Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-18 / 20. szám
Félügy élöbisottsági rendes tagoltul: Kriszháber Lajos kereskedő, Kónya József czipész, Kellner Félix könyvelő, ifj. Tihy Gusztáv asztalos segéd, Gyugel Eugen kőmives segéd, Szentpóteri Béla borbély segéd. Póttagokul: Kaszás Károly papucsos, Székely Lajos könyvelő, Qzunterstein Lajos kereskedő segéd. Választott bírósági rendes tagokul: id. Tihy Gusztáv asztalos, Má- csai Gergely szabó, Stern Pál kereskedő segéd, Berkes Sándor csizmadia segéd, Kollár József szabó segéd, Adomics Gyula borbély segéd. Póttagokul: Szép János borbély. Berki Lajos könyvkötő segéd, Szabó Béla borbély segéd. Dr. Babó Mihály beszéde a képviselőház május 13-iki ülésén a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása fölött. T. kópviselőház ! A községi és körjegyzők érdekei iránti érdeklődést nem annyira azoknak száma, mint sokkal inkább a községjegyzői intézmény történelmi fejlődése és azok a feladatok, a melyek azon állással összekapcsolva vannak, keltették fel országszerte. Csak természetes — miután a községi jegyzők helyzetének javítása egyúttal a közérdeknek is szolgálata — hogy a mennyiben a tervezett fízetésrende- zés az önkormányzati jog sérelme nélkül történik, azt a függetlenségi és 48-as párt is elfogadja. En azonban azt gondolom, hogy miután sarktétele a törvényjavaslatnak a 4. §., mielőtt annak végleges szövegezését a t. ház megállapítaná, nem szabad elzárkózni egy kétségbevonhatatlan igazság elől, és ez az, hogy mindaddig, a inig a hivatali rend és a hivatalnokok közjogi viszonya az államhatalom birtokosainak szeszélyétől teljesen független alapokra fektetve nincs és az minden irányban nem szabályoztatott, az alkotmányos irttézmények őszinte és igaz keresztülvitele a lehetetlenséggel határos és hogy ez csak úgy érhető el, ha a nemzet saját közigazgatását és közegeit a jogfolytonosság és az igazság szellemében a társadalomi mindenkori rendjével és felfogásával összeegyezteti. Ebből a felfogásból logikusan következik, hogy magát a szolgálati pragmatikát kellett volna a t. kormánynak mindenekelőtt megálla- pittatni, mert hiszen a szolgálati pragmatika az állami eszmének és az állami egységnek és az alkotmányosság megerősödésének egyik nélkülözhetetlen eszköze. Méltóztas- sók csak egy pillantást vetni akár Olaszország, akár Észak Amerika, akár Németország példájára. Mindegyik az állameszmét és az állami egységet épen a szolgálati pragmatika megállapításával teremtette meg és védelmezi, Feltűnő lehet, hogy ezt a részletkérdéseknél vagyok bátor felhozni, de éu azt gondolom, hogy miután a 4. §. egyenesen azt a kérdést dönti el, hogy mely községek segélyeztessenek, tehát a községek anyagi ereje mind külön-külön számba veendő lesz, miután a törvényjavaslat értelmében a kiegészítés állami pénzből történik és miután ennek előfeltétele az, hogy a törvényhatóság határozzon, tehát a közigazgatási szervezet egymással összeköttetésbe hozva, úgyszólván a közigazgatási kérdések lényege eldöntés tárgyát fogja képezni, az összegek megállapításánál, annál is inkább, mert hiszen a községi pótadó magasságától teszi függővé a törvényjavaslat a segély megadását vagy meg nem adását, Itt azonban a belügyminiszter ur figyelmét fel kell hívnom arra, hogy nincs intézkedés a törvényjavaslatban arra az esetre, hogyha a megállapítás alkalmával valamely községnek pótadója elérte, illetőleg túlhaladta a 20°/„-ot és később bármily kedvezőbb viszonyok következtében leszáll, hogy akkor mi fog történni a már egyszer megállapított és utalványozott segélyösszeggel. Már pedig ezt a kérdést az osztó igazság tekintetében is meg kell oldani, de a községek jól felfogott érdekében is azért, hogy esetleg ne tartsa vissza őket a köz javára eső helyes intézkedéstől a törvényrendelkezés csak azért, mert aggódnak azon, hogy a pótadó leszállítása esetén a már egyszer folyósított segély- össeget elvesztik. Én azt gondolom, hogy miután a törvényjavaslat a községi és körjegyzők helyzetén lényeges javítást eszközöl és legnagyobb érdeme azon hallgatólag kifejezett elv, a mely szerint a községi és körjegyzők bevitetnek az alkotmány elősánczaiba, mert eddig azon kívül hagyattak, úgy mint a hajónak evezője kívül van annak testén, de daczára annak, hogy egyszerű és közönséges eszköz, mégis nélküle magát a hajót mozgásba hozni teljes lehetetlenség, és miután e tekintetben a törvény- javaslat, erősítvén a jegyzők helyzetét, azt a czélt tartja szem előtt, hogy a jó közigazgatás érdekeit szolgálja : esak oda kell fektetni a súlyt, hogy a 4. §. helyesen állapíttassák meg. Es ennek következtében a hiányt, a mely ebben a javaslatban felfogásom szerint mutatkozik, pótlandó, kettős irányban terjesztek élő módositványt. Az egyik úgy szó), hogy az első bekezdés után pótlólag iktattssók be: „Az egyszer megállapított állami hozzájárulási összeg csak az állás megszűnése esetén vonható el a községtől.“ *) A második úgy szól, hogy e szavak után : „a községi kiegészítés kérdésében“ iktattassanak be e szavak : „esetről- esetre“, mely pótlás után a szöveg igy szól: „A községi kiegészítés kérdésében esetről-esetre a vármegyei közgyűlés belügyminiszteri jóváhagyás mellet határoz.“ Midőn ezt a pótlásomat szives elfogadásra ajánlom, azzal fejezem be rövid felszólalásomat, hogy a főtörekvésnek oda kell irányulni, hogy a hivatalnoki kar bírja a polgárok erkölcsi tiszteletét és bizalmát, ennek feltétele azok szellemi és anyagi függetlenségének biztosítása, nemcsak lefelé, hanem talán még nagyobb mértékben felfelé. Arra kérem tehát a t. belügyminis- ter urat, hogy midőn ez a törvény- javaslat törvényerőre emelkedik, a végrehajtási rendelet megállapításánál különös súlyt helyezzen azon intézkedésekre, a melyek á községi és körjegyzők szellemi függetlenségét és politikai függetlenségét egyaránt biztosítják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) *) A módosítást a miniszterelnök és a ház elfogadta. S/.erk. Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferenez könyv nyomdájában.
