ingatlanok adás-vevése. Elmer Miklós és neje Segesvári Teréz megvették Szalai József és társai 2 hold 1382 n. öl rekettyéi legelőjét 1200 koronáért. Szalai Ferencz és Császár Erzsébet megvették Fazekas József és neje Kaufmann Katalin lakházát és 118 n. öl telkét 1000 koronáért. Pajor József és neje Horváth Judit megvették Szalai Ferencz 2 hold 1396 n. öl szőlőjét 2000 koronáért. Benke Károly és neje Miskei Oz. Erzsébet megvették Szabó V. István és neje 814 n. öl szőlőjét 800 koronáért. Figura Balázsné Toth G. Juliánná megvette Orbán Imrénó Nagy B. Mária 42 n. öl szántóföldjét 40 koronáért. Komlós Lajos és neje Sárközi Juliánná megvették Kis Faragó Lajosné Tegzes Mária 1 hold 426 n. öl szőlőjét 1200 koronáért. Soós Simon megvette Hirkó Balázs és neje Matkó Juliánná lakházát és 168 n. öl telkét 1920 koro náért.
