Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-10-16 / 16. szám
I. évfolyam. Kiskunhalas, 1904. október 16. 16. SZÁM. KISKUNHALASI ÚJSÁG. KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP.---------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ---------S zerkesztőség és kiadóhivatal: HÜRVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. Felelősszerkesztő és lapkiad ótulajdonos: H o r v át Gyula. Előfizetési dijak: Hulybta tf;ésE érre 4 k*r. félévre 2 kor., ne|y«dé?re 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., *•- gyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. A takarmányhiány pótlása. Az országszerte beállott takarmányhiány következtében fellépett bajok elhárítására nagy segitseget látunk abban, hogy megismertetjük azon módokat, a melyekkel kisgazdáink magukon segíthetnek. Ezen módok abban állanak, hogy a rendes gazdasági viszonyok között fel nem használt vagy kevésbbé fontos célra fordított növények mellékterményei takarmányozási célra helyesen felhasználtainak. Ilyen melléktermények a szőlőtörköly és a do- hánysarjak. A szőlőtörkölyt lehet etetni frissen, kifőzve, besavanyítva és megszáritott állapotban. A három első állapotban szalmaszecskával kell keverni, szárított állapotban pedig megdarálva használható fel. Meg-, jegyzendő, hogy a szántott szölömag ér legtöbbet, mivel a bogyóhéj keveset ér, a kocsány pedig tápláló erőt alig tartalmaz. A szőlőmagot úgy kell ki szárítani, hogy a törköly vasvillával szétszaggatandó; s igy meglazítva szellős helyen kiterítendő. Igen természetes, hogy a szári.ás csak jó időben s többször: megforgatva, tehát kellőleg gondozva sikerül. A törkölyt épp úgy kell savanyítani, mint a káposztát, nagyban kifalazott vagy falazatlan vermekbe, kicsiben kádakba erősen le kell gázolni és leföldelni,' hogy a levegő hozzá ne jusson. A leföldelés előtt azonban szalmával vagy gazzal behintendő, hogy a föld a törkölyre ne essek. A friss törkölyből egy kinőtt marhának 2x/.>, juhnak 1, sertésnek l/., kilót lehet adni. A kifőzött törkölyből sokkal kevesebb tápanyag taríaimánál fogva 2—3-szor annyit meg lehet etetni, mint a friss törkölyből. A megszáritott szőlőtörköly mindenestől, t. i. a kocsány, bogyó és szőlőmag együttvéve is megdarálható, de mivel a tulajdonképeni tápanyagot a sző- ilőmag adja, az e célra alkalmas kirostálással az előbbi alkatrészekből elválasztva s megdarálva, eredményesebben használható fel. Ez utóbbi oly értékes takarmányt szolgáltat, hogy csaknem a korpával felér. A megdarált szőlőmaghoz ugyanannyi korpa adandó, mint a mennyi annak súlya. A dohánykacsok cs sarjak oly módon használhatók fel okszerűen takarmányozási célra, hogy a dohány földön a kórók meghagyandók, mely esetben azokon késő őszig sok kacs és sarjulevél fejlődik ki s ha ezeket a dér megcsípi, aggály nélkül lehet a juhokkal s rideg marhával a tél beálltáig legeltetni. A takarmányhiányra való tekintettel a pénzügy- minister ur folyó évi szeptember hó 11-én 82.223. szám alatt kelt rendeletével kivételesen megengedte, hogy a jövedéki szempontból kifogás alá nem eső dohánytermelők a dohánykórókat téli legeltetés céljából külön engedély kikérése nélkül meghagyhassák. Sárosi Bella felolvasása a halasi csipkéről. Újabb időben Budapesten úri hölgyeink részben a társas élet fejlesztésére, jótékonycélokra, de különösen a nemzeti ideál istápolására egyesületeket alkotnak, melyek legtöbbjének bájos naiv nevet szeretnek adni. Ilyen egyesület a Vizcsöpp-társaság is, melynek tagjai sorában ott látjuk Budapest dámáinak legelőkelőbbjeit. ■Rövid elegáns kis értesítőben, Vizcsöppekben számol be ezen illusíris társaság folyó évi működéséről, a melyből megtudjuk azt, hogy voltaképen mi is az a „Vizcsópp.“ „A családban s a társadalomban a magyarságunkat ápolni s erősbiteni.“ „A magyar kultúrát s művészetet társadalmi utón szolgálni.“ „Az eszményi érzéseket a női sziveken át terjeszteni s ennek kapcsán jótékonyságot gyakorolni.“ Kell-e ezeknél szebb, nemesebb cél? És nem sokkal szebb, nemesebb, ha hölgyek küzdenek a célért? A társaság füzetében megtaláljuk azt is, hogy eszméinek megfelel és kitűzött célját igyekszik legszebben elérni. Szegényeket segélyez, művészetet pártfogol, összejöveteleket rendez okos társalgással, felolvasásokkal. Egyik ilyen összejövetelen Sárosi Bella jeles Írónőnk a halasi csipkékről olvasott fel, mely felolvasást az írónő szívességéből következőkben egész terjedelmében közöljük. Mélyen tisztelt hallgatóim! Becses engedelmükkel a halasi csipkékről kívánok szólani. Azokról a lenge remekekből, amelyekről egyik műkritikusunk azt irta nemrégen, hogy gőzerővel kellene őket propagálni. Azt hiszem, e tekintetben hatalmasabb pártfogókat nem találhat senki a lelkes és finom lelkű asszonyoknál. Mert hiszen azzal mindegyikünk tisztában van, hogy amit az asszonyok komolyan és a szívük melegével akarnak, azt keresztül is viszik. Ez esetben nem is terhes ez a pártfogolás. Csipkéről van szó és a csipke ma szinte nélkülözhetetlen alkatrésze a női toilettenek. Minden fajtájú és áru csipkét öltünk a ruhánkra és sokszor a teljesen értéktelen, olykor határozottan Ízléstelen gépmunkát is drágán megfizetjük. Nem vagyok barátja az ismétléseknek, de ez esetben nem tudom kikerülni. Társaságunk legelső felolvasó estéjén a ná- laménál sokkal hivatottabb ajkak méltatták Ruskin befolyását az angol nemzetre és annak kultúrájára. Ebbe bele volt értve a női öltözék reformja is annyiban, hogy ma az angol asszony géphimzést és gépcsipkét nem visel! — Most a véletlen a magyar asszonyoknak is megadta a lehetőséget arra, hogy ily irányban lendíthessenek hazájuk kultúráján. A halasi csipkék a múlt esztendőben tűntek föl először, amikor a karácsonyi kiállítás keretében az Iparművészeti társulat mutatta be őket a nagyközönségnek. Ekkor még csak mutatóba küldtek belőlük apró mintákat, egyes virágokat, de ezek az apró minták is teljes hatást keltettek. Lapunk mai száma 4 oldal.
