Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-02-14 / 7. szám
— 3 — >2.000 írt pénz ! És ennek a tehernek megszüntetése s könnyebbülése a szegény adófizetőnek. Hát az útépítés ! 1866-ban májusban lettem fizetésnélküli tiszte- etbeli aljegyző. Zsigmond napján kaptam meg a kinevezési okmányomat. Másnap már egy határjárási :árgyalásra kellett kimennem Medveczky János vármegyei törvényszéki bíróval. Estve Ormós Zsigmond alispántól a vendéglőbe mentünk s ott folytattuk a Zsigmond névnap ünnepségét. Ott volt Medveczky jános bátyám is. Jobb kezén egy vasgyürűt hordott abból a lánczból, melyet 1857-ig Kufsteinban alábán cs kezén viselt. Megeredtek a toasztok és midőn Medveczky bátyám megszólalt, úgy hallgattam őt mint egy szentet, mint az alkotmány védbástyájának egyik legnagyobb hősét, akit a közügy és polgártársainak érdeke vezérel csupán. Boldog voltam, hogy egy ilyen ember oldalán kezdhetem meg működésemet ! — Másnap előállott a kocsi. Egy Mária Terézia korabeli Brundurium, vagy pixis argonautikába — mely az öreg Medveczky tulajdonát képezé — két hatalmas sváb ló volt befogva. Elindultunk. Mikor a pompás karban tartott temesvár-fehértemplomi állami úton haladtunk — megszólaltam : — Ugyan kedves Urambátyám, mondja meg, miért építették ilyen csavargósan, mint valamely hegyi szerpentin-utat — ezt az állami utat, mikor itt a talaj olyan egyenes, mint az asztal ? — Hja kedves baratocskám (kissé tótos kiejtéssel beszélt az öreg) — felelt Medveczky — maga fiatal, maga még nem érti magasabb közigazgatást, hát hogyha egyenesen építettünk volna ezt az utat, honnan számíthatnánk föl akkor annyi forspont-pénzt ? Erre a magasabb közigazgatási fölvilágositásra kezdett a szemem fölnyilni. Hát még aztán, mikor a napdíj- és költség-számlát kifizettük és az öreg úr bediktálta, hogy tekintettel az utak járhatatlanságára, kénytelen volt négy lóval utazni, — gyanút kezdtem táplálni az alkotmány védbástyája iránti ragaszkodásának ideálizmusában. Egy nagy kanyarodónál meg azt a fölvilágosi- tást adta szegény bold. Medveczky, hogy az azért van, mert ott a Bach-rendszer idejebeli járási főnök- nek a birtoka. Hát kedves Hermán barátom, igy volt ez világteremtése óta mindig s nem kell csodálkozni azon, hogy a vármegyében is a szemesé a világ és hogy ott építenek útat, ahol a törvényhatósági bizottsági tagok érdekének túlsúlya van. Akadályozzák meg, hogyha tudják ! Íme itt a példa : tiz-tizenöt képviselő megakasztja nem csupán Magyarország, hanem Magyarország és \usztria, mint társáilam állami gépezetének funkczio- nálását. Kíséreljék meg önök is a megyénél! Majd meglássa, hogy azok a megyei férfiak, akik most bensőleg és külsőleg örülnek az obstrukcziónak, szemteleneknek fogják nevezni azokat, akik a megyét Dbstruálni merészük. No de ez úgy sem következik be, de ne is következzék be soha ! Isméden csak azt hangoztatom, hogy az elavult és mai állami adminisztráczió keretébe nem illő megyei intézményt meg kell szüntetni. Nem kell azt sajnálni. És az alkotmány védbástyái iránti túlzott tiszteletből nem kell még szaporítani azt az intézményt. Érthetővé kell tenni a megyei intézmény érdek- csoportjai által vezetett nagy közönség előtt, hogy a nemzet fiainak hazaszeretetében, politikai helyes érzékében, megvesztegethetlen karakterében van az alkotmány védbástyája, nem pedig a vármegyei intézményben. Sem Széchenyi István gróf, sem Deák Ferencz, sem Kossuth Lajos nem nevelkedtek a vármegye emlőjén, sőt e három üstökös hazaszeretetének, bátorságának és liberálizmusának köszönhetjük a rendi alkotmány rombadőltét s az arisztokratikus irányú vármegyéknek átalakulását. Hazánk innen-onnan negyven éves története arra tanított meg bennünket, hogy Magyarországon is a városok azok, melyek a nemzeti irányban való fejlődést legnagyobb mértékben előmozdították, s melyek a bennük létesült közszellem áldásos hatása alatt a nemzetiségek elleni védekezést és küzdelmet is a legsikeresebben vívták meg; míg megyéink e téren vagy semmi, vagy csupán csigalassuságu sikert tanúsítanak. Ezért is kell a városokra fektetni a fősulyt s azokban fokozott erővel megteremteni az anyagi és szellemi előrehaladás és jólétnek eszközeit, keveset vagy épen mit sem törődve megyével stb. Ha a város polgársága vagyonban és jólétben gyarapodik, miveltségben izmosodik, oly erőt képvisel, melyet sem megye, sem állam nem mellőzhet. És hogyha ez az erő benső egyetértés által még szilárdul, akkor oly hatalmat képvisel, mely imponálni is képes. Erre kell az én t. barátomnak, Hermán Ferencz- nek a közügyek szolgálatában kipróbált erejét mindazokkal együtt hasznosítani, akiknek Halas érdeke a szivükön fekszik, akik óhajtják Halasnak anyagi és szellemi fejlődését. Igaz, hogy ez máshol se, Halason se könnyű dolog. A nagy közönség legnagyobb része mindenütt érzéketlen és közömbös, melyet föl kell rázni : más része irigy, gyanakodó, sőt gyanúsító, melyet meg kell vetni, vagy le kell győzni; míg egy része Pató Pál-féle elveinél fogva minden jónak és haladásnak kerékkötője, melyet föl kell rázni és tevékenységre ösztönözni. De van azért a közönségnek érzéke és érzése ahhoz, hogy a közjó érdekében önérdek nélkül működő emberek közhasznú törekvését fölismerje és van a magyar embernek természetes józan esze is ahhoz, hogy aztán azokat kövesse. Meg kell teremteni Halason az egészséges közszellemet és akkor fejlődésének útját nem állja se a megyének nagysága, se annak részrehajlása, de sőt zsentri iránya sem. Összetartás és egészséges közszellem nélkül ellenben nem fog előre menni még akkor sem, hogyha Halast szemelnék is ki Kiskunvármegye székhelyének ! * * * HÍREK. Hímen. Dr. Wágner József kiskunhalasi orvos, f. hó 9-én eljegyezte Pázsit Ilona úrhölgyet. A szerető szivek egyesüléséhez őszinte üdvözletünket küldjük. A gólya. Nem arról a gólyáról akarunk megemlékezni, „kiről a barkaróla szól,“ hanem arról, amely Dr. Hermán Ferenczék háza fölött kelepeit s a boldog szülőket egy síró-rívó kis Laczikával ajándékozta meg. Servus legkisebb princzi! A Sport-Egyesület évi közgyűlése f. hó 21-én lesz a városi nagyteremben. Tárgya a tisztviselők, számvizsgálók jelentése, a költségvetés és a tagsági díj megállapítása, a tisztviselők és választmány megválasztása. A Kereskedelmi Kaszinó szombaton este tartotta ezen a farsangon már második tánczmulatságát. A rendezőség nagy örömére a kaszinó helyiségei szűkeknek bizonyultak. A szupé csárdást 29 pár ropta, ellenben a második négyest nem tánczolta a szerelmes
