Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-19 / 42. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. október 19. Kihirdetett jegyesek: Szűcs József szegedi lakos Makra Ilonával. Dicső István Tandari Etelkával. Yincze József Kardos Máriával. Harkai György kiskunmajsai lakos Bundrág Ilonával. Bállá Bóni- ámin Nagy Juliannával. Elő Lajos Tallér Jusztinával. Egybekeltek: Magyari Dénes Farkas Krisztinával. Sédy István Abrahám Máriával. Barka Tamás Krammer Jolán- kával. Paor Pál Tallér Rozáliával. Viszmeg Bóniámin Tóth Agnessal. Dr. Babó Mihály beszéde a képviselőház október 11-iki ülésén, a kérvények sofjegyzékének tárgyalása felett. T. ház ! Valahányszor a képviselőház üléstermében az ország közjogi, helyzetét és a védelem ügyeit illető kérdések tárgyaltainak, mindannyiszor a túloldalról és a kormány-padokról az ellenzék következetesen azt az ellenvetést és szemrehányást hallja, hogy sokkal előnyösebb volna, ha felhagyna ezeknek a kérdéseknek bőséges vitatásával és minden erejét az ország közgazdasági ügyeinek megvitatására fordítaná. Most itt volna az alkalom, hogy beigazolja a t. többség azt az állítását, hogy ő komolyan foglalkozik a nemzet köz- gazdasági ügyeinek védelmével és ráhelyezkedik arra az álláspontra, mely az ország érdekében áll. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon) A mód és az alkalom adva van, hogy a törvényhozás a közgazdasági kérdésekkel oly irányban foglalkozzék, mely a nemzet jogosult kívánalmainak és érdekeinek megfelel. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Hiszen azok a kérvények, melyek a ház asztalán fekiisznek, nem uj dolgot kérelmeznek: gyökerüket, alapjukat találják azokban a nyilatkozatokban és programmbeszédek- ben is, melyek a túloldalon ülő képviselőtársaink ajkairól hangzottak el az általános képviselőválasztások alkalmával (Igaz! ügy van ! a szólsőbaloldalon) és épen azért erről az oldalról joggal elvártuk volna a t. túloldaltól és a kormánytól, hogy megragadja az alkalmat és ezen kérvények szellemében bizonyos kijelentéseket tesz, legalább oly irányban, hogy azon óhajok megvalósítása a közeljövőben remélhető. Ez a többség és a kormány törvény- szerű kötelessége is volna. Midőn 1867-ben Magyarország és Ausztria között az első vám- és kereskedelmi szövetség megköttetett, akkor a szabad kereskedelem rendszere uralkodott egész Európában, sőt azon kívül is. Azonban az idők folyamán az ellenkező irány vergődött túlsúlyra ; ma a védvámos rendszer uralja az egész közgazdasági helyzetet, és ha akkor a nyomasztó politikai viszonyok hatása alatt talán indokolhatta is az uralkodó többség, hogy a vámszövetséget létrehozta Magyarország és Ausztria között, a megváltozott viszonyok következtében ma tarthatatlan ez az állapot, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) mert odáig jutottunk, hogy ha az folytattatik, akkor Magyarország közgazdasági élete teljesen meg lesz ölve. (Igaz ! ügy vau ! a szélsőbaloldalon) 1867-ben az akkori szabad kereskedelmi rendszer következtében a vámoknak tulajdonkópen csak pénzügyi jelentősége volt, de köz- gazdasági jelentősége alig. Ma azonban megfordítva, a védvámos rendszer következtében a vámoknak elsősorban közgazdasági jelentőségük és csak másodsorban van pénzügyi jelentőségük, (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon) s ha felállitanók is Magyarország és Ausztria határán a vámvonalat, ebből még nem következnék az, hogy ott, hol Magyarország érdeke azáltal csorbát nem szenvedpe, sőt kielégítést találna, oly vám- és díjtételekre alkalmaztassanak Ausztriával szemben, melyek esetleg ő reá is előnyösek, azért az, hogy a nemzet önrendelkezési joga úgyszólván örök időre leköttessék ily fontos közgazdasági kérdésekben, képtelenség Ós lehetetlenség. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Miután a kormány ós a t. többség, egyetértve az ezen oldalon ülő pártok mindegyikével, 1899-ben a XXX. t. czikket megalkotta, ebben egy oly garancziát akart felállítani a jövő számára, mely abban az esetben, ha Magyarország érdekét a közös vámterület terén megvédelmezni nem lehet, az önálló vámte- terület megalkotását biztositju, s a kormánynak ós a többségnek kötelessége volna gondoskodni arról, hog! ezen kívánatos eshetőség bekövetkezése ezt az országot készületlenül ne találja, és kötelessége volna arra törekedni, hogy az önálló vámterületre nagyobb rázkódtatás nélkül áttérhessen as ország. Kérdem : vájjon van-e erre kilátás, hogy a törvény értelmében, a mit még az abba felhívott 1876 : XX. törvényczikk III. czikke is világosan megmond, hogy mindkét törvényhozó testület, t. i. a magyar ós az osztrák alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett köttetnek meg a külügyminiszter által a külföldi szerződések ? hiheti és hiszi-e a t. kormány azt, hogy először Ausztriában alkotmányos utón megköthető lesz-e a vám- és kereskedelmi szövetség ós másodszor a külfölddel kötött szerződések oly értelemben tárgyalhatok lesznek, a mint azt a vámszövetségi törvény Ausztriára nézve is kötelezőleg előírja ? Miután erre kilátás nincs, ós miután kétségtelen dolog, hogy Magyarország anyagi érdekei a közgazdasági élet összes ágazataiban egyenesen szükségszerűen paian- csolják, hogy az önrendelkezési jog teljes mértékben életbelépjen ós miután politikai tőkét csinált a t. kormány és a t. többség annak idején abból az Ígéretből, a mely kifejezést nyert az 1899. évi XXX. törvónyczikkben : az ország közvéleménye, az ország jogos érdeke elvárja ós megköveteli, hogy a t. többség és a t. kormány becsülettel váltsa be azt az Ígéretét, a melyet az idézett törvényben az országnak tett. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) Ennek következtében arra kérem a t. képviselőházat, méltóztas- sék az önálló vámterület felállítására vonatkozó kérvényeket a kormánynak azon utasítással kiadni, hogy azokat megfontolás és tanulmány tárgyává téve, akként intézkedjék, hogy a vonatkozó adatok rendelkezésre állva, már az 1899 : XXX. törvónyczikkben megszabott leghosszabb határidő, 1907. végén az önálló vámterület életbeléptethető és Magyarország és Ausztria határán a vámvonal felállitható legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) s ezzel kapcsolatban az önálló magyar autonom vámtarifát is terjessze elő. (Elénk helyeslés a szólsőbaloldalon). Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1904. Nyomatott Präger Ferenez könyvnyomdájában.
