Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-26 / 43. szám

1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 26. lati előnye, hogy e felfogás szerint is a vám- és kereskedelmi szerző­dések tárgyában az a hírhedt oszt­rák 14. §. alkalmazást nem nyerhet, és a t. kormány itt a tárgyalásba bele sem bocsátkozhatik mindaddig, mig odaát Ausztriában erre vonat­kozólag a törvényt meg nem álla­pították. Gondolom, a t. miniszter- elnök ur erre vonatkozólag nyilat­kozni fog, mert fel kell tennem, hogy elődjének felfogását, a kit melegen támogatott annak idején mint képviselő, most is magáévá teszi, mert a politikai következetes­ség azt Írja elő, hogy a mint akkor támogatta a jelzett felfogást, úgy mostani székéből is az ország érde­kében ugyanazt az álláspontot köte­les elfoglalni» (Igaz! a szólsőbal- oldalon) A törvényesség szempontjából, t. ház, mindenesetre kifogás alá esik a királyi döntés, mert a mint az 1867 : XII. t.-cz. megállapítja, a királynak csak akkor van joga a közösügyi költségek arányát meg­állapítani, ha a bizottsági tárgya­lások eredményei előterjesztettek mindkét törvényhozásnak, a magyar­nak és az osztráknak, és azok mind­két törvényhozásban letárgyaltattak, s ha a két törvényhozás nem tudott egymással megegyezni. (Igaz ! a szélsőbaloldalon) Ez szentesített tör­vény, a melynek megtartásáról és megtartatásáról gondoskodni a ki­rálynak és a kormánynak, valamint a törvényhozásnak kötelessége, (ügy van! a szélsőbaloldalon) így tehát kétségtelen, hogy törvénysértés el­követésébe vitte bele a kormány a királyt akkor, a mikor az előfeltéte­lek nélkül kérte tőle a döntést. (Igaz ! a szélsőbaloldalon) De anyagi tekintetben sem állja ki a bírálatot a királyi döntés, mert nem vonhatja kétségbe senki annak igazságát, hogy a mikor 1867-ben, első alkalommal, az arány megálla- pittatott, akkor a magyar quóta- bizottság kiszámította, hogy Ma­gyarországra a közös költségekből csakis 25-5°/o eshetnék s csak czél- szerűségi tekintetekből ment bele a 30°/o-ba, és pedig abból a szeren­csétlen feltevésből indulva ki, hogy a 10 esztendő alatt, a melyre az arány megállapítása szólott, Magyar- ország teherviselési képessége oda fog emelkedni, hogy a 30°/0-ot is megbirja. Kihagyták azonban a szá­mításból azt a fontos körülményt, hogy ha igaz a feltevés, hogy Ma­gyarország teherviselési képessége emelkedik, akkor bizonyosan az akkor is jobb helyzetben volt Auszt­riáé isemelkedik^^ kai nagyobb mértékben, mint Ma­gyarországé. (Igaz ! a szélsőbalol­dalon) Es ha a rendelkezésre állott adatok alapján nem lehetett 25l/í0/0-nál többet kívánni Magyar- országtól, akkor semmiféle czél- szerűségi tekintet azt az osztó igaz­sággal össze nem egyeztetheti, hogy mindjárt kezdetben 5'7,,-al megká- rosittatott Magyarország közönsége. (Igaz ! IJgy van ! a szélsőbaloldalon) Ha végigmegyünk a quótabi- zottságok vonatkozó jelentésein, azokból is kiderül, hogy a magyar kvótabizottságok minedegyike hang­súlyozva emeli ki, hogy Magyar- ország teherviselési képességével és az idevonatkozólag számba ve­endő jövedelmi forrásokkal nincs arányban a megállapított százalék. (Igaz ! a szélsőbaloldalon) Minden­ütt világosan ki van mutatva, a kvótabizottságok hivatalos jelenté­seiben, jegyzőkönyveiben, hogy a quótában Magyarország jogellene­sen többel terheltetik meg, mint a mennyi az országra a közösügyi költségekből eshetik. (Igaz ! a szél­sőbaloldalon) Sőt méltóztassék visz- szaemlékezni boldog emlékezetű Horánszky Nándor volt képviselő­társunkra. Soha alaposabban, tárgyilago- sabban és hiteles adatokkal támo­gatva senki sem fejtette ki, még maga a quótabizottság sem azt, hogy Magyarország jogellenesen terheltetik meg a megállapított aránynyal, mint a hogy azt Ho­ránszky tette. Szava annak idejében elhangzott a pusztában. De bekövet­kezett, hogy Horánszky Nándor bejutott a miniszteri székbe és ak­kor joggal tételezhette fel az ellen­zék, hogy azok az elvek, gondola­tok, és igazságok, a melyeket hir­detett, vele együtt bevonulnak a kormány kebelébe és gyakorlati megvalósításukat a Horánszkyt, mint minisztert támogató többség igyekszik majd érvényesíteni. Sajnos, hogy az uralkodó több­ség legfeljebb csak beszól (Mozgás a szélsőbaloldalon, egy hang : Nem is beszól) és szavaz, de akkor, a mikor a nemzet evidens jogairól és anyagi terheinek könyitéséről van szó, akkor elnémul, mert nincs jo­gában kimondani az általa is érzett igazságokat. (Igaz! a szélsőbalol- dalon). Es t. ház, vájjon magasabb po­litikai szempontból véve a dolgot, helyes-e az, hogy a királyt állítjuk a nemzetet alkotó nép és az állam közzé, és hogy ily fontos anyagi kérdésben a király saját felelősé- gére határoz ? (Igaz ! a szélsőbal­oldalon) Hiszen ez sem a királynak, sem a kormánynak, sem a törvény­hozásnak, tehát senkinek sem állhat érdekében. Épen megfordítva, mert ha igaz az, a mit a t. miniszterelnök ur gyakorta hirdet, hogy minden jó a királytól származik Magyarországon, (Zaj balfelől) félő, hogy a tényekből vont jogszerű következtetéssel az a felfogás vergődik túlsúlyra, hogy esetleg minden rósz is onnan szár­mazik. Kívánatos, hogy ez a felfogás ne menjen át a köztudatba. De ha igaz. a mit a miniszterelnök ur mond, hogy minden jó onnan szár­mazik, akkor gondoskodni kell arról, hogy a mai szomorú anyagi viszo­nyok között kívánatos legfőbb jó, hogy a közönség adózásán és teher­viselésén könnyitsünk, megvalósít­tassák, s ha a kormánynak saját erejéből nem állt ezt módjában ke­resztülvinni, vigye keresztül a ki­rályi akarattal. Az az eljárás, a mely a királyi döntés provokálásával követtetett, azt bizonyítja, hogy Magyarország­nak azok a törvényei, a melyek a közösügyekre vonatkozó rendelke­zéseket tartalmazzák, tulajdonkép nem a magyar alkotmáuy védelmére állanak fenn, hanem csakis az alkot­mányosság látszatának megvédése szempontjából, mert ezeknek a tör­vényeknek örve és védelme alatt nem a törvényhozás akarata, hanem a törvényhozás egyik faktorának akarata érvényesül rendszerint. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Ezt valódi alkotmányosságnak el­ismerni nem lehet. Ep ezért azt a jelentést, a melyet a miniszterelnök ur a királyi döntés tárgyában be­terjesztett és azt az elhatározást, a melylyel a király eldöntötte az arányt, tudomásul venni nem lehet, mert önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy miután a törvényhozás maga sem nyilatkozott azon adatok mérlegelése tárgyában, a melyek alapján ez az arány kiszámíttatott, mily alapon lehetett abban a hely­zetben a király, hogy oly arányt állapítson meg, a mely az osztó igazságnak, Magyarország tehervi­selési képességének megfelel ? Mi­után ezen adatok nem állhatták és bizonyára nem is álltak rendelke­zésére, s nem a törvényhozás, ha­nem a kormány egyoldalú informá- cziójára történt a királyi döntés s az a törvénynyel és az anyagi igazság­gal is ellenkezik, annak tudomásul­vételét a ház által mellőztetni kérem. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon). Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents