Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-02-28 / 9. szám
volna természetesen az alapos megoldás, de a a város érdeke okvetlénül a fokozatosságot követeli meg. Nem tartom ugyanis az épitkezések keresztülvitelét a város lakosaira nézve okvetlenül kifizető vállalkozásnak. A közgyűlés tudvalevőleg 240.000 koronát szavazott meg a vendéglő fölépítésére, a mérnöki hivatal tervezete azonban közel 300.000 koronát igényelt. Kevesebb pénz lévén megszavazva, ennélfogva az épület is kisebb lesz, mint tervezve volt, ezzel szemben pedig fenn kell tartani a szállodához okvetlenül szükséges helyiségek megépítését. Ismerve a vendéglő építésére kiadott programmot, határozottan állíthatom, hogy ebben a keretben alig lehet megépíteni azt 240 ezer koronáért s ha megépítik, bíz az nagyon szegényes lesz. A ,rKis-Kunság“ múlt számábau dr. Hermán Ferenc úr cikkében felsorolt számadatok ennélfogva alaposan megváltoznának, ha négy bolt helyett huszonötöt építene a város, a vendéglő nem 240, hanem közel 300 ezer koronába kerülne. Ezen számadatok közül so kallóm a szálló bére gyanánt fölvett 10.000 koronát is, mikor tudvalevő dolog, hogy a mostani bérlő 5200, tehát csak a felét fizeti. Az természetes, hogy valamivel többet fizet majd az új épületben, de egyszerre a kétszeresét, azt hiszem, nem szabad remélni, mivel a közönsége, akitől hasznot vár ugyanaz marad, mint a mostani helyén. Nem olyan bizonyos tehát, hogy a vendéglő épitése nem ró terhet a lakosságra a tervbe vett 240.000 koronás építkezésnél is, különösen az adómentesség megszűnte után, nem tanácsos tehát még nagyobb összeget fektetni bele: A Dékáni tanár úr terve szerint azonnal lebontandó városházi melléképületeket sem lehetne egy 6000 koronás épülettel pótolni, rámenne arra 24.000 is. Tekintve azt, hogy a város bevételeiből elesik a lebontandó vendéglő bérértéke s az új vendéglő a legjobb esetben sem fog hasznot hozni, hanem fedezi a törlesztést, esetleg kiadást is okozhat, — nem tartom a város érdekében levőnek a bazárok és a városházi melléképületek lebontását s még kevésbé az azonnali kisajátítást, mivel a bevételekből hiányzó 5200 korona vendéglő-bérnek megfelelő összeg már is a pótadó terhére fog menni s ezt az összeget szükség nélkül szaporítani nem szabad. Addig tehát, míg a melléképületek és a bazárok fentartása hasznot hoz és a piac nagyob- bitása nem okvetlen- szükséges, azokat nem kell lebontani. A vendéglőnek a fentvázolt módon leendő fölépitését, s az adóhivatal és járásbirósági épületnek a városháza kibővítéseként eszköz lendő fölépitését javaslom azzal, hogy a ké épület között 10—12 öles utca nyittassék eg^ létesítendő főtér céljából. A Tóth-féle ház megmaradhat más célraj esetleg el is lehet adni s az árából a Hollen- der- és Fenyvesi-házakat kisajátitani s ekko tényleg meglesz a főtér a megszavazott össze gekből is.*) ifj. Nagy Szeder Istvánt * * * A kis Penelope. j Falusi lány, nem nagyúri dáma, Ablakban ül, a kezében ráma. Himezget egy nagy térítőt: f •i Kamélia, rózsa, Pipi-piros pipacsvirág Mosolyog le róla. „Kis leányom, — nagyapóék kérdik — Tudakolnak, mit feleljünk nékik ?“ „Tessék neki megüzenni, — Bár akárki kérdez—; Mig e hímzés el nem készül, Nem megyek én férjhez.“ S ahogy ölti az aranyos szálat, A szivében aranyszálon régi emlék támad: Ablak alatt búcsúdalát Húzatja egy szőke gyerek, Barna kis lány hallgatja benn, Két szeméből könnye pereg. Rég elhangzott a' bánatos nóta .., Szőke gyerek, isten tudja, merre jár azóta I „ Ugy-e, fiam, nemsokára Készen lesz egészen ? Gazdag legény tudakoltál...“ „Még fele sincs készen !“ ,j-... „Bátyámuram, csípje meg a kánya,- í Hamis kis lány a maga kis lánya ! Vár valakit! És ha soká Nem hall hírt felőle : Előveszi a kész hímzést És kifejt belőle!“ Cs. * * * Halasi anekdoták. 3. Halas hatalmas. A nagykőrösi református prédikátor így említ Halast imádságában : „Imádkozzunk a szűz Kőrösért, a fél Kecskemétért,— Halas elég hatalmas, imádkozzék magáért." (Tanács József: A halasi csoda-csipke. Újság. VI. 6. 4. Felsőbb rendeletre ... Halas népe szép magyar fajta s nem tud meg hajolni senki előtt. Ez a nép az ötvenes években a királyért elrendelt könyörgést is csak úgy mondta „Imádkozzunk, a ki ráér ...“ Még a papja is úgy imádkozott. (Tanács J. ugyanottv *) A kérdés közérdekű voltára voltára való tekitntettell szívesen adunk helyet e cikknek, noha az múlt számunkban kifejtett nézetekkel nem egyéz is meg. Azt tartjuk, hogy a; eszmék csak tisztulnak, ha pro és kontra minél többen szólnall hozzá s e szempontbói szívesen fogadunk és közlünk további cikkeket is. ' 5 Szerk. 2 —
