Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-04 / 23. szám
2. KISKUNHALASI ÚJSÁG. Hű magyarom! A ki neked ellenséged Zúzd agyon. Szörnyű harczban Tűzben lángban Neki bátran Vágd csak bátran Szabadon, — akkor fölkeltetek a siri ágyatokból és mint Csaba királyfi legendás hősei, győzelemre segítettétek a mi szabadságért küzdő vitéz csapatainkat! Mert a kuruczok reménye: Kikel még a földbül S újra neki zöldül A tavasz virága Végkép letiporva Te sem maradsz porban Hazám szabadsága. a hősökkel együtt nem szállt le a sirba, a kuruczok reménye megvalósult. Mi, akik a szabadság és béke áldásait érezzük, a szabad magyar nemzet szabad fiai, hazafias kegyeletünket és örök hálánkat e szoborral akarjuk megörökíteni, mert tudjuk, hogy a ti véretek nyomán fakadt ki a magyar szabadság virága, a ti hősi halálotok váltott meg bennünket a szolgaság jármától. Nagy igazság az, hogy a nemzetek sorsát ott döntik el abban a titkos műhelyben, a mely a milliók minden egyes tagjának szivében és lelkében dolgozik. Nézzen hát ide a nemzet és hassa át minden rétegét és lelkesítse fel, a mit a mi szivünk érez és a mi lelkünk gondol. Akkor a nemzet sorsa biztosítva van. Nézzen ide a nemzet, ezt a szobrot nemcsak magunknak, hanem az egész magyar nemzetnek állítottuk örök dicsőségéül. Ez az ünnep nemcsak a mi ünnepünk, hanem az egész magyar nemzeté. Nézzen ide a nemzet és kövesse példánkat. Álljon itt e szobor időtlen időkig, hirdesse nekünk a magyar dicsőséget, hirdesse a legnemesebb idealismust, azt a hazaszeretetei, a mely önzetlenséget és önfeláldozást tanúsít, ha kell, halálig is . . . Szobor-avatás. Ünnepet ült Halas városa a múlt vasárnapon: a dicső ősök szelleme megihlette a késő utódokat, a kik szobrot állítottak azoknak, akik már életükben megalkották aere perennius emlékművüket. De azért csak dicsérni lehet városunk lakóinak áldozatkészségét, a mely lehetővé tette, hogy az ország legelső ku- rucz emlékét Halas városában leplezték le. A leleplezés november hó 27-én történt meg és lefolyása.— a többi ünnepséggel együtt, — a következő volt: A szoboravatás napján díszbe öltözött az egész város. A főbb utcák házain nemzetiszinü lobogók játszottak a széllel. Az ünnepi napon — a csípős hideg ellenére — igen sokan vettek részt az ünnepségeken. Az ünnepi momentumok sorozatát istentisztelet nyitotta meg az ev. ref. templomban. Főtiszteletü Szi- lády Áron úr Pál apostolnak a zsidókhoz irott leveléből vette föl a leckét: (10. rész 22—23. verse. Járuljunk igaz szívvel és hitnek bizonyos bizodalmával és tartsuk meg a mi reménységünknek tántorgás nélkül való vallását, mert igaz az, aki ígéretet tett.) Magasztalta az üvöltő lármával, olcsó hazafiság- gal szemben a múltak hőseinek szivében élő igazságot, hitüknek bizodalmát és reménységöknek tántorgás nélkül való vallását és magas szárnyalásu szavakkal festette, hogyan öröködik meg a késő unokákban az elvérzett hősök szelleme s az eszme, mely őket lelkesítette. A csata történetére nézve hangsúlyozta, hogy nem 1703. okt. 3-án, hanem 5-én volt (kitűnik ez Deák Ferencz kuruc vezérnek okt. 6-án Kecskemétről irott leveléből, amelyben a halasi ütközetre világosan vonatkozik e szó: tegnap.) Elmondta, hogy a kurucdomb, amelyben a csata elesettel' pihentek, nincs már meg, Í849. augusztus havának egyik estéjén nehány társával ott hallotta meg egy honvédtől a világosi fegyverletétel hírét. Buzdította a város közönségét, hogy becsülje meg jobban a múltak emlékeit, hordja őket egy helyre, építsen nekik kultúrpalotát! Magasztos imája után a fögimnáziumi énekkar énekelte el a Hymnust. Az istentisztelet után egész népvándorlás indult meg a kurucz emlékhez, hol a Kunfélegyházáról, Kunmajsáról, Szabadszállásról, Vadkertről és Kiskőrösről jött vendégekkel együtt csakhamar ötezerre rúgott az ünnepi közönség száma. Nagy Mór dr. polgármester, szobor-bizottsági elnök, lelkes és lelkesítő megnyitója után (lapunk jelen számában közöljük) Fülöp Sándor főgimnáziumi tanár elszavalta saját ódáját, melyet lapunk múlt számában már közöltünk. Az ünnepi óda után a főgimnáziumi énekkar énekelte el „Rákóczi kesergő“-jét Tóth Kálmán énektanár vezetése mellett. Ezután Bátory Gábor főgimn. tanár lépett a szószékre és egy igazán szép, minden részében sikerült beszéddel emelte az ünnep értékét. A főgimnázium énekkara a Rákóczi indulót énekelte el, mire Nagy Mór dr. polgármester a város nevében átvette a szobrot s Ígérte, hogy kegyelettel gondozni és ápolni fogják. Aztán letette a városi közönség hatalmas koszorúját a szoborra. A főgimnáziumi ifjúság nevében Sass István önképzőköri alelnök koszorút tett le. Délben hetven teritékü társasebéd volt a nagyvendéglőben, a melyen a következő pohárköszöntők hangzottak el: A polgármesier a királyra, Gál Lajos a művészekre, Hermán Feiencz dr. a vendégekre, Bátory Gábor az eszme megpenditőjére Gaál Lajosra, Vass Árpád a polgármesterre, Gaál Lajos Zseni Józsefre és Zseni József Tliali Kálmánra és Endrödi Sándorra ürítette poharát. Az ünnepi hangulat emelkedésével üdvözlő táviratot küldöttek Thalynak, Endrődinek és a szobor tervezőjének és elkészítőjének, Damkó Józsefnek, aki a római Fraknói művészotthonban folytatja tanulmányait. Thaly Kálmán és Endrödi Sándor megköszönték az üdvözlést a polgármesterhez intézett telegramjaikban. Este hangverseny volt a kaszinóban, mely Thúry Józsefnek igazán élvezetes felolvasásával kezdődött; a felolvasó Kobzos Balázs költött kurucz költő dalait mutatta be. „Rákóczi kesergője“ következett most, mely után Hermán Ferencz dr.-né szavalta el gyönyörűen, lelkesen Garay János Szabadságdalát. Ezután az ifjúsági énekkar énekelte el a „Banda Marczi“ nótát; különösen kivált Jóba József gimnáziumi tanuló szép tenorszólója. A hangversenyt táncz követte, a mely a késő reggeli órákban ért véget.
