Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-18 / 25. szám
2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. hová a madarat is csalni szokták az enyves vesszővel: a saját vesztébe. A nép nem gondolkodik s ha tennie kell, nem fontol, hanem csak fontoskodik, néz, de nem lát, szavaz, de szavát olcsón adja, ha kell szép szóért, ha lehet pénzért, ha kitérni nem tud parancsszóra, de lelkiismeretesen a becsület s az igazság szavára csak a legritkább esetben. Az isteni nép mindig arra a nótára táncol, a melyet a hozzá legközelebb állók fújnak. Lehet az a nóta bolond, lehet német, az isteni nép csak járja. Hogy hatalmában volna becsületes, jó nótát huzatni, arra nem is gondol. S ha van ember, aki rámutat a klikkek munkájára, aki szüntetni akarja az egyéni hatalmat, aki egészséges képviseletért rajong, azt a torzsalkodók serege megtámadja, annak beleköt a szavaiba s hirdessen bár kézzelfogható igazságot, meg- nevetí. És a nép csak járja a vad nótára. Gondolkodni, az önzést megvetni, vagy legalább mérsékelni, a tudatlanokat felvilágosítani, a tanítást elfogadni, igaz okadatolható véleményt kérni, ez mind az isteni nép kényelmébe ütközik. Ismétlem, nem politikai szempontból foglalkozom a népgyülésekkel. Ehhez itt e hasábokon nincs is jogom. Cikkem megírására a kifejtett szomorú körülmények indítottak, melyek megszüntetésére kellene törekedni. Ti apostolok tanítsátok meg a népet előbb arra, hogy a szorosan vett magánérdeket a haza érdekétől különválassza, tanítsátok meg gondolkodni a jogok és kötelességek felett, tanítsátok meg arra, hogy ebben az országban joga van mindenkinek szabadon véleményt nyilvánítani, elveket vallani, tanítsátok meg arra, hogy midőn elvekről van szó, a becsületről is szó van. Ha mindezekre megtanítva látom a népet, ha akkor valamely népgyülés ezerek és ezerek, fiatalok és öregek lelkes tömegéből s nem csupán a vasárnapi unatkozók százaiból fog állani, s ha az a népgyülés egy szívvel, egy lélekkel, meggyőződésében senki által meg nem ingathatva mond határozatot, akkor bizonyára a ma kétkedők is elhiszik, hogy van népakarat, — ám’ az a népakarat, melyre ma hivatkoznak sokan — mese. Gy. Egy asszonynak. Mondd, ha éjjel álom helyett Álmodozás száll meg S letűnt kornak varázsában Hullámzik a lelked: Visszatérsz-e, úgy mint én, az Elmúlt ifjúságra, Derőségre, kékre, szépre, Hajnalhasadásra? Érzed-e még tündédnek A csók édes mézét? Látod-e még ragyogónak A csillagok fényét? És ha újból megálmodod A csók csattanását — És ha ismét látni véled Csillag ragyogását: Kél szivedből oly mély sóhaj, Mint az enyémből száll ? Fáj-e úgy e te szived is, Miként az enyém fáj? Te is, mint én, forró kőnynyel Kiséred a sóhajt ? Te is, mint én, álmatlanul Várod be a hajnalt ? . . . Szí. HÍREK. * Eljegyzés. Gyulay János közjegyzősegéd, több vidéki lap kedvelt tárcaírója eljegyezte Aiudian Mariora kisasszonyt Topánfalváról. * A nőegylet f. évi december 11-én tartott közgyűlésén elhatározta, hogy kölcsönpénzeinél az eddigi 8°/0-ot leszállítja 6%-ra. Ez a leszállítás csak az ezután folyósítandó kölcsönökre vonatkozik. Elhatározta továbbá, hogy a szokáshoz híven, ez idén is a kisdedek részére karácsonyi ünnepet rendez, melyet dec. 23-án d. u. 3 órakor tart mag a felső városi óvodában. * Halálozás. Hofmeister Mátyás városunk puritán jellemű, fennkölt és nemes érzésű, jótékonyságáról ismert polgárai hó 17-én reggel 3 órakor 38-ik életévében meghalt. Végintézkedése is, melyben megrendelte, hogy temetése a legegyszerűbben menjen végbe, végtelen egyszerűsége mellett tanúskodik. Temetése hétfőn 19-én délelőtt 10 és fél órakor lesz. Elhunyta városunk egyik előkelő családját, a Hofmeister családot borította mély gyászba. * Csendes éj van, nyugalomnak éje . . . Petőfi a nagyköltő Kiskunhalason aligha irta volna meg ezt a költeményét. Nálunk az éj minden órájában olyan tülkölés megy, hogy boldog aki aludni tud. S persze rendszerint a hálószobák ablakai alatt szól az édes zene. Az ember minden órát megszámolhat. Milyen ötlet is! A későn hazakerülő lump alkalmazhatja azt a régi viccet, hogy a felesége ablaka alatt 10 órát jeleztet hajnalban . . . Hogy mi értelme van ennek a zsivajnak, azt aligha tudná valaki megmondani. Ez a szokás a csendháboritás ellen alkotott paragrafusokat egyszerűen nyakonüti. Cirkáljanak éjnek idején az őrök, de ne zavarják az alvók nyugalmát. A mai őr hóna alá csapja kedves kürtjét, meghúzódik valamelyik kapu aljába, mint ezt akárki tapasztalhatja s csak akkor ébred meg, ha a toronyban fölhangzott az óra jelzés. Mig alszik, mehet a lopás vígan. Dehát akkor mire való a kürtölés? Falusi szokás az ilyen lármás órajelzés, mit elöbb-utóbb meg kell szüntetni. * Csaló automata. Van a vasútnál egy masina, amely már rég kiérdemelte ezt a nevet. Ott áll az állomás előcsarnokában nem kis bosszúságára azoknak, akiknek szivaruk égne — ha volna gyufájuk. Ám ott az automata. Messziről látszanak betűi: 2 fillér bedobása után stb. ... És az utas enged a csábításnak, bedobja a 2 fillért, megrántja a fogantyút, zörög a gép, csörög a krajczát — de az automata gyufát csak nem ad. És ez Így megy már hónapok óta. Utoljára is sok krajczár sokra megy. Ha csődöt mondott az automata, úgy a nyeldeklőjét tessék lepecsételni!
