Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-04-10 / 15. szám
3 — Az utolsó reunió. — Viky levele Maryhez. — Szivem Mary, nagyon rosszul tettétek, hogy nem tetek le a húsvéti reunióra. A kedv nem volt va- li nagy, de annak is megvolt a maga oka. Ez a mi halasi fiatalságunk ugyanis, mint már >bször elpanaszoltam neked, nagyon hasznavehetet- . Egy része az ajtófelet támogatja, a másik azért i táncmulatságra, hogy igyék, a harmadik ha tán- is, mindig egygyel járja. Azután meg, úgylátszik amennyien beléptek a Csökönyös Agglegények yesületébe, mert három esztendő óta nem volt egy adalom se a társaságban. No igaz, hogy a kis ktor megtörte a jeget, de követői még eddig nem adnak, .n tőlem akár holnap hajóra rakhatná a ■mány az egész halasi arany ifjúságot s vihetné zenesen Vladivosztokba, vagy Port-Arturba szóval )I több bomba jár. No de most, a reunion, megkapták a magukét! gy, hogynem, annyi fiatal ember jött vidékről, *y szinte elvesztek köztük a halasiak. Voltak itt stiek, bácskaiak, torontáliak, meg az országnak 'éb részeiből valami tizenöten. És valamennyi fá- hatatlan táncos és komoly udvarló. A mieink jyon elszomorodták. Mintha valamennyinek az orra e folyt volna. Én magam is feltűnően szives vol- i egy fiatal ügyvéddel szemben, aki egészen Ujvi- :röl jött el a bálba. Mindig nevettem minden rossz cére. Csak azért is! Hadd pukkadozzon az a hires •ády Pista. Egy darabig láttam is, hogy mérgesen ett ránk, de aztán kiment inni. Azt mondta, hogy zive késztette rá. Furcsa szív, mondhatom ! Mert i arra késztette a szive inkább, hogy nyilatkozzék, ik legalább annyit mondana, hogy „sz“, én mind- utána mondanám az „eretlek“-er. Nem láttad még a villámos világításunkat se. npásan érvényesülnek benne a női tiolettek. Én am plissirozott fehér selyem ruha vott rózsaszínű zitéssel. Nagyon tetszett a táncosaimnak. A többi ettek is változatosak voltak, de nem mondom el ík a kritikámat, mert tudom, úgyis azt mondod, ;y az irigység szól belőlem. Pedig én már nem ylek senkit se, csak azt, aki meg tudja érteni a iák gondolkodása módját. Tudod K. Pista az egész nóra alatt alig szólt valamit, pedig mondtam neki, ;y nem is akartam eljönni a bálba, meg azt is, ;y unatkozom, szeretnék már hazamenni. Erre még áan elhallgatott, látszott rajta, hogy megbántottam, »át Istenem mit beszéljek, hiszen nem megbántani ríam én a csacsit, hanem megszólaltatni ! Tudom, hogy kiváncsi vagy arra is, hogy kik ak ott aaszonyok, lányok. Írom hát a névsort is. Babó Béniné, Babó Jánosné, Bachmann Frígyesné, íory Gáborné, Benedek Albertné, Berki Antalné, )ó Menyhértné, Fábián Gyuláné, (Szabadka), Far- Dezsöné, Hermán Ferencné, Nagy Ferencné, Pethő iefné, Rocsek Józsefné, Stimakovics Istvánné, Szath- y Sándorné, Szüle Lajosné, Wagner N.-né. Babó Elvira, Babó Zsófi, Báthory Ilonka, Berki n, Dobó Giza, Fábián Ilonka, Nagy Kata, Pázsit ka és Irén, Pethő Ilonka, Rocsek Dodó és Jucika, ész Ilonka, Stimakovits Ilonka, Zseny Ilonka. Ugye, kevesen voltunk ? A viszontlátásra Pesten, kol Viky. Kézimunka-kiállítás. Husvét-vasárnap d. u. 2 órakor nyílt meg az kés kézimunka-kiállítás, melyet Markovits Mariska munka tanítónő rendezett a város közgyűlési térén, hol részben a nála megrendelt s általa készített, részben az ő felügyelete alatt tanítványai által készített gyönyörű kézimunkák állíttattak ki. A tágas termet ez alkalomra gyönyörűen feldíszítették s a teremben lévő Erzsébet királyné szobrára a kézimunka-iskola növendékei kegyeletük jeléül egy hatalmas babér és pálmából font nemzeti szinü szalagos koszorút helyeztek. A termet azonban legjobban díszítette az a sok remek munka, melyeket kiállítottak s melyek olyan hatást tettek a nézőre mintha tündérujjak szőtték volna. Csodálatos, hogy a kisasszony rövid ittléte alatt olyan sok szép munkát produkált és hogy kezdőkkel olyan gyönyörű művészies kivitelű munkákat készíttetett, amilyet csakis a főváros képzett munkásainak kiállításán láthatunk. A kiállítás vasárnap d. u. 2-től, hétfő esti 7 óráig tartott és a kézimunka s művészi-szép iránt érdeklődő közönség csak úgy özönlött a terembe. A mühimzések között feltűnést keltett első sorban Markovits Mariska salon asztal-teritőcskéje egy csodálatos khinai hímzés molnár-gace alapon tűfestő selyemmel hímezve, melynek mindkét oldala egyforma. Gyönyörű volt Szabados Ilonka tűfestészete egy nagyszerű fali kép, melynek bámulására vissza-vissza tért a néző közönség. Remek kivitelű volt Markovits Mariska két kalotaszegi varrotasa és Szabados Ilonka aranyhimzése; Lőrincy Aranka egy dísz-zsebkendőt mutatott be, mely igazán mübecscsel bir. Kolozsváry Kis Katinkának egy perzsa-hímzésű díván párnája keltett méltó feltűnést. Szép volt Práger Irma kezdőnek első müve egy filofloss-selyemmel készült teritőcske (khinai hímzés), valamint Krieshaber Ella házi áldása (lapos-himzés), Szabados Aranka díván párnája (arabs hímzés), Blum Karolin fal védője (gobelin), Kellner Rezsin, Weisz Erzsiké, Szalay Rózsika, Szekulesz Rezsin mind külön-külön gyönyörű munkákat mutattak be. A fehérnemű osztályban kiváló művészies dolgokat állított ki Markovits Mariska s ebben is kitűntek különös ügyességükkel Szabados Ilonka, Stern Margit és Lőrincy Aranka. A kiállításra beléptidíj nem volt, így csakis erkölcsi sikerre számíthatott Markovits Mariska tanítónő s ebből ki is jutott úgy neki mint ügyes növendékeinek mert a kiállítás rendkívüli látogatott volt s a nézőközönség valóságos elragadtatással beszélt a a kiállított tárgyakról. A művészi szép fejlesztésére valóban üdvös volna, ha Markovits kisasszony éven- kint legalább egyszer részesítené a nagyközönséget hasonló élvezetben. Az úri kaszinó reuniója. A kaszinó második ünnepen tartotta a télen harmadik s utolsó „szokásos táncmulatságát“ szokásos jókedvvel. Nem sokan voltak, a városunkat ért gyász sok kedves vendégtől megfosztott, de akik ott voltak, kivilágos kivirradtig táncoltak csakugyan. „Na, most az egyszer megéltek volna diák nélkül is!“ mondták maguk a diákok, pedig ők nem szívesen ismerik el, hogy nélkülözhetők. Igaz, a halasi fiatalemberek ritkán táncosok, s ezt a sikert jórészt szabadkai s pesti vendégeinknek köszönhetjük. Épület-tervek. A városi nagyvendéglő és a já- rósbirósági épületre hirdetett pályázat eredményeként több csinos tervrajz érkezett be a városhoz. Gyászeset. özv. Propper Bernátné sz. Schmidt Rozália e hó 4-én reggel 84 éves korában meghalt. Temetése kedden délután ment végbe nagy részvét mellett. Tűz. Husvét hétfőjén d. u. 4 óra tájban Ván Sándornak II. kerületbeli háza ismeretlen okból ki- gyuladt és teljesen leégett.
