Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-11 / 24. szám
2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. A halasi ütközet napja. Tooth János Kis-Kun-Halas története után induló közvélemény 1703. október 3-át tartja a halasi ütközet napjának, s a felállított kurucz-szoborra is ez a datum vésetett. Szilády Áron a leleplezés napján tartott isteni tiszteleten október 6-ikét jelölte meg az ütközet napjául. S csakugyan, ha egy kissé utána nézünk, csodálhatjuk, hogy nem láttunk tovább az orrunknál. Tooth János a 12. lap 5-ik kikezdésében ezt jegyzi fel: „Octobernek 3-dik napján Rákóczy Ferencz fejedelem pártján levő uj támadás. Kuruczok Halas városára beszállottak, kiknek is a Száva melléki svábok és a bácskai ráczság, úgy a szegedi katonaság utánnok jővén, a városon kívül napkeletről a kuruczok eleikbe kimenvén, megütköztenek .“ E feljegyzés csak a Deák Ferencz vezetése alatt levő kuruczok beszállásának napját jelöli meg, de nem az ütközetet is. Mert nézzük meg csak a kurucz csapat vezérének Deák Ferencznek a halasiakhoz Kecskemétről irt levelét: „Isten áldjon meg benneteket. Tegnapi napon ottan szerencsétlenül járánk . . . Ezzel maradok jó akarótok Kecskemét 6. octobris 1703.“ Ezen levél október 6-án kelt — Halasra 7-én érkezett. Tooth J. 13. lap 1-ső kikezdése — és az ütközet napjául a „tegnapi napot“, tehát október 5-ikét jelöli meg, pedig Deák Ferencz bizonyára jól tudta az ütközet napját. Október 5-ikét erősiti meg Globitz tábornoknak a halasiakhoz irt, Szegeden 1703. október 8-án kelt levele is: „Minden jókkal áldjon meg az ur Isten kívánom. Halasi Birák és Esküdtek Vettem az Kegyelmetek de dato 7 ma huius irt levelét is jól értettem, annak előtte is már hallottam az kegyelmetek sok kárvallását, melyet igenis magam, eleget sajnálom és bánom de mit tehetünk már róla: egy részül Kegyelmetek magok is bűnösök mert nem adott kegyelmetek nekem avagy ide mindjárást hirt ehon ekora jöttének ide, s ennyien vannak s ez a feltett szándékok, de Kegyelmetek a hirt nem adván, ott mindenekkel tartván őket .... Sub Dtao Szegedini die 8 octobris 1703.“ Ha október 3-án szállottak be a kuruczok, s ugyanezen napon volt az ütközet is, Globitz bizonyára nem panaszolja fel, hogy neki nem adtak hirt, mert az idő rövidsége miatt nem is lett volna lehetséges és semmi esetre sem hányja szemére a halasiaknak a kuruczok iránti magatartásukat „ott mindenekkel tartván őket.“ Sőt ez utóbbi megjegyzése még a csatavesztés okaira is vet némi világot. Október 3-án szállottak be a kuruczok és a halasiak ismeretes vendégszeretetével elhalmozva lepte meg őket az ellenség a mulatság közepette, vagy a mi még rosszabb — ennek fáradalmait pihenve - alvásuk közben, harczra fel nem készült, arra alkalmatlan állapotban. Talán csatasorba sem álhatiak a riadó hangjaira, hanem rendetlenül ütköztek meg a város keleti részén. Erre enged következtetni az elesetlek szokatlanul nagy száma is. Kétségtelen tehát, hogy a halasi ütközet 1703. október 5-ikén volt. Pataky Dezső. Kuruc óda. Lengeti a szellő, lengeti a fákat, És a nyomán édes, langy fuvalom támad. Készül a természet hosszú, mély álmára, Téli pihenésre, téli nyugovásra. Szelíd őszi szellő lengedez a fákon, Sárguló levélkén, sárguló faágon, Oly kedves, olyan szép a természet képe, S mégis . . szebb volt minden, most vagy kétszáz éve. Ősz volt akkor, s mégis nyílt virág a réten: Pirosló vérrózsa künn a csatatéren! Ősz volt akkor, s mégis tavasz járt a tájon: Szabadság tavasza hosszú hervadáson! . . . Háromszmíí zászlók még most is lobognak, Érző, forró keblek még ma is dobognak, S mégis . . . azt a szép kort ámunkban ha látjuk, Minden rózsájával de visszakivánjuk! Száz bajunk, bánatunk akkor is volt nékünk, Lajthán túl és innen ezer ellenségünk, De akkor leráztuk a zsarnok igáját, S vérünkkel védtük meg Tisza—Duna táját! Hejh, hanem azóta megváltozott minden, Satnya, uj nemzetség keserg új bilincsen, S nem nyílnak már rózsák, nem nyílnak azóta: Megmaradt a tüske, s lehullott a rózsa! . . . . . . Tiszta, holdas éjen ha bolygunk a réten, Száz csillagot látunk az ég sötétjében. És száz csillag közül, hogyha eltévedtünk, Mutatni az útat egy ragyog felettünk! . . . Most, hogy eltévedtünk, édes magyar népem Egy csillag vezérel az éj sötétjében, De ez az egy csillag millióval ér fel: Rákóczi biztat ott örök szellemével! Ennek a csillagnak hőn lobogó fénye Bevilágít messze a jövő ködébe, lyiség évi bérlete fűtés és világítással 250 kor., 5. Titkár tiszteletdija 180 kor., 6. Szolga fizetés 50 kor., 7. Posta dijakra 20 kor., 8. Előre nem látható kiadások 20 kor., 9. Díjazásokra 60 kor. Összesen: 700 korona. 15. A pénztár a számvizsgálók által megvizsgáltatván, találtatott: 1. Bevétel 5377 kor. 65 fillér., 2. Kiadás 4045 kor. 35 fillér., Pénztár állaga 1332 kor. 30 fillér. 17. Sajnálattal kell kijelentenünk, hogy az évi rendes tagdíjjal még sok tag hátralékban van. Ez alkalommal is tisztelettel felszólítjuk a tagokat, hogy a kik tagdijaikat még le nem fizették, mielőbb egyenlítsék ki azt Babenyecz Kálmán pénztárnoknál. A közgyűlés a jelentést egész terjedelmében helyeslő tudomásul vette s elnökség és tisztikarnak buzgó működéséért jegyzőkönyvi köszönetét mondott. Dr. Nagy Mór polgármester indítványára elhatározta a Gazdakör, hogy úgy jó tenyészállatok beszerzése, valamint a városunkban felállítandó gazdasági ismétlő iskola létesítése kérdésében a közigazgatási bizottsággal karöltve fog működni. Az alapszabály 19-ik §-a módosításához kellő számú tag nem lévén jelen, e tárgyban f. hó 18-án délelőtt 10 és fél órára újabb gyűlés összehívását határozta el a közgyűlés. Az idei elmaradt kiállítást 1906. évben javasolták megtartani. Melyre az előkészületek már a jövő évben megkezdetnek. Hogy csak helyi vagy egyúttal vidéki jellegű lesz-e e kiállítás, arra nézve a Gazdakör később határoz.
