Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-29 / 26. szám
1904. Kiskun-Halas helyi értesítője. junius 29. kérdésbe sem szabad tenni azt, hogy a királyi szentesítéssel megerősített 1715: 34 t. czikkben a király és az ország által vállalt kötelezettség tel- jesitendő-e, vagy sem,s annak csakis mikéntje, — vagyis az a módozat állapítandó meg, a mely szerint az elvállalt váltságösszeg visszatérítésének történnie lehet és kell, — mert: azzal, hogy a német lovagrendet a pesti rokkantakháza 1731-ben kifizette, s igy mint zálogbirtokos annak jogaiba lépett, a törvény rendelkezése érintve nincs, s nem változtat azon az a körülmény sem, hogy alárendelt helyzetükből szabadulni akarváu, — a Mária Therézia királynő által 1745 máj. 6-án kiadott diploma alapján nyert felhatalmazással élve a jászkunok „letették“ a pesti rokkantak háza követelését, mert tisztában kellett lenniük azzal, hogy mindaddig, mig ez követelésére ki nem elégittetik, annak karmai közzül ki nem szabadulhattak; sőt éppen ez a tény egymagában kétségtelenné teszi azt, hogy miután annak ellenértékét nem a jászkunok hanem a király (I. Lipót) kapta, — a jászkunok által fizetett összeg a volt hármas kerületet megilleti, s az az államkincstár által megtérítendő lenne mérj az esetben is, ha a fizetési kötelezettséget világos törvény meg nem állapítaná, annál is inkább, mert bár a jászkun községek megváltott területet képeznek, s földesúri hatalom alatt soha sem álltak, még a földteher mentesítési járulék terhe alól sem lettek felmentve, s ezt földadójuk arányában ma is fizetik. Mélyen tisztelt képviselőház! Hazánk történelme feljegyezte és megörökítette azokat a mórhetlen áldozatokat, melyeket a jászkunok önszántukból a közügy javára minden időben teljesítettek, távol áll tőlünk, hogy ezekből a magunk részére akarnánk érdemeket megállapit- tatni. De kénytelenek vagyunk erre hivatkozni azért, hogy reá tereljük a figyelmet arra, hogy a velük szemben elkövetett hatalmi jogtalanság sem vala képes megingatni őket a hazafiui kötelességek lelkesült teljesítésében és pedig sem a har- czok idejében, sem a nemzet megpróbáltatásai közepette, sem akkor, midőn a béke áldásait élvezhették a nép milliói, s hogy ezzel is reá mutassunk arra a méltóságteljes magatartásra, mely elődeinket jellemezte akkor is, midőn áldozatainak daczára a legnagyobb jogtalanságot közel félszázadon át tűrni voltak kénytelenek, mindaddig, mig helyzetükön saját erejük megfeszítésével a változást keresztül nem vitték. Mélyen tisztelt kópviselőház! Nemzetünk 1848/49. évi szabadság- harczának, és az ennek ideje alatti fenséges küzdelmeinek és az annyira nevezetes 1861-iki országgyűlés munkálkodásainak megörökített feljegyzései és adatai, valamint az 1865/68. és ezt követő országgyűlés iratai és naplói fenntartották a jelen kor számára mind azokat a tényeket, a melyekből kitűnik, hogy a jászkunok, mint a haza hü polgárai minden téren teljesítették kötelességüket, s közreműködtek arra, hogy a magyar nemzet érdekei minden irányban védve legyenek, és hogy részben ezeknek méltánylásául jogukat a mindenkori törvényhozás elismerte s csupán az események és teendők halmaza gátolták meg azt, hogy törvényes igényük kielégítve legyen, miért is megjegyezve, miszerint az 1865/68-iki országgyűlés behatóan foglalkozott ezen kérdéssel, azonban az 1868. okt. 10-ón e tárgyra vonatkozólag a kópviselőház határozatához képest beadott törvényjavaslatot czélzó indítvány elintézést nem nyert, bizalommal kérjük, hogy: ezen föggő kérdést végleg megoldani, s előterjesztett kérelmünkhöz képest a váltságösszeg és járulékainak a 25 község részére leendő megtéritósót törvényhozásilag foganatosítani méltóztassék, mert ezzel mindegyik község a megfelelő ösz- szeg birtokába jutván, azt mint községi törzsvagyont a köz javára hasz- nositandja, s ezzel is — közvetve bár, de — a nemzet javára működik. Mélyen tisztelt Kópviselőház! Jogos, igazságos és törvényes kérelmünk elintézését bizalommal bocsátjuk a törvényhozás hazafias elhatározása alá, s nyugodtan várjuk a kérdés eldöntését; mielőtt azonban folyamodásunkat befejeznénk, hivatkozunk Deák Ferencz véleményére, aki „az úrbéri váltság megtérítéséről“ szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával 1868. okt. 9-én tartott képviselőházi beszédében ezeket mondta: „Az 1715. 34. törvényczikk szavai igen világosak, s ez az alapja a jászkun kerület követelésének. Nem úrbéri, nem is azzal rokon természetű, nem is olyan örök váltság, mint az úrbéri örökváltság, hanem olyan kötelezettség, melyet 1715-ben elvállaltak a rendek; és ón ezt mint törvényben gyökerező követelést pártolom. De nem ide, (t. i. az úrbéri váltságról szóló törvénybe) hanem külön törvóny- czikkbe kívánnám azt igtatni, s az erről szóló törvényjavaslat részletes kidolgozását leginkább szeretném magára a ministeriumra bízni.“ Mi is azt kérjük amit Deák Ferencz a kópviselőház általános helyeslése mellett javasolt, s a mit helyeslésével a ház 36 évvel ezelőtt kimondott. Mély tisztelettel : Kiskunhalason, 1904. junius napján. A város képviselőtestülete. Köszön etil y i 1 van 1 tű s. Mindazok, kik felejthetetlen férjem elhunyta alkalmával szives részvétüket nyilvánították, fogadják ez utón kifejezett hálás köszönetemet. Kiskunhalas, 1904. jun. 26. özv. Szűcs Józsefné Molnár Laura. Prágcr Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Hirdetés. 3094/1904 Polg. szám. Hirdetmény. A kalocsai kir. törvényszék mint úrbéri bíróság ezennel közhírré teszi, hogy a vadkerti 1. sz. betétben A I. 5919/2., 5920/la , 6329/1, 6330/1 a, 6330/2a. és 6334/lc. hrsz. alatt volt úrbéres zsellérbirtokosok — közös legelője és erdejeként felvett területből 63 75 kát. holdnyi fás legelő felosztása s illetve a bíróságon kiviili állítólagos egyességgel történt felosztás jóváhagyása tárgyában a 20326/85 0. sz. igazságügy - ministeri rendelet 46. és 56. §-ai értelmében szükséges nyomozásra határnapul 1904. augusztus hó 22-ik napjának d. e. 8 óráját Soltvadkert községházához kitűzte, mely határnapra a fent telekkönyvszerüleg megjelölt közös fás legelőre jogosultakat e hirdetmény utján oly hozzáadással idézi, hogy az eljár ás további folyamán személyenkénti idézés vagy értesítés elvárása nélkül érdekeik képviseléséről gondoskodjanak. Kalocsa, 1904. junius 14. A kir. törvényszék mint úrbéri bíróság: ___________________Dr. Mándy előadó. H alas, 1904. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
