Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-05-22 / 24. szám
— 2 — Pista meg Julcsa. I. Pista mondja: Ne sírj, ne rijj Egy esztendő nem a világ — Julcsa mondja: Elhervadok, Mint a nem gondozott virág. Pista mondja, Julcsa mondja: Az Isten is megátkozta, Aki ezt a csúnya válást Először divatba hozta. II. Idő telik, idő múlik, Meg is jön a vigasztalás: — Jegybe is jár a mi Julcsánk, El is veszi a szép Balázs. Idő telik, idő múlik, De nem múlik ám híjába: Hazakerül a mi Pistánk — Kendövei a lajbijába’. Cs. * * * Fertőző baromfibetegságek és az azok ellen való védekezés. — Közli: Hegedűs Sándor kir. állatorvos. — A fertőző baromfibetegségeknek időnkint való nagymérvű elterjedése nagy kárt okoz úgy a kis- mint a nagytenyésztönek, egyrészt a baromfiállomány nagy részének kipusztulása, másrészt egész vidékek baromfiforgalmának csökkenése által. Ezekből kifolyólag jónak láttam megismertetni a gazdaközönséggel azokat az eljárásokat, a melyekkel maga a tenyésztő véde- kezhelik a ragadó baromfibetegségek ellen. A baromfiak közt három ragadós betegség szokott leginkább pusztítani: a baromfi kolera, a difte- ritis és a baromfiak úgynevezett himlője. A baromfi kolerában megbetegedett állatok az evést abbahagyják, a többi baromfitól visszamaradnak, szárnyaikat lelógatják, támolyognak s emellett hasmenésben szenvednek, végre rövid idő alatt elhullanak. A difteritís és himlő kezdetben nem okoznak rosszullétet, azonban a szájban és torokban fehér majd sárgás pöttyök fejlődését idézik elő; ezenkívül a fejbőrön, a száj, orr és a szemek körül, a taréjon és a lebenyeken különböző nagyságú daganatok is képződhetnek. A betegség kezdetén az orrból nyálkás- genyes kifolyás jelentkezik; később a szemhéjak megdagadnak s azok a szemekből kifolyó nyálkától össze is tapadnak. Az ilyen betegeknél nem ritkán nehéz lélegzés és hasmenés is van jelen. A bőrnek nagyfokú megbetegedése inkább a himlőnél szokott előfordulni. A mint, akár a difteri- tisnél akár a himlőnél, a külső elváltozások nagyki- terjedésüek, akkor az étvágytalanság, bágyadtság és gyengeség szintén beállanak. Az elhullási százalék esetenkint nagyon változó, néha sok az elhullás, máskor ismét több a gyógyulási eset. Mindkét betegségben egy-egy állat rendszerint hetekig elszenved. A ragadós betegségek elleni védekezés kétféle: először olyan a mellyel a betegség fellépését, másodszor olyan, a mellyel a már kiütött betegségnek tovább terjedését lehet megakadályozni. A ragadós baromfi betegségek fellépését úgy Lehet megakadályozni, hogy a betegségek ragály anyagának a baromfi állományba máshonnan való behur- colását lehetetlenné tesszük, vagy ha már előzőleg valamikor az állományban ragadós betegség előfordult, úgy a baromfiak tartózkodási helyén visszamaradt ragályanyagot megsemmisítjük. Hogy a ragályanyag behurcolása ellen sikeresen védekezhessünk, szükséges ismernünk azokat az utakat, a melyeken a betegségek ragálya baromfiaink közé kerülhet. A leggyakoribb eset az, hogy ragadós betegségben szenvedő, vagy annak ragályával fertőzött baromfival visszük be az addig egészséges állományunkba a betegséget. így pl. a konyhaszükségletre, piacon beszerzett baromfi, vagy az újonnan vásárolt tenyészanyag nagyon könnyen lehet vivője a ragály anyagnak. A piaci baromfi nagyon gyakori terjesztője a betegségnek, mert a pusztító baromfi betegségek, kitörésekor^ tulajdonosok rendszerint piacra szokták vinni a még élő, de már befertőzött, vagy beteg baromfiakat, hogy ott túladjanak rajtok. Az ilyen beteg baromfi ürülékével hurcolja be a ragály anyagot, vagy pedig úgy, hogy leöletése után az udvarra szórják a belső részeit és ugyanoda öntik a megtisztitáshoz használt vizet, a mitől az udvarban keresgélő egészséges baromfiállomány megbetegszik. Ha a ragadós baromfi betegség valamelyik községben több helyen kiütött, akkor a fertőzött udvarból vagy tanyáról elkóborolt baromfi hozhatja magával a ragály anyagot; a tyúkfélék nem annyira, de annál inkább a galambok képesek hlyen módon a ragályt valamelyik baromfiállományba behurcolni úgy, hogy a fertőzött udvarban a baromfi ürülékkel lábaidra kerül a ragályanyag, a mit azu.án magukkal visznek egy addig betegségtől mentes udvarba. Ugyanilyen módon terjeszthetik a betegséget a ve-ebek, a melyek csopórtosan szokták felkeresni rövid idő alatt a legkülönbözőbb udvarokat vagy tanyákat. Két szomszédos udvar között még a patkányok és egerek is terjeszthetik a betegséget. A hol a baromfiak közös legelőre vagy közös vizre járnak, ott a kiütött betegségnek az oda járó baromfiak a terjesztői. Emberek, különösen a baromfiak gondozói, na fertőzött udvarban fordulnak meg, továbbá a baromfi szállításra használt kosarak és ketrecek szintén behurcolhatják a fertőző betegségeket. A mint az elmondottakból látszik, a ragadós baromfibetegségek igen sokféle módon hurcolhatók be, a miért is a tenyésztőnek, vagy a baromfi tartónak igen elővigyázónak kell lennie, hogy baromfi állományát a ragadós betegségekből megóvhassa. A ragadós betegségeknek újonnan beszerzett baromfival való behurcolását meg lehet akadályozni az által, hogy ezeket a baromfiakat nem bocsátjuk azonnal a többi baromfi állomány közé, hanem azokat legalább egy hétig sőt két hétig is teljesen elkülönítve tartjuk és olyan emberrel gondoztatjuk a ki a többi baromfival egyáltalán nem érintkezik. A baromfi szállításra használt ketreceket,, ha azokban beteg gyanús baromfiak érkeztek, a mennyiben azok különös értéket nem képviselnek, legjobb elégetni; értékesebb ketreceket a hozzájuk tapadt ürüléktől megtisztítjuk, az ürüléket elássuk vagy elégetjük, az igy megtisztított ketrecet pedig az alább említendő módon fertőtlenítjük. A baromfiak elkülönítése nehézségbe nem ütközik, mert néhány baromfi részére külön hely mindenütt könnyen berendezhető. A megfigyelés alatt tartott baromfiaknak elkülönítése ezután teljesnek kell lennie, úgy, hogy azoknak más baromfival érintkezniük nem szabad, hanem külön ápolóval és külön etető és itató edényekkel kell azokat ellátni. A megfigyelés alá vett baromfiak fejrészeit, különösen a szájüreget és orrnyilasokat naponta meg
