Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-01-03 / 1. szám
úgy tudjuk legalább, hogy a megyében alig van már több rendezni való. A birtokosság figyelmét és legnagyobb érdeklődését hívjuk fel a közelgő munkálatokra ; iparkodjék addig mindeki rendbe hozni a birtokai mesgyéit, mert a kataszteri mérnökök nem foglalkoznak ilyen magán- érdekü kérdésekkel, hanem amit a valóságban találnak, azt mérik fel s nem kérdezik, hogy jogos-e az, vagy sem, mert a törvény szelleme világosan megköveteli, hogy az jöjjön a telekkönyvbe, a mi a valóságban létezik s nem az, aminek kellene lenni. Azt is szükségesnek tartjuk itt megjegyezni, hogy az uj felmérés a tényleges és a telekkönyvi állapotnak megfelelően külön veszi fel a férj, külön a nő s külön a közös birtokot, tehát egy családban háromféle birtokot különböztet meg, sőt a gyermekeknek is lehet külön birtokuk. Mindezek a körülmények a legélénkebb figyelmet és érdeklődést érdemelnek s a magunk részéről már is a legnagyobb vonzalommal támogatjuk a munka sikere érdekében kifejtendő munkásságot. Hatóságunktól és az egyesektől minden irányban kiterjedő közreműködést és támogatást kérünk és kívánunk. * * * Újévi kérdések 1904-re. Uj esztendő, uj esztendő, Mit hoz benned a jövendő ? Lesz-e borunk, búzánk bőven, S gyümölcs a fán megérőben ? Leszerel-e Ugrón pártja ? Tisza István lép-e hátra ? Lesz-e újonc, lesz-e béke, S Körber urnák háta-kékje ? Dreyfuss mártír ér-e még jót: Tiszta-mosást, revíziót ? Meddig viszi Péter király ? Bodi* Jakab lesz-e császár ? Orosz, japán kap-e hajba ? Mandzsúria lesz-e bajba ? Vagy lesködvén kettő harcán Kína ujong hadi sarcán ? És közelebb rólunk szólva : Lesz-e pénzünk mint a polyva ? Államsegély, uj bank lész-e S „Kis-Kunság“-nak megélése ? Polgármester megnösül-e ? Agglegényhad tart-e vele ? Férjhez megy-e sok szép lányka ? Lesz-e még egy izzólámpa ? De sok kérdés !... Mi Istenünk, Az uj évben légy te velünk S add, hogy minden váljék jóra Más újévre virradóra. •Olvasd : Lebaudy. —hs— * * * Karácsonyi séta. Irta : id.Bessenyei Ferencz. (Folyt, és vége.) Most kérem, üljünk át egy kétfogatosra és pedig gumirádlis bérkocsira. Az okát, hogy miért, majd látni fogja ön. Így ni. Nézze csak, ott jő az az ismerősöm, aki az imént, amikor konflison ültünk, elfordította tőlünk a fejét. Látja, hogy emeli már messziről és lobogtatja felénk a kalapját. „Servus, jó napot!“ Nézze, nézze csak a másikat, aki elébb a házak felé nézett, most meg áll és már emeli a kalapját, hogy köszöntsön bennünket. Látja? Hallja?. Olyat ordít felénk, minthogy ha a toasztja után népszerűvé vált német császárt éltetné, pedig ez az orditás csak azért történt, hogy a járó-kelő közönség lássa, hogy neki olyan előkelő ismerősei vannak, akik kétfogatos és gumirádlis bérkocsin járnak. Lássa, az az egynéhány fillér bérkocsi dij kü- lömbség milyen átalakulást visz véghez az „egyenlőség“ szent eszméjének hódoló magyar közönségnél! No de most menjünk a hangversenyekre. Mit ? Ön bámészkodik és azt mondja, hogy a keresztényeket az ember az ujjain olvashatja meg ? Már hogy a saját ujjait érti kedves szerkesztőm, nem de ? Mert önnek a két kezén mindössze csak öt ujja van. Hja kedves szerkesztőm, én is évek óta kérdem Budapesten, hogy ha concertbe vagy színházba megyek, hogy hol vannak a keresztények ? Majd megtaláljuk azokat is! Most menjünk az Operába. Ni, ni, ön itt keresi a keresztényeket ? Bizony keresheti is ! Lássa, ebben a szép Opera-épületben mindössze három magyar mágnásnak van páholya, úgy tudom : Gr. Széchenyi Bélának, Gr. Karácsonyi Jenőnek és báró Harkányi Frigyesnek. Pedig hát csak hitbizományosunk van vagy 91—92 ! De menjünk el a többi színházakba. Nemde ön ezekben is ugyanazt a képet látja ? ! Hát hol is vannak a keresztények ? kérdi ön is. Jöjjön, menjünk el a kaszinókba. Ugy-e hogy tömve vannak, fökép az étkező és kártyázó termek. Nézze azt a hivatalnokot, kedves szerkesztőm, az az üveg bordeauxi. amit maga elé tétetett abban a kis szalmakosárkában, 22 koronába kerül; pedig a méltóságos urnák a fizetésén kívül nincsen jövedelme. De nézze a kártya-szobát. Nézze, miként dobálják a száz és kétszáz koronásokat ! — Hát ti hol voltatok, kérdez bennünket az egyik— Sauer concertjében. És miért nem jöttél te ? kérdem. — Hja barátom, concertekbe csak vicinálista járhat, ahhoz nekem nincsen elegendő pénzem — feleli és négyszáz koronáért kóstáitatott rögtön ! Most menjünk a körökbe. Nemde ezekben is úgy van, mint a kaszinókban. Lássa kedves szerkesztőm, itt van az Uránia- szinház. A világ minden müveit államában az eféle ismeretterjésztő és tudományos vállalatot az ország azon előkelői támogatják és tartják fenn, kiknek nagy vagyonuk és nagy jövedelmük van és mindenütt az erkölcsi és anyagi támogatás mértéke mutatja a tudományosság fejlesztése iránti készség nagyságát is. Nos hát lássa, ennek a tudományos és ismeretterjesztő vállalatnak alapitó tagjai között egyetlen egy magyar mágnás van ! Ez az egy is olyan, a ki magot termel és magyar fajú jószágot tenyészt Erdélyben. A dúsgazdag kath. klérusnak egyetlen egy tagja sincs az alapítók között! De sőt a 10 koronát fizető rendes tagok között is csak egyetlen gör. kath. püspök szépéi. A 10 koronát fizető rendes tagok között van hat képviselő, egy főrendiházi tag és négy magyar mágnás! Már most képzelje, hogy nem egy kaszinó és kör van Budapesten, melynek heti kártya-pénz bevételi átlaga 2000, mond kétezer koronára van előirányozva, hát kérdem, az ily caszinók és körök nem léphetnének be 10 korona évi tagsági dijat fizető rendes tagjaiként az Urániának ? Hát nem szégyen, nem gyalázat az, hogy eféle vállalattól azok tartják vissza magukat, kiknek a sors nagy vagyont és nagy jövedelmet adott és akik ennélfogva is már a legnagyobb kötelességek teljesítésére
