Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1905 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-28 / 26. szám

19U5.

latával. — 7. Az állategészségügyi körzetekre vonatkozó szabályrendelet módosítása a tanács javaslatával. — 8. Május és junius havi pénztárvizsgálatokról polgármesteri jelentés.

Az országos vásár állatforgalma a következő volt: gazdát cserélt 834 tehén, 151 szopos borjú, 98 drb 1 éves, 68 drb 2 éves és 50 drb 3 éves üsző borjú, 129 drb tinó, 279 drb ökör, 396 drb ló és csikó, 290 drb juh és bárány, 160 drb sertés, 18 drb bika és 2 drb bivaly. Az elkelt állatok között nagyon sok darabon meglátszott az Ínséges tél nyoma, nem hiányzottak azonban közülük a fajtiszta, pompás példányok sem.

Népesedési iiiozgaloui.

— junius 21. junius 27. — Születtek:

Bánóczki Balázs és Farkas Krisztinának József Balázs nevű fiuk. Kriván György és Bitó Agnesnak Sándor nevű fiuk. Binczki József és Radvánszki Rozáliának Ilona nevű leányuk. Péter Béniámin és Bacsó Máriának Pál nevű fiuk. Dékány Ferenez és Bulázer Juliánnának Ferencz nevű fiuk. Frittmann Imre és Haász Margitnak István nevű fiuk. Garajszki István és Németh Ilona Lucziának Károly nevű fiuk. Gondi Lajos és Kolompár Teréziának Terézia nevű leányuk. Kis Gergely és Vörös T. Ilonának Károly nevű fiuk. Márta Péter és Kálmán Apollónak Vilmos nevű fiuk. Ocskó Vendel és Budai Eleonórának Eszter nevű leányuk. Farkas Sándor és Árvái Jolánkának Lajos nevű fink.

Meghaltak:

Szőke Zs. Mária 1 hónapos korban. Nagy F. György Pálné Dubecz Juliánná 21 éves, Tóth Imre 10 éves, Horváth Csikós Magdolna 19 napos, Korpácsi Balázs 2 éves korban.

Kihirdetett jegyesek:

Krausz Móricz Deutsch Szálival. Szalai János Szakács Eszterrel. Koleszár István özv. Kovács B. Mi- hályné Zsombor Annával.

Eyyhekeltek:

Schaffer Adolf Deutsch Saroltával. Kellner Félix Schön Herminával. Pap Takács Balázs Bögyös Máriával.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

Csarnok.

Férj és feleség egy húron pendít Inek.

(Folytatás és vége.)

F á i k a város végén, a tenger partján egy, deszkákból összetákolt kunyhót jelölt meg lakása gyanánt. Ide jönnek tehát következő este Haszt Baba és felesége, I) s e- m i 1 e asszony. Fáik azzal indokolja itt lakását, hogy a tenger partjára hordott szemétdombok bűze elveszi az étvágyat és igy ő sokat megtakarít a kosztján. Téli időben pedig a lámpához tartja kezeit, úgy melegszik s ennélfogva tüzelőre sem ad ki pénzt. — Ekkor eloltja a kunyhóban égő lámpát, azt mondva, hogy beszélgetni sötétben is lehet, a halláshoz pedig nem szükséges lámpafény. Ennek láttára D s e m i 1 e asszony ezt súgja a férje fülébe : „íme, éppen olyan ember, a milyent kerestünk. Okvetlenül hozzá kell adnunk Szabihát, legalább ő is hadd lásson jó napokat.“

F á i k továbbá azt mondja nekik, hogy lakodalomra nincs szükség. Egy napon a leányt elvezetik ide magukkal ; egy-két perczig elbeszélgetnek, azután a leányt itt hagyják, ők pedig haza mennek. A mi pedig a mennyegzői ruhát illeti, hiszen úgy is van ruhája a menyasszonynak, mi szükség volna másikra.

Haszt Baba mindezt helyesli s azt mondja, hogy ezzel a leányra vonatkozólag el van intézve az ügy, de hát Fáik ő róluk se feledkezzék meg, mert hiszen az ő kedvéért jöttek ide és koptatták a czipőiket; azonkívül a felesége mennyit futott — fáradozott, mig ekkorára fölnevelte Szabihát. Kérdezi tehát Fáiktól, hogy mennyi pénzt hajlandó adni neki a leányért. Fáik 500 piasztert mond neki, de Haszt Baba kevesli. Fáik igér még rá 100 piasztert, de mivel Haszt Baba ezzel sincs megelégedve, azt mondja, hogy egy öltözet szép ruhát fog venni neki. „Helyes, beleegyezem "(mondja a fukar és kapzsi), csakhogy az uj ruhához egy órát is kérek.“ Fáik ezt is megígéri. „Az órának aranyláncza legyen ám !“ (mondja Haszt Baba). „Az lesz,“ (nyugtatja meg Fáik). „No lásd, majd el felejtettem! Az

junius 28.

ujjamra egy gyémántköves g y ű- rűt.“ Fáik ezeken kívül abba is beleegyezik, hogy ő fogja megfizetni a mészárosnak a 100 piasztert.

„Nekem már egyéb nem kell (mondja a kapzsi); most még csak a feleségemet illető rósz van hátra. Nézze, uram, a rajta levő ruháján kivül nincs neki több.“ — „Veszek neki szép ruhát,“ mondja Fáik. — „Nekem már lesz gyómántos gyűrűm, aranylánczom; ő neki ne legyen efele ?“ kérdi Haszt Baba. „Egy pár fülbevalót és gyűrűt neki is veszek,“ nyugtatja meg Fáik. „Most már tehát megyek és hozom a leányomat,“ mondja H a z s t B a b a. Elindul, de visszajön s azt mondja Fáiknak, hogy elfelejtett valamit, t. i. hogy a feleségének az uj divatu melltűkből is vegyen egy darabot, mást aztán nem kiván már. Fáik ekkor hosszasan hallgat és Haszt Baba faggatására végre azt mondja: meggondolta a dolgot, nincs ennyi tehetsége, hogy ilyen drágán vegyen magának feleséget; Haszt Baba próbáljon szerencsét máshol. Erre a kapzsi apa engedékeny kezd lenni s azt mondja, ha a m e 111 ű nyomja Fáik lelkét, ő elengedi azt. „Nem, nem, (mondja Fáik) most már lemondtam szándékomról.“ Haszt Baba most már fokozatosan elengedi a feleségének veendő ruhát, a mészárosnak fizetendő 100 piasztert, az ő számára veendő ruhát, órát, aranylánczot. S mikor Fáik még mindig hajthatatlannak mutatkozik. Haszt Baba nagyon nyugtalanul és csaknem siró hangon arra kéri, hogy legalább az először Ígért 500 piasztert adja meg neki, tüstént hozza a leányát.

El is megy érette s nem sokára visszatér Szabihával. Kéri a pénzt Fáiktól, de ez kijelenti, hogy majd csak a házasság megkötése után fogja átadni neki. — E közben a meghívott pap és a tanuk megjelennek s a pap törvényesen összeadja Fáikot és Szabihát. Ekkor Fáik átadja a pénzt a kapzsi apának s egyszersmind tudtára adja, hogy ő nem olyan ember, a milyen- nok az utolsó napokban mutatta magát Haszt Babának ; ő ehhez a cselhez csak Szabiha iránt való szerelemből, meg azért folyamodott, hogy a szegény leányt megmentse, minthogy más uton-médon nem bírta megkapni. Haszt Baba