Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-04-24 / 20. szám (17. szám)
VIII. ÉVFOLYAM. KIS-KUN-HALAS, 1904. ÁPRILIS 24. 20. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csengeri-utcza. Előtizetési és hirdedési dijak MORVÁT GYULA könyvkereskedésében Kiskunhalason fizetendők. 123 Bérmentetlen levelekre nem válaszolunk. Kéziratot nem adunk vissza. :w-<- MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP - ff KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési dijak: Helyben: egész évre 4.—, félévre 2.— és negyedévre 1 K. Vidéken: egész évre 6.—, félévre 3.— és negyedévre 1.50. Egyes szám ára 6 tillér. ESI' Hirdetési dijak: Petit soronkint 8 fillér; apró hirdetéseknél 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fii. FELELŐSSZERKESZTŐ és LAPKIADÓTULAJDONOS: Dr. HERMÁN FERENC. N y i 1 11 é r : Petit soronkint 20 fillér ; Ítéleteknél 50 úllér. „Magyar Ipar. ‘ Irta: id. Bessenyei Ferenc. I. Ez alatt a cim alatt szerkeszti Gelléri Mór azt a helyes kis heti lapot, mely egyszersmind az országos iparegyesületnek is a heti közlönye. Ennek az okosan és lelkiismeretesen szerkesztett lapnak f. évi január 17-iki számában két igen érdekes cikk jelent meg; és pedig az egyik: „Iparunk fejlődése“ címen a Magyar Ipar fejlesztésében magárak halhatatlan érdemeket szerzett Dr. Szterényi János miniszteri tanácsos; a másik: „ifjúságunk a magyar iparért“ cim alatt: Hirschfeld Mór kereskedelmi tanácsos tollából. Ennek a két cikknek rövid ismertetésére kérek helyet a Kiskunságban. Beismerem, hogy célt tévesztek ennek a két cikknek ismertetésével szeretett hazánkban, hol a közönség nagyobbik részét inkább érdekli a képviselőházban folyó obstrukció és a japán-orosz konfliktus, semmint Magyarország anyagi érdeke; és hol hozzá szokott már a nemzet legnagyobb réme ahhoz, hogy ne törődjék azzal a visszahozhatlan idővel, a mit a saját szellemi és anyagi, tehát nemzeti érdekeinek fejlesztésére való hasznosítás helyett meddő és áldatlan közjogi marakodásokra elfecsérel. De ha azzal dédelgetem magamat, hogy csak két ember is megszívleli azokat, amiket mások nyomán itt közlendő vagyok, akkor már hasztalan munkát nem míveltem. De áttérek a cikkekre. Szterényi szerint ahhoz, hogy iparunk fejlődéséről világos és kifejező képet nyerhessünk, az egyes iparágak termelési adataira volna szükségünk. Ezekkel azonban csak egynéhány iparág tekintetében rendelkezünk mert, mert — eddig nincs megtelő ipari statisztikánk. Szerényi tehát egyes iparágak fejlődésének kimutatására Fényes Eleknek „Magyarország statisztikája 1842-ben“ cimü művét használja alapul. A pamutfonó és szövő gyártásra vonatkozólag előadja, hogy 60 év előtt hazánkban két ilyen gyár volt Sasvárott és Bruckban, melyek 60.000 db. 16 rőfös véget termeltek. Ha ezt az 1898-iki állapotokkal összevetjük, azt látjuk hogy 1898-ban a pamut fonással három nagy magyar telep foglalkozott, kereken 100.000 orsóval és évi 5.373.000 korona értékű termeléssel; továbbá volt tiz nagyobb arányú pamut szövő gyárunk évenként 5.000.000 koronát meghaladó értékű termeléssel. Ma már ezeket a számokat erősen meghaladtuk, pl. a szövésben az érték háromszorosát is elértük már. A lenszövésről Fényes munkája szerint az van fölemlítve, hogy körülbelül tízmillió rőföt termel belőle a házi ipar. Ma — írja Szerényi — bár házi iparunk nagy mértékben hanyatlott (csaknem teljesen megszűnt) a házi ipart nem számítva csupán gyári üzemeink évenként két és fél millió koronánál nagyobb értékű árut állítanak elő. A gyapjú ipart illetőleg Fényes szerint a magyar posztó gyárak 3—4000 métermázsa gyapjút dolgoztak fel. Ma az erdélyi gyárakat beleszámítva, az évi feldolgozás mennyisége mintegy 30.000 métermázsa, az évi termelés értéke pedig tizenegymillió koronánál több. Ha pedig egész textilipari termelésünket állítjuk szembe az 50 év előttivel, akkor arra az eredményre jutunk, hogy 1898-ban kereken 54 millió korona értéküt termelünk és hogy 1898. óta máig legalább 70 millió koronára emelkedett termelésünk.“ „Ez szükségleteinkhez képest még csekély ugyan, de mint haladás igen jelentékeny.“ Ezt Írja Szterényi. (Folytatása következik.) * * * Sub auspiciis regis. Szép és fényes ünnepség volt f. hó 19-én a budapesti kir. magyar tudományegyetem falai között. Királyi kitüntetézsel — sub auspiciis regis — avattak doktorrá négy ifjút. Minket ez ünnepség és kitüntetés azért érdekel közelebbről, mert a négy közül kettő halasi; Tóth János mérnök ur szeretetreméltó két iker fia: Dr. Tóth Károly és Dr. Tóth Lajos. Éppen ez okból az ünnepségre Halasról többen rándul- tak fel, hogy tanúi legyenek a köztiszteletben álló családot ért királyi kitüntetésnek.
