Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-08-07 / 6. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 2. Értesítő. A kiskunhalasi ev. ref. főgimnázium 1903/4, évi értesítője a múlt hét folyamán jelent meg Szathmáry Sándor igazgató szerkesztésében. Olvasva ez értesítői elvonul előttünk az iskolai év története, mely az értesítőben a halottak emlékezetével kezdődik. Méltón az elhunyt tanárok nagy érdemeihez szép szavakban emlékezik meg az értesítő Kiséri Péter Dénes- ről, a kiskunhalasi ev. ref. egyháznak volt főgondnokáról, Szabó Gy. Iván a volt kiváló paedagogusról, Balogh László volt egyházi énekvezér, főgimnáziumi ének és zenetanárról, Zámbó Jánosról, ki a kiskunhalasi ev. ref. főgimnáziumban 25 esztendeig tanított; megemlékezik továbbá a zsenge korában elhalt Gusztos Sándor tanulóról is. Beszámol ezek után az értesítő a tanári testületben előfordult jelentékeny változásokról, minő Dobó Menyhért dr.-nak 28 évi munkásság után megérdemelt nyugalmaztatása, továbbá Kristóf József és Fülöp Sándor rendes tanárokká történt előléptetése. Külön fejezetek alatt tárgyal még az értesítő az államsegélyről, a vallásos nevelés, erkölcsi állapot s hazafias ünnepekről, a miniszteri megbízott látogatásáról, közegészségügy- torna és majálisról, végül az adományokról, melyek között első helyen fordul elő a „Halasi Gazdasági Bank“ 100 koronás adománya. A végzett tananyag részletezése után következik a tanulók érdemsorozata, amiből kitűnik, hogy minden tantárgyból jeles eredményt 10 tanuló ért el, — jó eredménynyel 38, elégséges eredménynyel 205 tanuló végzett. Elbukott az intézetben összesen 86 j tanuló. Mint minden évben, úgy a múlt évben is szépen gyarapodott az iskolai könyvtár, természetrajzi- vegytani- és földrajzi szertár, úgy a természeitani szertár is. Hasonlókép gyarapodott a rajz- és szépirási gyűjtemény, érem- és régiségtár. Közli végül az értesítő külön fejezetekben az önképzőkör s az ifjúsági segitő-egyesület eredményes működését, beszámol az érettségi vizsgákról, elősorolja az ösztön- segélydijak és szorgalmi jutalmakat, melyek összege 2618 koronát, a tandíj elengedéseket, melyek összege 1452 koronát tesz ki; elősorolja az intézeti tornaversen} en kiosztott jutalmakat, melyek összege 12 érem, 16 oklevél és 92 korona; megemlíti, hogy az elengedett konviktusi dijak összege 1016 korona. Az értesítő statisztikai kimutatásaiból megtudhatjuk, hogy felvétetett az intézetbe az 1903/4. évfolyamán 352. Vizsgálatot tett 339 tanuló, a vizsgálatot 1 tett tanulók közt vallásra nézve volt 84 róni. katli., 1 gör. katli., 4 görög keleti, 37 ág evang., 153 ev. ref., 60 izraelita; anyanyelvre nézve volt magyar 295, német 37, szerb-horvát 7. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 40 tanuló, kik közül szóbelire bocsáttatott 38, ezek közül jelesen érett 2, jól érett 9, egyszerűen érett 19 lett, visszavettetett 2 hóra 6. egy évre 4. Midőn ezekben adjuk az értesítő tartalmát, örömmel constatáljuk, hogy városunkban a középiskolai tanügy lelkes tanárok vezetése alatt áll, akik önzetlen buzgalmuk, nemes fáradozásaikért megérdemlik a közönség rokonszenvét és szeretetét. Az értesítő lapunk kiadója Horvát Gyula nyomdájában készült. HÍREK. * Eljegyzés. Fleischl Samu múlt hó 31-én eljegyezte özv. Czunterstein Árminné kedves és szeretetreméltó leányát Margitot. Gratulálunk. * Előléptetés és áthelyezés. A helybeli pénzügyőri szakasz fővigyázója Bucsi Sándor szemlészszé lett előléptetve és e minőségben a kis-körösi szakasz j vezetésével lett megbízva. Új állását e hó 16-án foglalja el. Helyébe hozzánk Parcsami János szemlész helyeztetett át Gödöllőről. * Új gyógyszertár. Czurda Vilmos gyógyszerész új gyógyszertárát a Gazdasági Bank új palotájával szemben (a Hollander-féle házban) e hó 3-án megnyitotta. A díszes berendezésű gyógyszertár a fővárosban is megállná helyét. A „Ihkuhilul Ujság“ eredeti tárcája. A bögre. Irta: Lyka Károly. (Vége.) Az engedékeny, puha agyag minden lehelletnyi nyomot fölvesz magára. Fotográfia, sőt életrajz. De leginkább jellemrajz. Minden bögre, amely igy készül, cserépbe vájt okmány egy emberi lélekről, akár Intimina sumir agyagtáblája. így formált az ősember is, akinek ötezeréves cserepeit most ásogatja ki a tudomány. Ő is ezt a munkát végezte, még pedig betű szerint így. Egy köröm- feketényivel sem másképpen. Amikor a nyirkos agyag a keze közé került, épp igy szikrázott belé a lelke, a kedélye, a jelleme. Minden úgy történt itt akkor is, mint ma a gölöncsérmühelyben. Akkor is más volt az ember, mihelyt a nyirkos agyag formáló kezei közé került, mint egyébb időkben. Akkor is a munka szelíd lázát érezte, a teremtés gyönyörűségét, valóságos agyag-inspirácziót. Akkor is tudta, hogy amit formál, az valami különleges érték, amelynek atyafiságos becse is van. Akkor is élvezett az ujja puha hegye, amidőn végigsiklott a bögretesten, akkor is akaratos lendiiléssel nyomta, terjengette a puha matériát. Az én gölöncsérem és az ős-gölöncsér egy. Semmi észrevehető külömbség nincs köztük. A munkáik is tökéletesen egyformák. Ha e mellé a kis fekete bögre mellé odafektetem a világtörténet tiz vastag kötetét: akkor kél a respek- tusom. Minő semmi ez a tiz kötet, ami tele van múlással, elhamvadtsággal s minő nagy ez a bögre, amelyen számlálatlan évezredek mit sem változtattak. Kell hogy több legyen ebben a bögrében, mint az a vegyi formula, amelyről czikkem elején Írtam. Ha kissé elgondolkozom rajta, rá is jövök. Az van ebbe a kis fekete bögrébe zárva, a mi változatlan kincse az emberiségnek s ami az egyetlen örök és állandó, amióta ember lett s ember lesz a föld vidékein. Ez a mindenek felett szuverén és örök uralkodó talán a művészet.
