Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-08-14 / 7. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 2. A kérdés csak az: hogy a három mód közül melyiket válasszuk? Kétségtelenül legszebb s a városhoz legméltóbb, ha polgárai önként ajánlják fel magukat a magasztos czélra és pedig tekintve a városunk mostoha anyagi viszonyait, teljesen díjtalanul. Ez esetben a tűzoltóság egyleti alapon volna szervezendő, vagyis miniszterileg jóváhagyott alapszabályok alapján. Én hiszem, hogy ez az egyleti szervezés, mely a város lakosságát, osztálykülönbség nélkül, egy nagy és nemes czélra egyesítené: üdvös hatással lenne társadalmi életünkre is. És ha a leendő egylet betölti nemes hivatását, ha az új intézmény gyökeret tud verni polgáraink minden jóért hevülő lelkében, ha, mint mindenhol szokás, a városi társadalom minden tőle telhető anyagi és erkölcsi erővel támogatja az egyletet, mely csak érte lesz: anyagi áldozat nélkül elérhetjük azt, hogy nem kell minden perczben félelemmel gondolni legbecsesebb javainkra, mert élni fog a tudat, hogy azok felett egy mindig éber, szakavatott, kiképzett testület őrködik. fír. Kozics Zoltán. Polgármesteri jelentés az 1903. közigazgatási évről. Következőkben közöljük polgármesterünk Dr. Nagy Mór jelentését az 1903. közigazgatási évről: Tekintetes képviselőtestület! A város önkormányzati életében és a közigazgatás menetében az 1903-ik év folyamán előfordult minden nevezetesebb eseményről évi jelentésemet a következőkben terjesztem elő: A „Kiskunhalasi Újság“ eredeti táreája. Balatoni nóta. I. Balatoni tenger partján Ül egy ifjú csendben, némán: Szövögeti sok szép álmát, A jövendő boldogságát .... Felhő jött a szemhatárra, Vihar tombol haragjába’: Árva lelkét föl-föl rázza Hűtlen leány csalfasága. II. Balatoni tengerparton Ül egy ifjú hallgatagon. Mert elhagyta a babája Gyönyörű szép violája. Weitner Béla. A mi humorunkról. Bámulatos népek vagyunk mi. Modorunkat igazán alig lehet megmagyarázni. Lehet a kun faji jelleg, vagy talán azon helyi elzárkozottság, melyben a vasút Az Önök nagyrabecsült bizalmából a múlt évi február hó 1-én foglaltam el hivatalos állásomat. Nehéz körülmények között vállalkoztam a nagy feladatra, amelyet betölteni szilárd törekvésem. Hivatalba lépésem alkalmával még az 1903. évi költségvetés is elintézésre várt, nem volt elkészítve az 1900., 1901. és 1902. évi gyámpénztári számadás, nem volt felülvizsgálva és jóváhagyva az 1901. és 1902. évi közpénztári számadás. Gyors és erélyes tevékenységre volt szükség, hogy a közigazgatást rendes medrébe tereljük. Első kötelességemnek tartottam a költségvetés összeállítását és beterjesztését. Ennek szerkesztése alkalmával kiderült, hogy a városunk adósságai, melyek a kiskunhalasi takarékpénztárnál és gazdasági banknál fennállottak és az úgynevezett előlegek csak úgy fedezhetők, a költségvetés reálisán csak úgy állítható össze, ha a pótadó százalékot tetemesen felemeljük. Így történt, hogy a múlt évi községi pótadó elérte a legmagasabb százalékot, a milyen eddig még nem volt és remélhetőleg nem is lesz, a 139%-°L Alig tárgyaltuk le az 1903. évi költségvetést, már az 1904-ikét kellett előkészíteni, hogy azt a törvényes időben tárgyalás alá bocsáthassuk. Fél év lefolyása alatt két év költségvetése került döntésre, mi alatt , gyakran viharos, veszedelmes képviselőtestületi ülésnek voltunk tanúi. Mig egyrészt a múlt hátralékait igyekeztünk helyrepótolni, másrészt a város jövőjének nagy kérdései sem maradtak figyelmen kivid. Nagyfontosságu culturális és anyagi érdeke a városnak a községi elemi iskolák államosítása. Tiz évi küzdelem után, melyet e téren elvben elődeim folytattak, az indokok meggyőző hatása alatt belátta a képviselőtestület, hogy a város nyomasztó anyagi viszonyai miatt e kérdés helyesen csak úgy lesz meg- . oldható, ha a községi elemi iskolákat állami kezelés alá vétetni kérjük. A baromfitenyésztés terén városunk már-már világhírre tesz szert. Azt gondolom, helyesen cselekedtünk, midőn a városnak ezen igen fontos keresetforrása érdekében azon voltunk, hogy a ceglédi barommegnyilta előtt voltunk okai azon sajátos helyi modorosságnak, a melyben majdnem minden halasi ember szenveleg. Elzárkozottság, komolyság, nyugodt teniposság jellemzi a halasit, a ki ha át is csap poharazás közben a humor pajkos birodalmába, vicceiben is megnyilatkoznak a fenti jelzők és ugyancsak borsosnak, paprikásnak kell a szellemi röppentyűnek lenni, hogy az a kellő hatást elérje. Az idegenből ide származottak, a kik különben is az élénkebb elemet képviselik, már sokkal több vigságot visznek be a társaságba, mig a halasiak köz- ziil igazán csak az iparosok, a kikre világ jártukban ráragadt e kedélyes humor, azok a kik élénken zajosan s igen gyakran grotesk módon élénkítik összejöveteleiket. A ki nem látta az örök ifjú Kupa bácsinak produkcióit, az nem látott semmit. Hát Kémeri Benő jeles utánzatait és kupiéit, ki kedves poharazás közben halottra nevetteti az embert. Aztán az iparos menyecskék és lányok közül is csak úgy repülnek a szellemes riposztok, a miket más körökben a nem illik miatt alig találhatunk meg. Pedig mik történnek más vidékeken, hol szervezett — nem lump, hanem mulattató bohókás társaságok is vannak. Például csak egy szegedi esetet hozok fel, hol jómódú gazdaembernél casus bibendit kerestek. Ezen
