Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-09 / 45. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. november 9. nek az ideiglenes szabályozásnak mennyi időre való hatálya. Polónyi Géza: Előadó ur, mi újság Mexikóban ? (Derültség bal- felől) Nem adna felvilágosítást? (Zaj) Elnök (csenget): Csendet kérek! Babó Mihály : Súlyt helyezett a t. kereskedelemügyi miniszter ur arra, — és ez nagy fontossággal is bir a jelen viszonyok közt Magyar- ország szempontjából — hogy ennek az ideiglenes szabályozásnak hatálya meddig fog terjedni és miként lesz ez megszüntethető. Ebben az utolsó pontban foglaltatik, hogy 1904. október 15-én lép életbe. De ezen az időponton már túl vagyunk és rendelettel történt meg annak életbeléptetése, a menynyiben igy tényleg életbelépett és az egyidejűleg megalapított uj szerződés életbeléptéig marad hatályban, miután maga a t. kereskedelemügyi miniszter ur és a miniszterelnök ur is ismételve kijelentették, hogy kereskedelmi szerződést Olaszországgal sem fognak kötni mindaddig, inig a vámszövetség meg nincs kötve Magyarország és Ausztria között. Világosítsa fel tehát a t. miniszter ur a törvényhozást, mit gondol meddig fog terjedni ennek a szerződésnek hatálya ? Lejár-e 1907. végén, a melyen túl a végleges szerződést egyáltalában nem is lehetne kötni, vagy pedig miután nincs kilátás arra, hogy a vámszövetség megköttessék és Olaszországgal az önök felfogása szerint szerződéskötés nem lenne, olyan törvényjavaslattal állunk-e szemben, a melynek — bár nagyon helyesen mondta Ballagi Géza t. képviselő- társunk, hogy örök érvényű törvényeink nincsenek — at. miniszter ur örök életet akar biztosítani azért, hogy ezzel azután lehetetlenné tegye azt, hogy az 1899. XXX. t. czikkben kifejezett és a miniszter ur által előbb idézett nyilatkozat szerint is kitűzött czél: az önállóvámterület megteremtése lehetetlenné tétessék ? (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon). Azt mondják önök, hogy nem adtak föl önök semmi jogot azokkal a rendelkezésekkel szemben, a melyek az 1899. XXX. t.-czikkben vannak, mert a szerződést felmondhatjuk. Azt hiszi a t. kereskedelemügyi miniszter ur, hogy a ki figyelemmel elolvassa ezt a befejező részt és az 1899. XXX. t.-ez. 4. §-ának minden kételyt kizáró kifejezését, el fogja ismerni, hogy ez a két rendelkezés összevág ? Móltóz- tassék idefigyelni t. kereskedelemügyi miniszter ur! A javaslatban az van mondva, hogy a szerződő feleknek jogában áll, hogy ezen megállapodás hatályát hat havi előzetes felmondással 1905-ik évi deczember 31-dikét követő bármely napra megszüntethessék. Tehát a kormány fentartotta a maga részére ezt a jogot, de milyen jogi alapra és törvényre támaszkodva? Az 1878. XX. t.-czikkben, vagyis a vámszövetségi törvényben foglalt módozatok mellett, hogy abban az esetben, ba szükségét látja a t. kormány, az idézett törvény 3. §-ában foglalt rendelkezés által biztosított joga szerint felmondással élhet, vagyis ha a tárgyalások eredményre nem vezetnek, a külügyminiszter felmondja a szerződést. De t. miniszter ur, ez nem az, a mi az 1899. XXX. t.-cz. 4. §-a utolsó ponljában ki van mondva! Ugyebár ennek lejárati ideje tulajdonképen nincs. Azt mondja az 1899. XXX. t.-cz. 4. § a, hogy a lejárati határidővel nem birő kereskedelmi szerződések a két állam bármelyikének kívánságára az 1903. évre felmondandók. így tehát minden szerződésnek felkeltene mondatnia, mely határidőhöz kötve nincs. Nem volt joga tehát a magyar és osztrák kormánynak válogatni, hogy melyiket mondja fel, melyiket nem. Azon szerződéseket, a melyeknek lejárata nem volt, fel kellett, illetőleg fel kellett volna mondani. Itt is mulasztást követett el a t. kormány megint szándékosan azért, hogy az országnak biztosított azt a rendelkezési jogát, hogy egyszer végre átléphessen az önálló berendezkedésre, megvalósítani ne lehessen, (ügy van ! Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon) S vájjon az, hogy a vámszövetségi törvény alapján akarja a felmondási jogot esetleg a kormány érvényesíteni, megfelel-e az 1899. XXX. t.-czikkben foglalt azon ren- rendezésnek, hogy az ilyen szer- szerződések a két állam bármelyikének egyoldalú kívánságára felmondandók ? Nem a t. kormánynak kell ezt elhatározni, hanem igenis, a mint a magyar törvényhozás azt mondta, hogy fel kell mondani, akkor annak meg is kell történnie. Ilyen körülmények között, midőn kitűnik ebből a törvényjavaslatból világosan az, hogy a t. kormány ki akarja sarkából forgatni az 1899. XXX. t.-czikk czélzatát és rendelkezéseit s egyenesen arra törekszik, hogy a nemzet részére biztosított, a törvényben világosan kifejezett, de a dolog természeténél fogva is a nemzetet a vám- és kereskedelmi ügyekben megillető rendelkezésijog ne érvényesíttethessék : akkor nekünk ennek a czólnak megvalósítására eszközt, lehetőséget adni nem lehet és nem szabad. (Elénk helyeslés a bal- és a szólső- baloldalon) És hiába az a szemrehányás, hogy mi ezt közjogi szempontból csak azért vitatjuk, mert nem tudunk közgazdasági szempontból ellene nyilatkozni. Eléggé ki volt mutatva, ma különösen szakszerű szempontból igen szépen ki volt fejtve, hogy milyen veszedelmes ez a törvényjavaslat a magyar bortermelésre nézve, azzal szemben elfogadható érveket nem hallottunk. A mint beszédem kezdetén mondottam, én a magam részéről igy gondolkozom, de azt hiszem minden ember igy gondolkozik, hogy a törvényhozás tagjai részéről erkölcsi lehetetlenség az, hogy Magyarország törvényei bármilyen anyagi előnyért, bárkinek áruba bocsáttassanak, (ügy van ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon) Bár ezen az oldalon is elismerjük, hogy a múlttal szemben bizonyos előny, bizonyos kedvezőbb kikötés, kedvezőbb helyzet van, illetőleg lehet ennek a javaslatnak az alapján, mégis miután mi nem tudnók hazafias érzületünket és lelkiismeretünket megnyugtatni, mert azt vághatná nekünk a magyar közönség a szemünkbe, eladtátok a törvényes jogot csak azért, hogy néhány vidéknek, vagy néhány embernek hasznát előmozdítsátok, miután mi erre segédkezet nem nyújthatunk, s miután ez a törvényjavaslat a törvénynyel, magával a joggal, sőt hozzá merem tenni, a tett miniszteri kijelentések folytán a politikai morállal is ellenkezik, én a javaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom Krasznay Perencz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Elénk helyeslés a bal- és a szólsőbaloldalon.) Halas, 1904. Nyomatott Präger Ferenez könyvnyomdájában.
