Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)

1904-03-20 / 12. szám

— 2 —

Kérvényükben felhozták azt is, hogy Gő- bölyjárás-puszta környékéről az eddigi statisztikai adatok szerint, évenkint 2—3 ezer darab hizott sertés adatik fel szállítás végett s ha tekintetbe vétetik az, hogy hizlalás céljából legalább is ugyanannyi szállitatik oda: a gö- bölyjárási állomásnak csupán sertés forgalma átlagos számítás szerint, 5—6 ezer darabra tehető. Pedig ennél a számnál mindenesetre többre menne a szállítás azon természetes oknál fogva, hogy ha a szállítás helyben történhetnék, tehát tetemesen olcsóbbá tétetnék, az ottani lakosok az eddiginél nagyobb arányban vennék igénybe a szállítást.

Ha az ott eddig is nagy mérveket öltött sertéshizlalási ág mellett, tekintetbe vesszük azt, hogy a mezőgazdasági termények jó nagy része is e területekről kerül ki s hogy a szőlőtelepítés is óriási mérveket öltött már ott, bizonyos, hogy a rakodó állomás létesítése jogos és indokolt kérése a lakosságnak.

Hisszük, hogy ezen fontos indokokat megszívlelik az illetékes felsőbb tényezők s nem helyezkednek a rideg takarékossági szempontra épen Halas városával szemben, mely annak idején a vasut-épitéshez igen szép áldozattal járult hozzá s így elismerésül is méltán várhatja jogos kívánságának teljesülését.

Hisszük pedig azt annál inkább, mert a kérelem teljesítése az államnak vagy semmi, vagy alig számbavehető kiadási többletet okozna. Ugyanis Göbölyjáráson már a vasút építésétől kezdve meg lévén készítve az u. n. hadi-kitérő, új vágány, új alapépitméuy készítésére szükség nincs, a felül-épitményekre pedig az érdekelt pusztai birtokosok már eddig is 1200 koronát felajánlottak, valamint ingyen adják a szükséges földterületeket is. A netáni többlet kiadás recompensatióját megkapná az állam a kétségtelenül emelkedő áru- és személy- forgalomban.

Épen ily jogosnak és méltányosnak tartjuk azt a kívánságot is, hogy a göbölyjárási állomás feltétlen megálló állomássá legyen előléptetve. Az ottani havonkénti személyforgalom legalább 700 főre megy, azonkívül Halas város 20 ezer lakosa jó nagy részének vasúti állomása lenne Göbölyjárás s ha pl. a kisszál- lási puszta, vagy kelebia, melyeknek személy- forgalma sokkal csekélyebb, régóta feltétlen megálló helyek: mi ok lehet arra nézve, hogy Halas város is meg ne kapja ?

Végül állategészségügyi szempontból is a kérelem teljesítését javalljuk. Városunk tudvalevőleg 5 állategészségügyi körzetbe van beosztva s ez ideig az óriási területet magába foglaló város mind az 5 állategészségügyi körzetből egyetlen állomásra volt kénytelen jószágait szállítani, míg az uj rakodó állomás

létesítése esetén a város területe kétfelé és pedig igen célszerű és aránylagos megosztást nyer, ami a lakosság végtelen kényelmére s az állategészségügynek hathatós előmozditására is fog szolgálni.

* *

, *

PÉTERDÉNES.

1837—1904.

Közéletünk egyik legkiválóbb emberét, kiséri Péter Dénest ragadta ki közülünk e hó 16-án éjjel a kér- lelhetlen halál. Évek óta ott settenkedett már körülötte, hogy titkos féregként gyengítse életerejét, roskadozóvá tegye szép egyenes termetét.

Sokat szenvedett idült gyomorbajával, mely miatt Karlsbádot, a világhírű gyógyfürdőt a múlt év nya- | rán felkereste. A karlsbádi kúra után némi javulás állt be egészségében, melyet arcának gyakori szelíd mosolya s fel-fellobbanó vidám kedélye láthatóvá tett. A halál azonban nem tágított, keblébe döfte a gyilkos tőrt s 3 napi kemény tusa után ledöntötte a szilárd jellemű, de testben teljesen megtört férfiút s reá szegezte az érckoporsónak soha többé meg nem nyiló fedelét.

A boldogulttal egy régi hírneves családnak egyik legtekintélyesebb tagja szállott a sírba. És mi, kik a jó Dini bácsinak nemes szivét, egyenes karakterét közelebbről ismertük, méltán hullatjuk könnyeinket a drága halott hamvai felett. Péter Dénes puritán jellemű ember. Főfoglalkozása a mezei gazdálkodás volt, melyet állandóan nagy passzióval űzött. Igazi minta gazda ő, akitől sokat tanulhattak legjobb gazdáink is. Kifejezése büszke, arisztokratikus ; de szívesen beszél mindenkivel akár gazdasági, akár egyéb ügyekben. A munkásnép ép úgy tiszteli, mint az úri osztály. Fiatalabb korában szerette a tollat forgatni; amit írt, mindig kedves olvasmánya volt a közönségnek. Gazdasági tudósításai mindenkor köztetszésben részesültek. Humoros elbeszélései és életképei, melyeket „Jókedvemből“ cim alatt írt, a legmordabb természetű embert is felvidították. Az volt az elve, hogy „a másodperc alatt eltűnő mosoly milliószor többet ér a naphosszáig tartó sirásnál.

kiséri Péter Dénes a ref. egyháznak és főiskolának 22 évig volt főgondnoka. 1878-ban választatott meg első Ízben főkurátorrá s 1900-ig viselte e tisztes állást az állandóan benne helyezett népbizalom folytán.

Főgondnoki állásában mindenkor hűséggel és becsületességgel járt el. Fáradhatlanul szolgálta egyházát, melyben a vallásos és erkölcsi élet fejlesztésében mindenkor előljárt. Az ő helyét a templomban vasárnap s egyéb ünnepnapokon ritkán lehetett üresen látni.

A főiskola iránt rajongó szeretettel viseltetett s annak fejlesztése érdekében nem ismert akadályt és fáradságot.

Az ő főgondnoksága idejében épült az új főgimnázium, melyből kifolyólag ártatlanul sok keserűséget s fájdalmat kellett szenvednie. Két évtizedes ügybuzgó működésének ez volt jutalma, de nyugodtan halt meg, mert jól tudta, hogy amit egyháza s iskolája érdekében cselekedett, becsületes szándékkal cselekedte. És ezt senki sem fogja tőle soha megtagadni. És miként nemeslelkü rokona, Péter Zsigmond emlékét örökké tisztelni fogja a hálás nemzedék, úgy az önzetlen utókor az ő nevét sem fogja elfeledni.

Az egyháztanács az elhunytnak 22 évi buzgó