Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-10-09 / 15. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 3. && T fl R C Z fl, Románc. — A „Kiskunhalasi Újság“ eredeti tárcája. — Csevegő, vén dajkám aszóit ajakáról Hallottam egy mesét, szerelmes árváról : Peterdy Rózsika egyetlen leányka, Apjának, anyjának bálványa, világa. Szíve lágy szálait szerelemről szedte, Szivének szálait szerelem edzette. A fiú szegény volt, elhagyott és árva, Peterdy „igen“-jét de hiába várta. Elment hát feledni erdőbe, vadonba. Bujdosott, sirdogált — mint a mese mondja. Rózsika beteg lett, a szivét jajgatta, A szivem! a szivem! — csak azt hajtogatta. Eljött a kuruzsló, a baját kutatta, Rózsika mit se’ szólt, csak szivét mutatta. Az orvos nem tudta; a szivét ml nyomja. Rózsika csak fogyott — mint a mese mondja. Az apja, jó apja megszánta a lányát S elindult keresni szerelmetes párját. Soká járt, soká volt erdőbe,’ vadonba,’ Míg végre meglelte — mint a mese mondja. De mikor hazajött, Rózsika az ágyon Úgy feküdt sápadtan, halott-halcványon. Szólítja az apja: haza hoztam párod’! Könyezve a fiú: mindig hozzád vágyott! Rózsika hallgatag, alszik búja, gondja, Meggyógyult örökre — mint a mese mondja. Fölordit az apja: egyetlen leányom ! Fö/sivit az anyja : minden boldogságom! Följajdul a fiú, s elakad a hangja, A szive meghasadt — mint a mese mondja .. Szí. Az iparos ifjúsági egylet szüreti mulatsága. Nem hiába pezseg ifjú vér az egylet tagjainak ereiben, megmutatta múlt vasárnap este is azt, hogy egyleteink között csak egyedül képes városunk bá- gyadtságába élénkséget vinni. Szüreti mulatságukon ritkán tapasztalt fesztelen jókedv, csinosság és szo- ! lidság ömlött el és hogy közönségünk is mennyire bizik az iparos ifjúság által rendezett estélyekben, mutatja azon igazán szép szám, a melylyel ezen estélyt megtisztelte. Az estélyt leírni igazán nehéz. A látványosságoknak oly nagy sorozatából állott, hogy egyes embernek mindent megfigyelni csaknem lehetetlenség. A terem kinyújtott kéz magasságban dróthálóval | volt bevonva, a mely sűrűn be volt aggatva szőlő | gályákkal, szőlővel, piros paprikával, almával stb. Fényes villamos világitás mellett ez igazán nagyon 1 szép, természetes dekoráczió volt. 8 órakor a zenekar Rákóczy indulóval jelt adott a bevonulásra. A mellék terem ajtai megnyíltak és elöl büszkén lépegetett hátán bujtár-féle gyérükkel egy csacsi, utána következtek a falu elöljárói biró, kántor, jegyző, mérnök, postamester, a szép TóthZsófika mint postás kisasszony stb. A legszebb kép ezután következett. Deli csőszök bájos csőszlányok vonultak be, szebbnél szebb magyar ruhákban, egymást kézen vezetve. Végül a falu salakja következett koldusok, cigányok, gyerekek stb. köztük Német János mint falu rossza. A menetben körülbelül 45—50-en lehettek, miből látható, hogy a bevonulás számnál fogva is impozáns volt. Körbe állva görögtüzfény mellett szüreti dalokat énekeltek, majd a dobos állott elő s több méter hosszú papírról leolvasta a rendöletöt. Ezután a csőszlányok és legények Gombos Imre vezetésével és betanításával remek régi táncokat lejtettek el. Végül távolról megszólalt a falu rossza duhaj nótája, közelebb és közelebb jött s a tömegből kibontakozva két toprongyos cigány kísérete mellett nehány dalt adott elő igazán szépen; dal után össze veszett a kisbiróval úgy, hogy még a boros üveget is összetörték. A dalokat a közönség élénken megtapsolta. Fölszabadult a lopás, no volt dolguk a. csőszlányoknak és legényeknek. Alig győzték a tolvajokat | elfogdosni, a högybiró uram pedig alig tudta bünte- ; téssel a bűnösöket ellátni. Az élénkség éjfél előtt volt legnagyobb, annyira, hogy a terem közepén az emb«r | elfeledkezett arról, hogy a nyugodt, bágyadt vérü Halason van. Különben is ezen nem lehet csodálkozni oly sok szép lány s asszony sereglett ott össze, hogy szemük tüzétöl is elvesztette eszét a gyönge idegzetű riporter. Éjfélkor szétosztattak a jutalmak. A legtöbb levelező-lapot árult: Bukrom Etelka, nyert egy szép emlék tartót. Legtöbb levelező-lapot kapott Tóth Zsófika, nyert egy szép melltűt. Legtöbbet lopott Gyevi Imre, aki csinos tajték szivarszipkát nyert. Utána Szalay István nyerte a szőlő koszorút. Éjfél ufáu megeredt újra a tánc és tartott fesztelenül, jókedvvel egészen reggelig. Jelen voltak: Bangó Krisztina, Bikit Eszter és Etel, Berta Esztike, Bukrom Etelka és Ilonka, Biró Zsófika, Biró Annuska, Balogh Mariska és Annuska (Mélykút), Focht Rozika, Farkas Mariska, Faragó Jolán, Fodor Juliska, Futó Juliska, Gaál Juliska, Gáspár Juliska, Gyenizse Juliska, Guba Zsuzsika, Gusztos Mariska, Hóza Annuska, Flegedüs Marcelle és Mariska,
