Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-07-03 / 1. szám
KISKUNHALASI ÚJSÁG. 3. tart. Tárgy: 1. Az iparkiállitási költségek meghatározása. 2. Netáni indítványok. (Napirendre ki nem tűzött indítványok a kiskunhalasi Ipartestület alapszabályái 11. §-a értelmében tehetők.) Pestpilissoltkiskun vármegye törvény- hatósági bizottsága f. é. julius 11-én d. e. 110 órakor Budapesten a vármegye székházában rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy: a vármegyei alkalmazottaknak az 1904: X. t.-cikk- ben meghatározott fizetési osztályokba és fokozatokba való beosztása. Születtek: Szabó Ferenc és Kéri Eszternek Ferenc nevű fia, Mészáros Sándor és Hajdú Máriának Zsófia nevű leánya, Fülöp Ferenc és Harnóci Eszternek Eszter nevű leánya. Elhaltak: Domonkos Rozália 13 éves. Kerekes Sándor 12 napos, Király Gy. Andrásné Rafaj Erzsébet 71 éves, Modok Sándorné Nagy Ty. Mária 69 éves. Házasságra kihirdettettek : Tóbiás József Juhász Veronával. Egybekeltek: Schönheim Antal csurogj lakos Schlesinger Herminával. Rendőri hírek. Nagy István, ismerős verekedő, junius 12-én éjjel Nagy Örsi Imre korcsmájában Kákonyi Pétert ok nélkül ólmosbottalfejbe vágta, Madaras Józsefnét pedig egy teli boros üveggel megütötte, miért is őt a rendőrkapitány 16 napi elzárásra Ítélte. — A Gyuricának a mamája — felelték a gyerekek. — Hát ki az a Gyuri? — Mi nem tudjuk. Velünk eszik. A néni hozta magával. . . Az asszony úgy remegett az ágyában, mintha valaki ide-oda cibálta volna. A hangja valamivel erősebb lett. Látható volt, hogy tenni akart valamit . . . tán’ a gyerekeket akarta magához vonni, — de a gyengeségtől mozdulni sem tudott. — Édeseim — szólt azután — menjetek haza. Az apátoknak, meg annak az asszonynak is csókoU jatok kezet. Legyetek jók és szófogadók. Az apátoknak mondjátok meg, hogy én meghalok. S‘ annak az asszonynak is mondjátok meg, hogy én, a ti édes anyátok tisztelem — értitek ? — tisztelem és könyörgöm neki, viselje gondotokat. * A gyerekek sirva futottak haza s gyors beszéddel ismételték az anyjuk szavait. S addig-addig kérték apjukat, mig az végre rá- , szánta magát, kézen fogta a gyerekeket s megindult a korház felé. Amint közel értek, megcsendült a kórház harangja. Akkor a bűnös férfi ijedten kapta kézre a két gyermeket s úgy rohant a nagy sárga ház felé. Azonban elkésett. Mire odaért az asszony már halott volt. S midőn átöltöztették, vánkosa alatt megtalálták a száraz kenyérdarabkákat, meg az — urának arcképét. pax. Pezsgő jókedvben persze itt sem volt hiány, annál kevésbbé, mert a sóstói tánchelyiség — a hol a vacsora folyt — megtelt asszonyok s szép lányok viruló koszorújával. így nem csoda, hogy éjfél tájban még táncra is perdültek a „találkozók“ s a mulatságnak csak a késő éjszaka s egy alkalmatlan vendég: az eső vetette végét. Wagner József dr., 24 napi távoliét után, amely időt a fővárosban a trachoma-kurzuson és a külföldön töltött, megérkezett városunkba és folytatja orvosi működését. Lakása az uj banképületben van. Áthelyezés. Szilágyi Lászlót a helybeli róm. kath. hitközség aranyhangu káplánját ismerősei és tisztelői sajnálatára a váci püspök a múlt héten Szegvárra helyezte át; helyébe pedig Konc István volt abonyi káplánt nevezte ki. A reform, főgimnázium igazgató tanácsa és a községi iskolaszék ma vasárnap d. e. 10 órakor a tanári teremben együttes gyűlést tart, melynek tárgya a Berki János-féle alapítvány élvezetére jogosított ifjú választása. Az érettségi vizsga főgimnáziumunkban legifjabb Dr. Szász Károly ministeri tanácsos, kormánybiztos és Takács József ceglédi lelkész, egyházkerületi kiküldött vezetése alatt lefolyt. 40 tanuló közül az Írásbeli vizsgán elbukott kettő, a szóbelin kettő egész évre és hatan 2 hónapra. Tehát összesen 30 ifjú állotta ki sikerrel a matúrát. Kettő közülök: Weimann Péter és Papp Lajos jelesen érett. Közgyűlés. A kiskunhalasi Ipartestület f. évi julius 3-án, meg nem tarthatás esetén julius 10-én saját helyiségében rendkívüli közgyűlést bort vitt az apjának, a másik pedig sietve ment a korház felé, kalácskenyeret vitt az anyjának . . . mert hisz a korházi kenyér oly kemény. . . * Ezalatt a kórházban az anya már várja gyermekeit. Át-átszól a szomszédjához: Ugyan édes kisasz- szony, nézzen csak ki, nem-e lát két kis porontyot az utcán álldogálni? A beteg leány az ablakhoz lép, kinéz, de nem látja a gyerekeket. Ám a gyerekek egyike nem sokára megérkezik. Zörget egyre-másra a nagy ajtón, de nem eresztik be. Utóbb a szolga kitekint s kergeti a gyereket. — Eredj fiam haza. Van az anyádnak mit ennie. Sok is van. Ha beengedlek: néked adja a javát, maga meg koplal. Nem engedhetlek be; igy van parancsolva. A kis g) erek meghúzódik az ajtó sarkában s ha kérdik a járókelők, mért sir, nem tud válaszolni csak kínosan zokog s szorongatja a kalácskenyeret. # Azóta hetek múlottak el. A jó asszony már közel volt az elmúláshoz. Ezért aztán a gyerekeket egy napon valamelyik ápolónő beengedte. Tiszta ing fehérlett rajtuk, s a hajuk gondosan meg volt fésülve. A jó asszony amint a gyermekeit igy meglátta, rosszat sejtett; közel inté mindkettőt az ágyához s lassú fáradt hangon beszélt hozzájuk. — Ki gondoz benneteket édeseim? ki mosta ki az ingeiteket?
