Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-01 / 22. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. junius 1. nának János László nevű fiuk. Szabó Ny. Vendel és Nyerges Viktóriának András Jenő nevű fiuk. Meghaltak,: Szakái Sándor 78 éves korban. Gyöngyi János 1 hónapos, Feró Imre 60 éves, Paprika Erzsébet 8 éves, Szarvas Ferencz 69 éves, Nagy Pál Pál 17 éves, Nagy L. István 44 éves, Gajág József 42 éves, Földi József 39 éves, Téglás Eszter 1 hónapos, Klubecz Pál 33 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Pöszmet Macska Mihály kiskun- ■majsai lakos Kovács Juliánnával. Császár Pál Matos Juliánnával. Egybekeltek : Szendi Lajos szabadkai lakos Berki Luczával. Győré Sándor Juhász Zsuzsánnával. Fischer Ernő budapesti lakos Weisz Katalinnal. Közgazdaság. Iparfejlesztés. A kereskedelemügyi miniszter az iparfejlesztés érdekében igen fontos rendeletet bocsátott ki a közel napokban. Utasította ugyanis a kerületi iparfelügyelőket, hogy valahányszor városokban vagy járások székhelyein hivatalból megjelennek, keressék fel a törvényhatóság első tisztviselőjét, a r. t. városok polgármestereit s a főszolgabirákat és szerezzenek tőlük informácziót arra nézve, hogy az illető városban vagy járásban melyik iparág támogatása, vagy minő uj iparág meghonosítása volna kívánatos. A szerzett informácziók alapján aztán az iparfelügyelők jelentést tesznek a ministeriumba, honnan aztán a megfelelő intézkedések megtétetnek. A homoki szőlők bora. Az országos chémiai intézetben folyó vizsgálatok szerint az országnak múlt évi bortermelése úgy minőségi, mint mennyiségi, de különösen minőségi szempontból minden jogos várakozást kielégített. Mindenesetre érdekes, hogy az újabb elvek szerint ültetett és kezelt homoki szőlők oly kitűnő bort szolgáltatnak, hogy nem is mindenki akarja elhinni, hogy nem hegyi, hanem homoki bor áll előtte. Minthogy a homoki szőlők évről-óvre nagyobb mennyiségben lesznek termöképesek, az árak meglehetősen nyomottak, aminek két szempontból van jelentősége és pedig először, hogy a hamis bor készítése megszűnt jövedelmező lenni s igy kevesebb hamis bor kerül a forgalomba, másodszor, hogy oda kell hatnunk, nehogy valami kerülő uton-módon a példátlanul olcsó olasz bor mégis csak bejuthasson hazánkba, a mely a filloxeravész után nagy áldozatokkal felújított szőlőknek és a szép lendületet vett homoki szőlőknek jövedelmezőségét szüntetné meg s igy a felújítás költsége által kimerült szőlőbirtokosokat biztosan tönkre juttatná. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a homokon olyan tüzes és kifogástalan minőségű bor terem, a miről pár évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mertünk, és ha tartósság tekintetében itt-ott kifogást hallunk, az nem a bor minőségének, hanem anuak tulajdonítandó, hogy az Alföldön nem lehet olcsó áron kifogástalan borpinczót építeni. Csarnok. Egy modern csecsemő naplójából. (Vége.) Első sorban szólok a személyes szabadság teljes megrablása ellen. Járni nem tudok, igy tehát nem szökhetem meg és szökésemmel nem okozhatok' szerencsétlenséget. Azonkívül nem is zúzhatok össze semmit, kárt nem tehetek, mert hiszen a karjaim le vannak kötve. Mért csavarnak be mindenféle rongyba? En tudom, mert apám megmondta : restségből. Az asszonyok restek ahhoz, hogy minden untalan megmossanak és megszá- ritsanak, igy hát bepólyáznak, hogy ne lássék az esetleges tisztátlanság. Minden 3—4 órábnn aztán felszabadítanak, de csak azért, hogy megmosdassanak. Ugyan már mire való az a sok fürdő ? ez is azok közé az ostoba szokások közé tartozik, amiket reformálni akarok. Azt is hallottam, mikor a nagymama magyarázta apának : azért kell oly erősen bepólyázni engem, nehogy görbe lábakat kapjak. De már erre az apám is hangosan felkaczagott s megkérdezte az orvost, magyarázná meg ő. Az orvos pedig azt magyarázta, hogy a pólya arra való, nehogy a hideg levegő a gyermek testét érje. Erre azt felelte apám, ha szép meleg idő lesz, egészen meztelenül enged a szőnyegen mászkálni. Most tehát türelmetlenül várom a meleg időt. Apám azt mondja, hogy Ausztráliában minden gyerek igy nő fel, de nem csak a feketék, hanem a fehérek is és ez a szokás a leghelyesebb. Nincs baj a kicsinyekkel és a fejlődés igy sokkal egészségesebb, mint ilyen kényszerzubbonyban. Remélhetőleg nem engedi magát eltántorítani az asszonyok érvei által s én nemsokára a szőnyegen fogok mászkálni. Na, lesz szép mulatság ! hogy fogom a nagyokat megtréfálni. Ennél nincs is pompá- sabb mulatság s gyakorlom is minden nap. Ha átöltöztetnek s egy edényre akarnak ültetni, én úgy teszek, mintha nem sejteném, mit akarnak velem végeztetni; ha aztán reménytelenül ismét az ölébe vesz a gyötröm, akkor elvégzem minden ügyemet a legalaposabban. Mama ilyenkor pöröl, apa nevet, ón pedig ka- czagok magamban az eseten, Hangosan persze nem mernék nevetni, mert megpaskolnának. A pólyán kiviil a mely eltörlendő legiukább bosszant az u. n. czuczli. Mihelyt sírni kezdek, beletömik a számba azt az izét, amiben száraz kenyér és czukor van tejjel összekeverve. Eleintón azt akarták rám disputáin!, hogy az a tejforrás s ón lópre is mentem- Most azonban tudom, hogy ezzel a becsapással csak el akarnak csittitani. Nem is tűröm többé a számban, kiköpöm, ha beletömik. Minthogy azomban ezek a nagy emberek hihetetlenül egyii- gyűek, fölveszik és újra ajkaim közé gyömöszölik. Az okosabb enged : ón tehát tűröm és inkább alszom egyet, ben feledve a szájamban azt az izét, ami nékik annyira tetszik. Harmadszor, negyedszer, ötödször azt követelem, ne legyenek apák, anyák, cselédek, orvosok, nagybácsik és nagymamák, mert ezek az emberek csak a kicsiny gyermek bosszantására vannak. Lehet, hogy később hasznosabbak és tűrhetőbbek lesznek. Sokkal rövi- debb idő óta létezem, semhogy mindent helyesen ítélhetnék meg, de azt már tudom, hogy üdvösebb lenne a csecsemőkre nézve, ha ezek az emberek nem léteznének. Präger Ferenc* felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.
