Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-27 / 30. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. Julius 27. jelenik meg, ott a magyar udvari méltóságok és magyar közjogi méltóságok környezzék.“ En kiváncsi volnék megtudni a t. miniszterelnök úrtól, hogy vájjon az állami élet legfontosabb megnyilatkozásaiban, t. i. a külügyi és katonai kérdésekben mikor jelenik meg Magyország királya önállóan, mikor láthatja azt elsősorban a magyar nemzet és mikor láthatja a külföld ? Erre már rá lehet mondani, hogy soha, mert hiszen a kettős minőség annyira összeforr, hogy az osztrák császár megsemmisítette a magyar királyt. Tehát a t. miniszterelnök ur tulajdonképen olyan tételt állított fel, a melynek gyakorlati jelentősége nincsen, a mely veszedelmes azért, mert nem azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy mindannyiszor, midőn a kettős állam feje, az uralkodó, a ki egy személyben osztrák császár és magyar király, megjelenik a maga közjogi vonatkozásában, ezen kettős minőségben is ki kell domborodnia a magyar királyi jellegnek, hanem csak arra fekteti a sújt, ha „mint magyar király jelenik meg.“ De ilykóp nem jelenhetik meg, mert annyira összenőt ikrek a két fejedelmi állás, hogy azokat egymástól elválasztani nem lehet. A miniszterelnök ur kijelentése egyenes megölése annak a jogos kívánságnak, hogy a mikor közjogi vonatkozású tényekben az uralkodó, mint a két állam feje megjelenik, akkor is kidomborittassók a magyar királyi jelleg. De hogyan, miként, kik által? Mert magyar udvar nincsen, hiszen azt csak nem mondhatjuk magyar királyi udvarnak, hogy néhány embert beosztottak oda a bécsi udvarhoz, hogy legyen olyan is, a ki magyarul tud, hogy ha valaki a magyar királyival akar beszélni, legalább megtudja magát értetni, vagy hogy legyen tolmács, fordító, jegyzőkönyvvivő. De ezzel a magyar nemzetnek törvény- és alkotmánybiztositotta jogát megvalósitottnak nem tekinthetjük, ős nem tekintjük, hanem igenis követeljük a magyarkirályi udvartartást a maga teljességében, úgy a mint azt 1867-ben az akkori vezető államférfiak is köveltelték. a mikor megadták a reményt a magyar nemzetnek egyetórtőleg a koronás királylyal arra nézve, hogy ez meg is fog va- lósittatni, de nem valósittatott meg. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Eddig azt mondották, hogy a magyar udvartartás nem valósítható meg, mert kicsiny a királyi palota, ott nem lehet elhelyezni az uralkodót, nem lehet családjának is megfelelő otthont biztosítani. En ő Felsége igényeit nem ismerem, még kevésbé az uralkodóház tagjaiét, de egyet tudok, azt, hogy ha arra, a mint annak történnie kellett volna, a törvényhozás birtositékot nyer, hogy a királyi palota kiépítésekor a magyar király átteszi székhelyét Budapestre és a királyi család, a melynek törvényszerű kötelessége volna érzelmeiben a magyar nemzettel egybeforrni, szintén átköltözik Budapestre, akkor ez az ürügy legalább is elfogadható lett volna. De nyujtott-e a t. miniszterelnök ur csak a legkisebb mértékben is biztosítékot vagy akár csak reménységet is arra, hogy az a kedvező változás bekvetkezhetik ? (Zaj.) Azzal, hogy az udvarhoz egyszerű rendőröket be akarnak állítani, akarnak minket kárpótolni ? Hát odáig jutottunk, hogy Magyarországon a magyar királyt drabantokkal akarják őriztetni, akármilyen magyar czimet adjanak is nekik ? A magyar királyt Magyarország területén a magyar nép szeretete, becsülése, ragaszkodása meg fogja védelmezni minden bajtól és szenvedéstől, ha kell; azonban annak, hogy ilyen módon akarják körülvenni ő Felségét csak azért, hogy elzárják a magyar néptől, csak káros következményei lesznek. (Úgy van ! Úgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Foglalkozzunk már most egy kissé ennek az épitkezósnek a kérdésével. Az előadó ur, maga a miniszterelnök ur, sőt a javaslat indokolása is arra fekteti a súlyt, hogy feli kell emelni a czivillistát azért, mert ezen építkezés költségei az udvartartás költségeiből e czólra évenként visszatartott összegekből képződött úgynevezett építési alapból fedeztettek. Csodálkozom ezen, minthogy Széli Kálmán neve van e javaslat alá Írva, a ki pedig 1902. február 28-ikán a képviselőházban a következő kijelentést tette erre vonatkozólag (olvassa): „Az állam- kincstár előlegezi a várnak építési alapra mindazon összegeket, a melyek a királyi várpalota felépítésére szükségesek, a melyek 35 évi amor- tizáczionális terv mellett a czivillis- tából megtéríttetnek.“ Ez tehát ellenmondásban van a törvényjavaslat indokolásával és ezért én a következő kérdéseket intézem a-1. előadó úrhoz : (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szólsőbaloldalon.) Szíveskedjék felvilágosítani a házat, vagy helyesebben odahatni, hogy a miniszterelnök ur világosítsa fel a házat a felől, hogy vájjon ki jogoaitotta fel Magyarország pénzügyminiszterét arra, hogy költség- vetés nélkül, vagyis a nélkül, hogy e czimen egyetlen fillér is beillesz- tetett volna a magyar állam költségvetésébe, milliókat és milliókat fordítson a királyi palota építésére ? Barabás Béla : Ez hűtlen kezelése a magyar állam vagyonának ! (Folytatása követk.) Práger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetés. 1774/1904. tkvi szám. Árverési hirdetmény. A kiskunhalasi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Szalai T. István végrehajtatónak Gyenizse Imre végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében a kiskunhalasi kir. járásbíróság területéhez tartozó Kiskunhalas város határában fekvő, a kiskun- halasi 9465. sz. tjkvben A + 2?>6. hrsz. a. I. t. 204 Q-öl beltelekre 18 kor., az u. o. A -)- 287. hrsz. a. 345 népsorsz ház és udvarra 4000 kor., a kiskunhalasi 403. sz. tjkvben A + 11902/a. hrsz. 12 hold 1183 n-öl balotai legelőre 106 korona kikiáltási árban 1600 kor. töke -s jár. erejéig 1904. évi augusztus hó 16-ik napján d. c. 9 órakor a kiskunhalasi kir. járásbíróságnál megtartandó nyilvános árverésen a végrehajtási törvény 156. §. alapján eladatui fog. I. A kiskunhalasi 9465. sz. tjkvben A + 236., 287. hrsz. a. ingatlanok >/* részére Gyenizse Imréué Nagy Löki Rózái javára bekebelezett haszonélvezeti jog az árverés által érintetni nem fog. — Kimondatik azonban, hogy ha a fenti ingatlanok 0500 koronán alul adatnának el, az árverés hatálytalanná válik s az ingatlanok a haszonélvezet fentartása nélkül fognak elárvereztetek II. Árverezni kivánók tartoznak az ingatlan becsárának megfelelő 10°/o-át bánatpénzt készpénzben, vagy a kormány által óvadék képesnek nyilvánított értékpapírban letenni. Kiskunhalas, 1904. évi májns hó 28. A kir. jbiróság mint tlkvi hatóság. Patay kir. aljbiró. Halas, 1904. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
