Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-07-10 / 2. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 3. — Nem a’; fél tőlük, mint a gyerek a méhecskétől. — Aztán iszik-e? — Iszik az napjában többször is, de csak kűtvizet. — No akkor megmondhatod neki, hogy mához tizenöt napra beállhat a — te helyedre. * A Sóstó. A rekkenö hőség elől kellemes menedéket nyújt a sóstói fürdő, mely Kolozsváry Kiss István áldozatkészsége folytán napról-napra előnyö- í sen megváltozik. A régi korhadt gyümölcsfák s szőlőtőkék eltűntek s a nyert területen ma már egy tizenkét szobás épület emelkedik. Magát az egész telepet csinos sodronykerités veszi körül. Naponként j látjuk valamely újabb intézkedés jeleit is. Ezek közé | sorozható az, hogy a kocsik megállóhelye a telepen kívül esik. A közönség igényeit Szabó Géza vendéglős igyekszik biztosítani és kielégíteni. Különben szolid, rendes és előzékeny kiszolgálásáért is méltán dicsérik. Ha évről-évre ilyen haladásokat tesz a Sóstó fürdő, úgy nemsokára számosabb vidéki látogató fogja felkeresni. A jelenlegi állandó fürdővendégek közt van : Dr. Dobozy István főorvos és neje, Hegedűs Sándor állatorvos és családja, Mészöly Juló, id. Kozícs István és családja, Nagy Kálmánné továbbá Molnár Mihály jegyző és családja. * Negyven korona. Nyerni, találni negyven koronát az még csak kellemes, de fizetni ... jaj . . jaj . . De hát az utóbbi inkább megesik. Lepattan az ember szájáról a lakat, elragadja az indulata, haragjában elhajít egy-két gorombaságot, a rendőr fölirja, fölhívja, mégse hallgat. . ez negyven korona —minus. Így tapasztalta ezt valamelyik gyümölcsárus s azóta — mint mondják — fölment a baracknak az ára — nála. Születtek: Atkári Gyóni István és Márkus1 Teréziának Imre nevű fia. Babenyecz Lajos és Kovács Évának Lajos nevű fia, Ádám Mihály és Brecska Máriának Mihály nevű fia, Böröczi Sándor és Tóth Hörcsöki Máriának Sándor nevű fia, Kocsis Lajos és. Szilaj Juliannának Lajos nevű fia, Keö József és Ré- pási Máriának Ilona Regina nevű leánya, Szécsényi jól áll a résztvevő mosolygás, ha volt dolguk vele, ha nem, mégis csak sajnálják szegényt. Még maradhatott volna egy kicsit. Vagy akármeddig. Dehogy is bántották volna. A főnökei azt mondják: szorgalmas becsületes fiú volt. A gyönge testben ügyesség, leleményesség lakott. Meg hogy a pontosság mintaképe volt. Türelme meg épen óriási. S mégis meghalt. Hát Isten nyugosztalja. Ezzel vége. A temetést majd elintézik a hajdúk. Festetlen, gyalulatlan deszkákhoz nem illik kisérő publikum. Virágtalan rögökre minek a könny. Végre is mindenkinek idegen volt. Kit érdekelhet hát a temetése. Pláne, ha még pap se lesz ott — szörnyüködnek a vallásos nénikék. Ha még gyertyát sem osztogatnak — toldják meg azok, akik minden temetésen részt vesznek, akik valóságos szenvedélylyel gyűjtik a temetési gyertyákat. Elhagyottan élt — elhagyottan kerül a földbe. Valamelyik jóhirü banknak volt szegény az alkalmazottja. Nem afféle közönséges tucat-banké, ahol csekély tiszteletdijért dolgoznak a hivatalnokok, hanem valóságos nagy banké. Mely hasonló a medrében minden parányi helyet betöltő tengerhez. Melyben csak különös szervezetű lények élnek. Olyan bank volt, melytől félnie kellett mindenkinek. Jaj volt annak aki egyszer karmai közé került. Annak nem volt szabad a politikai hitvallása. Az nem volt korlátlan ur még a családjában sem. Annak minden dolgába beleszóltak. Volt ennek a banknak mindenféle Ferencz és Nagy Teréziának Ilona nevű leánya, Kis Dömötör Sándor és Jung Rozáliának Zsófia nevű leánya, Figura Imre és Gyenizse Teréziának Lajos nevű fia, Gyenizse János és Bacsó Erzsébetnek János nevű fia, Juhász Lajos és Fuljer Zsuzsannának Imre nevű fia. Elhaltak: Józsa Lajos 18 napos, Ferenczi Jolán 18 hónapos, Vajda Balázs 41 éves, Benke Péterné Kis Anna 26 éves, Luka Lajos 25 éves, Hatházi József 63 éves, Budai Móricz 42 éves, Jegyes Molnár Imre 23 hónapos, Vörös Ilona 1 hónapos, Gyenizse János 9 éves. Apró fotográfia. A gyűjtési mánia napról-napra több áldozatot követel magának. Egyesek kiszedik az ember szájából a szivarvégeket, mások bélyeget, tollat, szivarkahüvelyt kunyorálnak. Sőt, ha igy haladunk maholnap nem lesz ritka az olyan halandó sem, aki négyszögletű körökért, fából lett vaskarikáért s örökké mozgó gépekért epekedik. Arról nem is szólok, hogy a női cipő gyűjtés milyen tért hódított. Újabban valamelyik gentleman a női-zsebkendö gyűjtésre adta magát. Ősz ályozni fogja a zsebkendőket a szerint, hogy melyik mily oknál fogva telt meg keserű vagy örömkönnyekkel. Mint mondja, az osztályozás rendkívül nehezen megy. Ez idő szerint arról ábrándozik, hogy kibérli a casinó helyiségeit és kiállítást rendez. A föliratok közt lesznek ezek is: Ékszerekért! Kalapokért! Uj ruhákért! Huszártisztekért! Egyébb tisztekért! Lesz aztán olt a titkos könnyek egész légiója. Én részemről számlabélyegeket gyűjtök s ha sok lesz, a mi rövid idő múlva bekövetkezik, szintén kiállítást rendezek belőlük; — aki megakarja nézni, fizessen 1 koronát a — hitelezőim javára. Pénztárnok lesz: Gazsi. Hivatalos hirdetés. A m. kir. belügyminiszteri rendelet értelmében felhivatnak a város területén levő összes csépigazgatója, titkára, könyvelője, segédkönyvelője, két ügyvédje, négy irodatisztje, pénztárnoka, utazó pénz- beszedője, három-négy gépirója, szolgája. Ilyen banknak volt a megboldogult alkalmazottja. Csakhogy ő csupán alkalmazott volt. Titula nélkül. Az eszét használta mindenki. Az igazgató, a könyvelő, a többi, mind egytöl-egyig, a hivatalszolgát sem kivéve. Értett a szerencsétlen mindenhez. Nyelveket is tudott. A gyorsírást. A könyvitelt. Mindenhez értett. Tudott ] segédkezni az ügyvédnek. Szóval a banknak nevezetes embere volt. S épen tán ezért itt is, ott is húzták, i Ez is, az is dolgoztatott vele. Idő előtt s idő után. Beszéltek szegénynek szorgalomról, előmenetelről s nyugdíjról. Oh, mit meg nem tenne ilyen szép ígéretekért egy nyomorék kis ember. De megtette volna máskép is, mert kötelességérzete túlerős volt. Dolgozott is mint a barom. Közbe rosszul táplálkozott. A silány fizetésből nem lehet jól táplálkozni. Ezért aztán napról-napra összeesett. Az arca sápadtabb lett. A kezei remegtek. A haja kihullott. A legkisebb neszre | összerezzent. Érezte, hogy a szervezetét rombolja valami. A többiek is észrevették. Kezdtek rajt’ sajnálkozni. Csakhogy ő nem tűrte a sajnálkozást. Mosolygott. Csak kimerült vagyok, szokta volt mondani. De majd ha egy kis szabad időm lesz, helyrejövök. Majd ha rendesen táplálkozom, visszanyerem az erőmet. (Folyt, köv.)
