Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-02-07 / 6. szám
korumot nem szabad megsérteni. De ezen kis kitérő után visszatérek arra, hogy . miért rossz az adminisztráczió ? Rossz azért is, mert tisztviselőink legnagyobb részében — quorum pars magna fűi — hiányzik a kötelességérzésnek az a mértéke, mely nélkül a tisztviselő magasztos hivatásának meg nem felelhet. Hiányzik tisztviselőink legnagyobb részében az afölötti öröm, hogy őket polgártársainak bizalma a közjó előmozdítására érdemesnek tartotta és még inkább hiányzik a belátás, hogy ezért neki híven és hálával kell szolgálni a közügyet, embertársainak védelmet igénylő ügyeit. Nem azt nézi fájdalom a tisztviselői karnak egy tekintélyes, része, hogy hogyan és miként éljen okosan bölcsen és a közjó előnyére azzal a joggal és hatalommal — melyet a törvény neki adott, hanem azt, hogy miként éljen azzal vissza ! És fájdalom a felsőbb hatóság szemében gyakran az a tisztviselő üti meg a tökéletességnek mértékét, aki az irodai munkákat elvégzi ! Pedig a közönség érdeke és az irodai lapáliák elintézése között nagy a külömbség ! De a világ szereti, hogyha csalják és ép igy van a felsöbbség is vele. Vannak vármegyék, melyekben azokat a tisztviselőket tartják legjobbaknak, kiket az időszaki jelentések miatt nem kell megsürgetni. Nincs annál gyönyörűbb mulatság, mint aláírások alkalmával az alispán és kiadó közötti beszélgetést megfigyelni. — Mi van az olasz állami alattvalókról szóló kimutatással ? a minisztérium már megint sürgette ! — Nyolcz főszolgabíró már régen beterjesztette, csak X főszolgabíró nem küldte még be. — Miért nem sürgetik rendbírság terhe alatt ? — Sürgettük, instálom, de nem küldte be. Már beszéltem is vele, de azt mondta, hogy a miniszter két év óta nem intéz el egy borhamisítási ügyet; ha tehát ezt teheti a miniszter, akkor ő is megteheti, hogy nem ad jetentést és pedig annál kevésbbé ád,' men az ő járásában olasz állami alattvaló soha sem volt. — * — No hát majd megtanítom én azt a főbírót! * — De nagyon szereti árn a járás népe. — Mit a nép! Az első, hogy a minisztérium ne sürgessen bennünket! így megy ez ! A haszontalan, vagy mihaszna’ dolgokkal, kimutatásokkal való foglalkozás elrabolja a tisztviselő idejét s a lényeges és. fontos dolgok intézésére ideje alig maradván, gyakran a jó tisztviselő iS türelmét veszti s a közönségen érezteti idegességét és elégedetlenségéi. Aztán a felsöbbség ! Annak rriindegy, hogy az egyik főszolgabíró járásának lakossága 20 ezer, a níásiké meg 55 ezer; vagy hogy az egyik járásnak a területe háromszor akkora, mint a másiké ; egyformán követeli úgy egyiktől, mint a másiktól, hogy a kötelességét .teljesítse. Helyes ! De akkor adjanak is annak, akinek a járása kétszer, sőt majdnem háromszor nagyobb, több munkaerőt is. Ezt azonban nem adnak ! Midőn Temesvármegyének központi főszojgabi- rája valék, nagyon bántott az, hogy olyik kollegám, kinek a járása 22 ezer lelket számlált, ugyanazzal a tisztviselői és segédszemélyzeti apparátussal birt, amilyennel én bírtam. Kérelmeztem személy-szaporításért. épen ezen az alapon. Tekintetbe se vették. Akkor azután hivatkoztam arra, hogy az én járásomnak épen annyi lakosa van, mint Turóczvármegyének és az én járásomban van egy főszolgabíró, egy szol- gabiró, egy Írnok, hébe-korba egy közig, gyakornok, Vs útfelügyelő (mert három járása volt); míg Turóczvármegyének ugyanakkoria lakosság mellett van egy főispánja, egy alispánja, egy főjegyzője, két aljegyzője, egy tiszti ügyésze, egy árvaszéki elnöke és ülnöke, egy főorvosa, egy levéltárnoka, egy alispáni igazgatója, kiadója és három Írnoka, egy árvaszéki igazgatója, kiadója és két írnoka, egy állatorvosa, egy várnagya, két főszolgabirája, négy szolgabirája, két járási orvosa, három szolgab. írnoka, két jár. utbiztosa. Kértem, hogy erre való tekintettel adjanak sze- mélyszaporitást. A megye igazat adott. A minisztérium azonban, tekintettel a küszöbön álló rendezésre, az ügyet azon időre halasztotta. (Folyt, köv.) * * ... * A villanyvilágításról. Irta : Kristóf József. (Folyt.) • 3. Az elektromosság vegybontó hatásáról szóltam már a közhasználatban levő elektromos elemek megemlítésénél. Azok maguk fejlesztik az áramot, azért elsőrendű telepek. Az akkumulátorok vagy másodrendű telepek csak az elektromos erőnek eltevésére, összegyűjtésére, megőrzésére szolgálnak. * Üvegedénybe helyezzünk ólomsókból álló lemezeket, a melyeket posztóval, guttaperchával, vagy a mint a gyárban vannak, ólomokid-péppel választjuk el egymástól. Ilyen elválasztott több ólom-lemez-párt teszünk egy edénybe, mely a lemezeket egészen fölérő kénsavas vízzel van megtöltve. A két szélső lemezhez fémcsavarral erősítjük a dinamó-gép két különnemű gyűjtőjéből vezető sodronyt. A mint az áram az ólomsó-lemezeken az elválasztó és a viz közvetítésével áthalad, a két ólomsót kémiai tulajdonságaiban megváltoztatja. Egyik lemezből sok oxigénnel egyesült ólom (ólomsuperoxid) lesz és mellette még oxigén válik ki, a másik pedig tiszta ólommá (szivacs ólom) váliozik, mellette hidrogén lesz szabaddá. Ebben a vegyileg átváltoztató munkában halmozódott össze az elekiromos erő-. Mert ha most az áramfejlesztő gépet elszakítjuk az akkumulátortól és két szélső lemezét sodronynyal kötjük össze, benne elektromos áram kering. Ez a belevezetett árámmal ellenkező irányú. Magyarázata az, hogy a mely lemezhez a dinamo-gép egyik, pl. pozitív sarkát kapcsoltuk, az olyan természetű átváltozást létesített, mely negativ tulajdonságú áramsaroknak tekintkető és igy megfordítva. Azért ha visszaadja az akkumolátor a belehelyezett elektromos erőt az ólomsók eredeti vegyi összetételüknek visszanyerésével, az áram iránya iS megváltozik. Ez az irányváltozás' semmiféle hatásnál, pl. a lámpák izziíásánál nincsen különös befolyással. Hasznuk az akkumulátoroknak az, hogy elte- lietjük és hosszabb időre is megőrizhetjük a villanyos erőt, és ha nincsen szükségünk olyan erős áramra, a melyet magából a dinamogépböl nyerünk, mint pl* nálunk is az éjfél utáni világításnál csak ezeket használjuk. Nappali világításnál (sötétebb szobákban), a mikor a gép áll, vagy a gép elromlásakor (annak kijavításáig) szintén az akkumulátorok elektromossága a kisegítő. Kevesebb hátrányuk az, hogy a, beléjük helyezett villanyos erőnek körülbelül 80 százalékát adják vissza. íme a természet csodálatos működése az erők átalakításában. A gőzgépet fütjük, azaz hőenergiát teszünk bele, a gép mozog, tehát a meleg erőműtani munkává lett, ezzel dinamó-gépet mozgatunk, kapunk villanyos erőt; ez az akkumulátorban kémiai átváltozást szül, a kémiai energia visszaadja az elek-