Kiskunhalasi Ujság, 1904 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-11-27 / 22. szám
I. évfolyam. Kiskunhalas, 1904. november 27. 22. szám. ISKOMMLISI KÖZGAZDASÁGI és TÁRSADALMI HETILAP. ------ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ----S zerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési díjak fizetendők. FELELÖSSZERKESZTŐ ÉS LAPKIADÓTULAJDONOS : HORVÁT GYULA. Elő.izetési dijak: Helyben ege*z évre 4 kor. félévre 2 kor. negyedévre 1 kor. Vidéken egész évre 6 kor , félévre 3 kor., negyedévre 1 kor 50 tillér. Egyes szám ára 6 fillér. Kuruczok! Ti névtelen hősök, martyrjai a magyar szabadságnak! A ti véretek nyomán kelt ki a magyar szabadság virága, a ti hősi halálotok váltott meg benünket a szolgaság jármától! A ti véres tagjaitok borította hajdan a mezőt, most a világforga- lomnak tüzes szemű vasszörnyetegei dübörögnek. A ti önfeláldozó, dicsőséges^ harczotok szerezte meg nekünk a béke áldásait . . . A mi békés har- czunkban győztes az, ki első a munkában, az önfeláldozó, önzetlen, nagy, nemzeti munkában, Jertek, Csaba királyfi legendás hősei, jertek, Rákóczy kurucz vitézei, jertek, Kossutfi nemzetőrei, hősi példátok, mutassa meg nekünk, mint kell önzetlenül szeretni a hazát, Szeretni és dolgozni érte! S a legmagasabb eszményt elérni általa: az egységes gazdag nagy magyar nemzet államot. Dr. Nagy Mór. A halasi kuruc-emlék. Avatóra. Van az Életnek, ennek a hallhatatlan regényírónak egy hőstettekben és vitézi cselekedetekben csaknem páratlan szövésű meséje: az, a melyik a kurucok hősiességét beszéli el a késő nemzedéknek. És ez a csodarege nem más, mint egyik tündérszép fejezete annak a regénynek, a mely a magyarok életét, állam- alakulását, fejlődését tárgyalja. Ennek a regénynek a bevezető kötetét már megfizették piros vérük hullásával dicső ősatyáink. Mert az Élet, akármilyen hallhatatlan regényíró, egyben mégis hasonlít földi írótálaihoz: egy igazán szép regéryért nagy árt, óriási áldozatot követel azoktól, a kikről tudja, hogy azt az árat megtudják fizetni, ezt az áldozatot meg tudják hozni. A mai nemzedék nem olyan, és érezzük, és reméljük, hogy a jövendő nemzedék sem lesz olyan, hogy ne lenne meg szivében, lelkében az a kincs, mivel a meg tudja fizetni az Életnek, hogy olyan szép, olyan dicső regényt akar rólunk írni. Ezt a kincset leginkább fejleszti bennünk az őseinkre való emlékezés. Hogy a mai szoboravatásra rátérjünk, ki kell fejeznünk azt az érzést, azt a hazafiui ér-
