Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)

1904-02-07 / 6. szám

— 2

tanból osztályzatot nem nyer, következő osztályba nem mehet. Ez a határozat tanfelügyelői jóváhagyást is nyert. így van ez a fővárosban is.

Jóakarattal és áldozattal valahára rendszeres vallásoktatásban részesülhetnek a községi iskolába járó róm. kath. vallásu gyermekek is.

—ó.

* *

*

— Közgyűlés. Múlt pénteken érdekes közgyűlése volt képviselőtestületünknek. Érdekességét különösen az adta, hogy e napon határozott a képviselőtestület a nagy-vendéglő fölépitése tárgyában. A képviselők szokatlan nagy számban jelentek meg. Az ügy előadója Kovács Károly főjegyző volt, ki terjedelmes indokolásban terjesztette elő a tanács azon javaslatát, mely a vendéglő fölépítését ajánlja, még pedig akként, hogy a gyűlés egyelőre csak elvileg határozza el az építést s azután hirdessen pályázatot. Csefregi István ellenezte azt, hogy az építési költségek előre meg ne hatá- roztassanak. Szekér Pál a tanács javaslatát azzal ajánlotta elfogadásra, hogy az építési költségek 240 ezer koronánál többre ne rúgjanak. Ezen módosításhoz Nagy Mór dr. polgármester is hozzájárult. A közgyűlés 78 szóval 43 ellen Szekér Pál indítványát elfogadta s igy a nagyvendéglő fölépitése elhatároztatott. Ezután a közgyűlés névszerinti szavazással jóváhagyta a vásári és piaczi helypénz bérbeadására vonatkozólag Darányi Mihálylyal kötött szerződést, mely szerint e jog neki 9600 korona évi bérért kiadatott. Weisz Ignácz azon kérelmét, hogy új háza a községi pótadó alól is mentesitve legyen, a közgyűlés elutasította. Végül Németh Mór közgyámnak ujabbi 6 havi szabadság idő adatott.

* *

*

Kis-Kun-vármegye.

Irta : id. Bessenyey Ferencz.

(Folyt.) 2.

Mi volt a régi vármegye ? „Universitas praela- torum, baronum, magnatum et nobílium!“ Kotló-fészke, mentsvára a kis kényurak nagy területének.

És mik á megyék ma ?

A nép-szuverénitás meghamisított fogalmára nemzetiségi, osztály- vallás- nevelés- anyagi és szellemi érdekek divergenségeiből összetákolt, közszellem nélküli és bizonyos mértékig lefokozott nemesi kon- viktusok, melyekben legtöbb helyt a családi konnek- szió és ripők szájhazafiság juttatja a famíliát, az urambátyámat, az öcsémuramat, a sógort, komát stb. egy kis kenyérhez.

Meg kell ezeket szüntetni. Adminisztratív, finán- cziális, honvédelmi, nemzetiségi stb. érdekek követelik, hogy a vármegyék jelen alakjukban meg ne hagyassanak, de mindenek fölött követeli a jogkereső közönség érdeke.

Igaza van Hermán dr. barátomnak, mikor főkép ezen utóbbi czélból követeli Pestvármegye kétfelé osztását, de már akkor nincsen ám igaza, mikor a Kecskemét székhelylyel alakíttatni óhajtott vármegyét a volt Kiskun-kerület városaiból akarja vagy óhajtja kikerekittetni.

Hiszen maga a Kiskun-kerület területe szatírája volt egy könnyen és helyesen adminisztrálható kerületnek.

Nézzük csak : Dorosma Szegednek, míg Lacz- háza Budapestnek csaknem az elővárosa. Bizony azt a dorosmai embert minden érdeke ép úgy vonzza Szegedhez, mint a laczházai embert Budapesthez.

Milyen szép volt a legalkotmányosabb jog gyakorlatára, a képviselő-választásra nézve az a beosztás, melyet az 1848: évi V. t.-cz. létesített. Egy képviselő választó kerületet képezett Dorosma; Majsa, Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Laczháza. Milyen könnyű volt a dorosmai és majsai emberek- i nek a kitűnő jó utakon Szabadszállására menni, hol Petőfi Sándorral csaknem azt tették a bold. Nagy Sámuel főtisztelendő uram borától megkótyalagosodott szabadszállásiak, amit egy évvel később tettek vele Erdélyben a kozákok.

Hogyha tehát Pestmegye Hermán Ferenc barátom óhaja szerint szakittatnék kétfelé, úgy én nem hiszem, hogy a laczháziak és a dorosmaik örülnének ennek.

Higyje el az én t. barátom, hogy nem csupán a vármegye nagysága az oka annak, hogy rossz az adminisztráczió. Hogy rossz az adminisztráczió, annak az oka mi magunk is vagyunk, mert mi magunk sem tekintjük sem becsületbeli, sem tisztességünkben dolognak a közügyek iránti odaadó kötelességérzetet és mert mi magunk — hogy magyarán mondjam — kutyába se vesszük azon jogok kötelességszerü gyakorlását, melyekhez születés, vagyon, képzettség vagy polgártársaink bizalma utján jutunk. Hiszen nézze meg csak a vármegyei gyűléseket, hogy csak akkor telnek meg a megyei termek, ha valamely állást be; kel! tölteni, vagy ha a szájhazafiak valami politikai: dolgot felfújnak.

De akkor sem, ingyen telnek meg ; mert hiszen a beavatottak tudják nagyon jól, hogy néha az illető' kandidánsok pénzén utaznak fel még a virilistáknak is egy igen tekintélyes része, melyről aztán következő napon azt olvashatni egyik-másik lapban :: „Öröm volt látni a szeretet és ragaszkodás megnyilatkozását, melylyel a megye független közönsége az: ifjú tehetséget elhalmozta“ stb.

És hogyha a választásnak vége van, akkor legyenek bár a tárgysorozatban a legfontosabb, és leg- vitálisabb ügyek, a t. törvényhatósági bizottság tagjaiti nem képes semmi sem a teremben tartani többé !

Egyetlen egyszer elnököltem az alispánom távollétében mint főjegyző egy közgyűlésen és akkor isi csaknem fegyelmit kaptam. A törvényhatóság 600 tagból álló bizottságából csupán bold. Capdebó János kir. tanácsos bátyám volt jelen a közgyűlésen s a központi tiszti karnak 10—12 tagja.

Midőn a megye czimerével díszített elnöki széket elfoglaltam, meg nem állhattam, hogy megnyitót ne tartsak, „Örömmel üdvözlöm Temesvármegye lelkes közönséget, mely ily fényes és nagy számban való megjenésével dokumentálja a közügyek iránt őseitő' öröklött nemes érdeklődését.“ A jelen volt pár tisztviselő jóizűt nevetett; de bezzeg nem nevettem én amikor pár nap múlva a főispán és alispán kérdőre vontak és értésemre adták, hogy a megyei intézmény kigúnyolása miatt fegyelmi alá vesznek. Azonban Ettől még is elálltak ; vigyáztak azonban, hogy többé ne kerüljön rám az elnöki teendő ellátása. Hja, a de-