Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-03-06 / 10. szám
— 2 f r \ *( “ l : ' (("nii • Ui Mit:-j rv'.Hi'.'tt Ahhoz, hogy a város belterületén teljesen megfelelő összpiac létesittessék, legalább három hold terület s mindenek felett tetemes mennyiségű péhz kellene, melynek fedezésére az úgy is eléggé megterhelt lakosság már-már képtelen. Dékáni úr tervének keresztülvitele legalább egy fél millió koronába- kerülne s mit nyernénk ? Kapnánk egy másik, de csak kevéssé alkalmasabb piacteret s kevés kilátást arra, hogy a város jövedelme a kiadás arányában szaporodott volna s újra csak a közterhek emelése válnék szükségessé. Nagy Sz. István úr tervében igen tetszetős és forgalmi szempontból nagyon helyes gondolat az, hogy a városház mellett egy 10 öl széles utcát nyitna, mely a mélykúti útnak mintegy folytatását képezné s az egyenes közlekedést lehetővé tenné* De ha a városháza és az építendő vendéglő közé 10 öles utcát tesz, hol épül a vendéglő, amelyet áldozatok árán most úgy kell megteremteni, hogy nem évek, de évszázadon keresztül megfeleljen céljának, rendeltetésének s piacterünk az esetben is kicsiny marad. / ’ J Szerény véleményem szerint bármelyik terv ; keresztülvitele pénzügyi okokból lehetetlen. Képviselőtestületünk belátva a mostani vendéglő tarthatatlan voltát, 240.000 koronát szavazott meg az új vendéglő építésére, de úgy, hogy épüljön az fel a régi helyén, de abba alig mehetne bele, hogy ■ a most meglevő biztos jövedelmet adó épületeket lebontassa s újabb kisajátítások által az előirányzott összeget megkétszerezze. El vagyok rá készülve, hogy sokan különösnek, kivihetetlennek s talán nevetségesnek is fogják találni nézetemet; — én ugyanis jj a képviselőtestület határozatát teljesen helyesnek, célszerűnek találom; épüljön fel a vendéglői a mostani helyén, ne sajátittassék ki semnji, maradjon a piac is az eddigi helyén. De amennyiben ez kicsinysége miatt nem megfelelő, ajánlanám, hogy az ev. ref. templom háta megetti pádast, esetleg a Natkay-szigetig saj|tijs^ ki a város, s részint közmunkával, részint saját költségén töltessen fel 4—5 hold területet, természetesen több évig tartó munkával ,s. oly gyönyörű piacteret teremthet arány- 'n lag csekély áldozattal, mely örök időkre meg- ' feleínp városunk igényeinek. . Jobb szempontból kiszámithatlan előnyére lenne, ez a városnak. Elsősorban is e terület közvetlen a város központján lévén, mindenki , által,^könnyen hozzáférhető, gyalog, hús, jót szág,a gabona stb,. piacojt összpontosítani le- hptfléS;:. . .... , Tekintve toyábbá, azt, hogy a dísztelen ná$é{iger s j egészséget veszélyeztető mo-’ i. csar ^lyett egyíítij^önyörü fákkal beültetett területet nyernénk,. közegészségügyünknek is jó szolgálatot tennénk. Ily módon látnám megvalósíthatónak piacügyünk végleges rendezését, s ezt bárki is könnyen beláthatja, hogy anyagi erőnket fölülmúló áldozatokat nem kíván, de ha az említett két terv bármelyikébe is belemegyünk, nemcsak magunkra, de utódainkra is óriási terheket rovunk. Tóth Imre. * * * Egy kis statisztika. Ausztriai takarékpénztárak. Ausztriában van szoros értelemben vett takarékpénztár összesen 555 ; melyeknek be.étösszege 8.630.813,536 korona ; tarta- , léka pedig 278.579.621 korona. Nemzetiség szerint j ezekből a takarékpénztárakból német 386 takarék- pénztár és pedig 2.985.922.007 korona betéttel és 244.800.461 korona tartalékkal ; míg szlávjellegü takarékpénztár van 169 és pedig 644.891.529 korona betéttel, és 33.779.160 korona tartalékkal. Amiből kitűnik, hogy a kereskedelem és .ipar hegemóniája német kézben van Ausztriában. Nem érdektelenek azok a számok sem, melyek a kis Csehország gazdagságáról tanúskodnak. Csehországra a fenti 555 takarékpénztárból 200 takarékpénztár esik, 1.166.835.056 kor. betéttel és 103.377.605 korona tartalékkal. Azonban Csehországban is a, németjellegü takarékpénztárak vannak többségben, mert a 200 takarékpénztárból 112 német és pedig 782.112.214 korona betéttel és 81.868.703 korona tartalékkal; míg a 88 cseh-takarék- pénztárban van 384.722.842 kor. betét és 21.508.902 korona tartalékalap. A kivándorlásokról. Egy igen érdekes munka jelent meg német nyelven Dr. Schwegel Hans cs. és kir. alkonzul tollából, mely az Osztrák-Magyarorszá- gokbol Északamerikába való kivándorlással foglalkozik. Ezen könyv szerint azóta, hogy az északamerikai státusok fenállanak, 21 millió európai ember vándorolt ki oda és az ott élő bevándorlottaknak száma ma is fölül van 10 millión, ami az északamerikai statusok 80 milliónyi összlakosságának számánál még mindig igen tekintélyesnek mondható. A statisztikai adatok szerint Asztria-Magyaror- szágból a kivándorlók, és pedig 7800 számmal, az 1861 — 1870-ik évig terjedő időben jelentkeznek, még pedig a magyarok teljesen külön választva az osztrákoktól. 1870—1880-ik évig az osztrák-magyar bevándorlók száma már 72269 személyre emelkedik ; 1880— 1890-ig és 1893—1900-ig 353.719-re, illetve 597.097-1*6 rúgott; míg 1901. és 1902. évben 285.379-et tüntet föl a kimutatás; végül magában a 1903-ik évben 206.011 osztrák-magyar vándorolt ki, vagyis az összes kivándorlottaknak 24.03 percentje ! Ebből az 1903. évben kivándoroltak számából 27.113 tiszta magyar ! Az ’ 1902 03. fiskális évben ugyanis az Ausztria-Magyarországbál kivándoroltak fajra és nemzetiségre nézve következőleg oszlottak meg : Lengyelek — — — — 37.499 Slovákok — — — — — — 34.412 ■ hí> Horvátok és sziavonok — — 32.892 Magyarok — — — — — 27.113 Németek — — — — — — 23.597 Zsidók — — — — — — 23.597 Ruthének — — — — — 9.819 Csehek — — — — — — 9.577 Bolgárok és szerbek — — — 4.227 Románok — — — — — 4.137 ■
