Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-27 / 17. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. április 27. Az irtás legegyszerűbb módja a cserebogarak összeszedóse és elpusztítása. A szedést a bogarak első megjelenésekor kell megkezdeni, hogy a peték lerakása előtt elpusztíthatok legyenek. A cserebogarak reggelenkint, borús időben pedig nappal is, összegómberedve vagy halált színlelve ülnek a fákon s akkor könnyen lerázhatok. Szedésnél nagy gondot kell fordítani a magánosán vagy az ültetvények szélén álló fákra, melyeket a cserebogár különös előszeretettel keres föl. A szedőmunkásokat lehet a bogarak mennyiségéhez (1 kg. körülbelül 1060 darab cserebogár) képest fizetni és igy a szedők jobban igyekeznek, de a fakimélés szempontjából czélszerűbb kellő felügyelet mellett napszámosokat alkalmazni és akkor a méregetéssel járó időt is megtakarítjuk. Az összegyűjtött, bogarakat kemény talajon agyon lehet tiporni és összegyömöszölni, a kádba szedett bogarak pedig leforrázhatok és gödörbe öntve betemethetők. A nagy mennyiségben összegyűjtött cserebogarak mesterséges trágyakószi- tésre használhatók olyképpen, hogy a bogarak rothadó tetemhulladékához annyi föld, oltatlan mész és turfahulladék keverendő, hogy azt az átható kellemetlen szagtól meg- foszszák. Fontos védekezési mód az is, ha a cserebogarak lárváját, tehát a földben élő pajorokat irtjuk. Erre legalkalmasabb idő a földforgatás, kapálás és szántás. Ilyenkor a felszínre jutó pajorokat agyon kell ütni, esetleg az eke után járó olcsó napszámossal felszedetni. Ahol kevés a pajor, ott 10—20 darabjáért 2, 4, 6 fillért, ahol több, ott 100—200-áért 10—12 fillért, sőt többet is fizethetünk. A pajorok szintén értékesíthetők. Kisebb mennyiséget a baromfival etethetünk meg, nagyobbat pedig trágyakészitésre használhatunk. Csarnok. „Kedves egészségére /“ — A tüsszentésről. — Ősrégi időktől máig fönmaradt az a babona, hogy a tüsszentés valami közeledő baj vagy betegség előjele, ezért állott fenn jó sokáig az a szokás, melyet csak a legutóbbi időben kezdenek elhagyni, hogy amikor valaki tüsszentett, a környezete azt mondta rá: „Egészségére!“ Ez a szokás állítólag a 14-ik századboli nagy pestis idejéből ered, amikor a pestis annál, aki megkapta, legelőször is tüsszentéssel jelenke- zett. Abban az időben, ha valaki tüsszentett, a körülötte állók valami mondással az ég kegyébe ajánlották és nyomban rá elpárologtak. Sokáig általánosan azt hitték, hogy a tüsszentéssel kapcsolatos jó kívánság szokása is a pestisjárványok idejéből ered, de némileg ellene szól a föltevésnek, hogy a legvadabb ázsiai, afrikai és ausztráliai törzsek is ismerik ezt a szokást, melynek nyoma van a rómaiak, görögök, zsidók és más régi népek történetében is. Aristoteles azt irta a tüsszentésről, hogy ha valaki tüsszent és a körülötte állók tidvözlik, ez az agy tiszteletére történik, mely a szellem és ész székhelye. A zsidó rabbik azt állították, hogy Adám akkor tiisz- szentett először, a mikor Éva az almával megkínálta. Azóta a tüsszentésnek nagyon rossz hire volt s a közelgő halál előjelének tartották, miglen Jakab partriárcha is eltüsszentette magát egy napon és minthogy nem akart ilyen csekélység miatt a sírba szállni, fohászkodott az Istenhez, hogy változtassa meg a dolgok rendjét és az isten meghallgatta. Ettől az időtől fogva aztán a tüsszentők- nek mindig azt kívánták : egészségére! A biblia olvasói tudják, a mikor Elza ráborult a szunamita nő gyermekének holttestére, a holttest megmelegedett, a gyermek kétszer tüsszentett és a szemét felnyitotta. A régi görögök és utánuk a rómaiak a hely, idő és egyéb körülményekhez képest külömbséget tettek a közt, hogy a tüsszentés szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent-e ? Déltől éjfélig szerencsét jelentett a tüsszentés, hacsak a hold nem állt ép a sziiz, mérleg, rák vagy skorpió jegyében, különben pedig rosszat. Ha a görögök különösen szép férfit vagy nőt láttak, azt mondták rá, hogy biztosan tüsszentett Eros, a mikor az illető a világra jött. Strada páter, a ki legtöbbet búvárkodott a tüsszentés körül, a tüsszentés eredetét a következő mithosszal magyarázza : Prometheus életet akart adni egy szobornak, melyet alkotott, mely czólból egy napsugarat lopott és azt Apollo elől a tubákos szelenczéjóbe rejtette. Később megfeledkezett erről és a mikor szippantott, a napsugarat is orrába szívta, mire nagyon hevesen tüsszentett. Sok félvad keleti nép a tüsszentést különös szokásokkal kíséri. Amikor a monomotopal szultán tiisz- szent, azt jeladással közzéteszik. A mikor valamelyik alattvaló a jelet meglátja, elkiáltja magát, a ki meghallja, szintén kiált, mig a kiáltás az egész országon végig nem fut. Ha ellenben a senaari szultán tüsz- szent, háremének összes hölgyei hátat fordítanak neki, megvetésük jeléül, hogy egy olyan nagy ur tüsszent, mint valami közönséges halandó. Olykor egy-két prüsszentés egészséges. Aki azonban sokat prüszköl, az már meg van hiilve, az náthás. A náthának sok ellerszere van, melyek közül némelyik használ is. Egy német orvosi szaklap a nátha épp oly egyszerű, mint csalhatatlan gyógymódját közli, melyet egy Williams nevű angol már 1841-ben sikerrel alkalmazott. Ez a gyógymód röviden szólva a katarrhus kiszárításából áll. Williams, amikor náthája volt, 24 órán át se bort, se vizet vagy más folyadékot nem ivott és igy náthája nemhogy fejlődött volna, hanem mind kevesebb szüksége lett a zsebkendőre és 24 óra múlva náthájától teljesen megszabadult. Nem is köhögött, mint előbb, ha meghűlt és az égés katarrhus megszűnt. Williams, miután ezt a gyógymódot önmagán kipróbálta, betegeinél is alkalmazta, a kiknek a két napi száraz diéta alatt kenyérrel, száraz tésztával, hallal fehórhussal és száraz gyümölcsökkel kellett élni. Ennek a gyógymódnak nagy előnye, hogy nem kell otthon maradni, sőt jó melegen felöltözve egy kis mozgás a szabad levegőn a gyógyulást még elősegíti. Kedves egészségére ! B .............t. P räger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1904. Nyomatott Präger Ferenez könyvnyomdájában
