Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-07 / 36. szám
1904. szeptember 7. darának megfőzésóig s a tósztaké- szitésig, s ettől a regi föníciaiak pogácsájáig, melyről már a bibliában van szó. Parázs között meg- tüzesitettek egy sima követ, ujjnyi vastagon tésztával takarták le s forró hamuval betakarva hagyták, mig meg nem sült. Ez lehet a magyar népmesék hamuban sült pogácsája. Kenyeret már Mózes emlit s kiilömbséget tesz a kovásztalan és kovászos kenyér között; Hóseás prófétánál már sütőről és kenyér- sütő kemenczéről van szó, sőt sütőt, péket még előbb emlit Mózes, az egyiptomi fő-sütőmesterről szólván, Jeremiás pedig már a sütők utczáját is említi. A régi görögök idejéből Aeli- anus Atheneben 45 péket emlit, kik között Theario volt a leghíresebb, a kit Plato is dicsőit párbeszédeiben ; Athaenaeus iró Krisztus után 2—300 évvel már 72-féle luxus süteményt emlit. A régi rómaiak pörkölt gabonából mozsárban tört darával, valami kásafélével éltek : ugyanígy olvassuk a karthagoiakról is; sőt ezt ki is sütötték ; ilyenek az aggteleki, len- gyeli leletekben talált őskenyerek. Numa idejében az adonis-íinne- pen finom búzalisztből, ánizsból, mézből, és olajból mézeskalácsfélét sütöttek, melynek mindenféle állatalakot adtak ; a saturnaliák alkalmával pereczet, fonatosokat, patkót (igy nevezem a kiflit) készítettek. Augusztus idejében már 300 sütőmester volt Rómában. Francziaországban már a VIII. században buzakenyeret ettek. Kerek. lapos, sima kenyeret, minő a debreczeni mézestányér, tányérnak használták ; s még XII. Lajos koronázásakor is igy tettek. A pékség nagyon jövedelmező üzlet volt, de hatósági ellenőrzés alatt állott. Prágában 1688-ban még ott állott a hídon a pókförösztő kosár; a müncheni nemzeti múzeumban több ilyen kosár látható, melybe a megszabott nagyságúnál könnyebb kenyeret készítő péket zárták és pár másodperezre viz alá merítették. A szlávoknál a kenyérsütés mindig a háziasszonynak kötelessége volt. Az első kenyér, mit a sütőtek- nőkből kivettek, a házi istennek „Taszviszi“-nek volt szentelve s ezt csak a ház ura, vagy asszonya foKiskun-Halas helyi értesítője. gyaszthatfa el. A kenyérnek vékony lepény alakja volt. Engadin völgyében évenként kétszer sütnek kenyeret, s mindig félévre valót. Westphaliában a feketés-barna „pumpernickl“ a középkorból való és még ma is tartja magát ; azonkívül Ulm, Mannheim hires jó kenyeréről. Világszerte ismeretes, hogy sehol olyan jó, szép és kitűnő kenyeret nem -készítenek, mint Magyarországon ; nálunk pedig a „Kis Tükör“ szerint Miskolcz, Deb- reczen, Komárom, süssön czipót mind a három a leghíresebbek. A debreczeni óriás kenyerek még a más vidéki magyar embernek is imponálnak, hát még a az idegennek. A jó magyar falusi vagy pusztai gazdasszony a remek s felette Ízletes igazi magyar kenyeret komlós korpával süti. E czélból már szeptemberben ellátja magát egész évre való komlós korpával. Egy liter száraz komlót, félliter tisztára mosott árpát s néhány fej apró vöröshagymát egy edényben 1 és fél óráig főznek ; ekkor egy liter lisztet leforráznak a levővel, hogy törhető tésztát adjon s erre hülni hagyják. Ez alatt a múlt sütéskor visszatartott tésztát langyos vízzel összegyúrják s néhány fürt szőlő levét préselik hozzá s az időközben fólig- meddig meghűlt szaraz tésztával összekeverik s langyos helyen állni hagyják, hogy megkelljen. E keveréket nevezik kóficznak. E közben a komlóra újra vizet öntenek és azzal együtt jól felforralják s szép tiszta buzakorpát forráznak le vele s állni hagyják, mig megkél; ekkor a kóficzczal alaposan összekeverik s pár óráig állani hagyják, hogy megkelljen, végül mogyoronyi- diónyi darabokra tördelve, szellős helyen megszáritják, és tarisznyában szellős helyen felakasztják. Ebből öt kenyérié egy összemarók- kal vesznek. A kenyérsütés komlós korpával következőképen történik. A komlós korpát langyos vizben feláztatják, kézzel szétmorzsolják és kelni hagyják. Azután a levét szitán kinyomva, kovászt készítenek belőle, s meleg helyen letakarva, négy óráig állni hagyják, hogy megkeljen; ekkor kellő mennyiségű sót vizben feloldva a kovászhoz öntenek s apránként a lisztet hozzádagasztják, a mi '/,—3/4 óráig is eltart. Ezután egy óráig kelni hagyják. Erre kisza- kasztva kosárba rakják, hol s/4 óra alatt szépen megkel, s ha jól ki van fűtve a kemencze, ’/a óra alatt megsül. A magyar nép hires a liszt feldolgozásában. s az ízléses sütemény kószitésóben: had említsem meg, mint magyar különlegességeket : a tarhonyát, az ablakos kalácsot, a pereczet, a kunrétest, a levelen sültet, a csigatósztát, a székely pogácsát, tordai pogácsát, a lángost, a galambot, a vakarcsot, mely utóbbival kenyérsütéskor kedveskednek az apróságnak. A kenyérnek nagy jelentőségét misem bizonyítja jobban, minthogy az átlagember táplálékának több mint fele részét a kenyér teszi : de ha egyebe nincs is, az ember egészséges marad, ha csak kenyérrel ól is. Életbe vágó jelentősége van annak, hogy „add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket,“ s hogy a magyar hazában legalább ez minden honpolgárnak meglegyen, bizonyára mindnyájan szivünkből kívánjuk. B ...........t. P rágcr Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetmény. A kiskunhalasi ev. ref. egy- háztanács értesíti a szülőket, hogy az eddig létezett felső leányiskolát négy osztályú polgári iskolává alakította át, s mint ilyent fogja a ref. egyház fenntartani, és azt folyó évi szeptember hó 5-én nyitotta meg, s felhívja a szülőket, hogy négy elemi osztályt végzett azon leány gyermekeiket, akik pályára készülnek, vagy magasabb iskolai műveltséget akarnak elsajátítani, ezen iskolába írassák be. A beiratás szeptember 5-én vette kezdetét s tart szeptember io-ik napjáig. Kiskunhalas. 1904. szept. 6. Az ev. ref. egyháztanács. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferenez könyvnyomdájában.
