Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-11-13 / 20. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 3. mindinkább közeledő batár belsejét vizsgálta. Reszketve szorongatott balkezében egy kiélesitett tőrt, a mellyel első, rút bűnét akarta elkövetni. Az volt ugyanis szándéka, hogy elszegényedett kuruc vitéz alakjában felkéredzkedik a kocsira és a bennülök pénzét és ékszerét elrabolva megugrik, még mielőtt elérnék Halas városát. A nagy közelség miatt egészen jól kive- hette az utazók alakját és mikor a hintó az akácos elé ért, eldugta a tört és kiállott az útra a lovak elé. A kocsis megállitá a lovakat és a komorna kiszólott: „Mi kívánsága van kelmédnek tőlünk?“ „Szegény kuruc vitéz vagyok“, feleié az félénken, „Halasra szándékozom az atyafiságomhoz. Ha jó szívvel néznek kelmetek, vegyenek fel a kocsijukra.“ Deák Ilonka igent intett és az ifjú felült a dagadó ülésre, a komorna mellé, szembe a fiatal leánykával. A kocsi csakhamar megindult. Egyikük sem szólt egy szót sem. Ott ültek méla, hallgatag csendben, környezve a síri néma vidéktől és gondolataikkal foglalkoztak. A nap utolsó sugara is elhalt már és a hosszú csendet semmi sem zavarta. Az ifjú egyszerre felijedt merengéséből és a lányka arcára tekintett. És a mint nézte, nézte azt a szűzi szép arcot, egyre szomorúbb lett és férfias arcán egy könnycsepp gördült végig. Az egész tájon a merengés bánatos, borús hall- gatagsága honolt. A pásztoremberek subájukra keveredve bámultak a tűz hamvadó zsarátnokába, a csillagok miriádja mint megannyi tűzszem nézett a csendes, egyhangú vidékre. És az ifjú tekintete még mindig azokon a szűzies arcvonásokon pihent. Ó ne higyjétek ti költők, ó ne higyjétek, hogy csak nektek van ideálotok, ó ne higyjétek, hogy csak ti tudtok érezni, hogy csak ti tudtok szeretni igazán: az a földöntúli érzés, a mely a mi ifjú emberünknek egész bensőjét áthatotta ebben a pillanatban, a mely szelíddé, csaknem mélabussá változtatta viharverte vonásait, többet, ó sokkal többet ért annál a siránkozó érzelgésnél, a mit ti költészetnek neveztek. Az elvetemült, a rossz útra tért ifjú sokkal jobban érezte most árvaságát, elhagyatottságát, szeretett volna leborulni az eiőtt az angyalarcu leány előtt, csókokkal illetni még lába nyomát is ... de elgondolta célját, erőt vett magán és tőre után kapott. Ebben a percben harangszó hallatszott a távolból. Halas városában harangoztak estimára. Deák Ilonka elkezdé a Miatyánkot ... és az elvetemült rabló azon vette magát észre, hogy utána mondja ... és ne vigy minket a kisér.etbe . . . Mikor pedig elvégezte az imádságot, lehajolt, hogy megcsókolja annak a kezét, a ki újra megtanitá őt arra az imára, a mit édes anyja halálos ágyánál mondott el utólszor. A kocsi akkor már a halasi határban járt. A fiatalember megállittatta a hintót, megköszönte a szívességet, leugrott és befelé ballagott a városba. Sokáig nézett a tovarobogó batár után, de csak akkor eszmélt fel, midőn egy nagy csoport beszélgető, vitatkozó emdert látott maga előtt. Belevegyült a csoportba. Ott aztán meghallotta, a mit azok egymás között beszéltek. Megtudta, hogy labanc seregek portyáznak az Alföldön. Megtudta, hogy Deák Fernec több ezer főből álló kuruc sereget akar fegyverbe állítani és hogy néhány hét múlva lesz az első összecsapás Halas tájékán. . . . Ugyané dolgokról folyt a beszéd egy hatalmas kőházban, mely a város közepén volt, annak is a legbelsőbb szobájában, a hol Deák Ferenc beszélgetett családja tagjaival, köztük az újonnan érkezett tündérrel, szőkehaju szép Ilonkával. Egyszerre csak feltárult az ajtó és azon Ilonka legnagyobb bámulatára az ő ifjú utitársa lépett be. „Mit kíván kegyelmed ?“ kérdé Deák, a házigazda nyájasan. „Sebestyén Barnabás a nevem“, — válaszolt az remegő hangon, — „azért jöttem, hogy megkérjem nagy jó uramat: vegyen be engem a csapatába. Holtomig híven fogom szolgálni az én édes magyar hazámat. Isten engem úgy segéljen!“ „Amen“ rebegte az ősz vezér és tenyerébe csapott az uj kuruc katonának. Két magyar ember járt a nyolcvanas években a rodostói keresztyén temetőben. Már-már elakarták hagyni a sirkertet, mikor az egyik egy ledőlt síremléket vett észre. Odahívta társát, közös erővel fölemelték a kőtáblát, és olvasták rajta a következő szavakat : „Negyven évi boldog házasság után itt nyu- gosznak az Úrban Sebestyén Barnabás kuruc ezredes és hitvese, Deák Ilonka. Földi kínszenvedésük véget ért, lelkűk egyesült a menyországban.“ ... Óh én hiszem, ábrándos hittel hiszem, hogy az a sírkő igazat beszél ott a rodostói temetőben . . . Nyíri Imre. HÍREK. * A kuruc-szobor leleplezési ünnepélye f. hó 27-én vasárnap lesz a következő programmal: Délelőtt istentisztelet a református templomban, utána az ünnepély, délben bankett a nagyvendéglőben, este koncerttel egybekötött táncmulatság a kaszinóban. A program többi pontját ezután állapítja meg a rendező- bizottság. * A st. louisi kiállításon a hét nagy dij (grand prix) közül az egyiket a halasi csipkék kiállítójának Dékáni Árpádnak Ítélte oda a bíráló bizottság. — Ismét alkalmunk nyílik gratulálni hírneves tanárunknak — Dékáni Árpádnak, e ritka kitüntetéshez. * Id. Gaál Lajos felolvasása. „Városunk nesztora“ a múlt vasárnapon újra leült a felolvasó székhez; előadását ezúttal felolvasás alakjában mutatta be. Az értekezés folyamán a „magyar“ „ungur“ szavakról ethimologizált, majd Horváth István emlékének szentelte szavait. Legközelebbi előadása a vásárra való tekintettel vasárnap, folyó hó 20-án d. u. 3 órakor lesz. * A megye bizottsági tagok választása tegnap folyt le, a választás eredménye a következő: Az I. alválasztó kerületben beadatott 77 szavazó lap. Szavazatot kaptak: id. Gaál Lajos 73, Kovács Károly60, Dr. Dobozy István 59, Gyevi Imre 16, Gyulay István 15, Török István 2, Tóth János 2, Mészöly István 2, Dr. Hermán Ferencz 2. A II. alválasztó kerületben beadatott 81 szavazó lap. Szavazatot kaptak: Tóth János 69, Török István 56, Dr. Hermán Ferenc 53, Mészöly István 59, Nagy K. Imre 24, Jakab Gergely 24, Némedi Sz. István 24, Halász D. Ferenc ifj. 1, id. Gaál Lajos 2, Dr. Dobozy István 2, Kovács Károly 2. Megyebizottsági tagok lettek tehát az I. alválasztó kerületben: id. Gaál Lajos, Kovács Károly és Dr. Dobozy István; a II. alválasztó kerületben: Tóth János, Török István, Dr. Hermán Ferenc és Mészöly István. * Öngyilkosság. Papp D. Sándor magános öreg ember, ki Csizmadia Károlynál lakott, vasárnap az ajtó sarkára felakasztotta magát. Tettének oka gyógyíthatatlan betegség.
