Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-01-24 / 4. szám
— 2 — rosának nevét. Szocziális bajainkon, lakosságunknak megélhetési viszonyain nagyot lendítene, ha csak 100—150 leánynak tudnánk dolgot adni egész esztendőn át. Amit az első aranyérem és a 2000 koronás jutalom odaítélése után bízvást hiszünk és vallunk. Ajánljuk föl tehát a tervező művésznek segítő karunkat; találja meg a szükséges támogatást városunkban. Részeltetett bennünket a dicsőségben, s mi ne kérnénk részt a munkából ? Sokat elmulasztottunk a múltban, ami városunkat fejlesztette, lakosságunk jólétét emelte volna. Ne terhelje ezután mulasztás senkinek lelkét! Dékáni Árpádot pedig éltesse az Isten Halas városának díszére, javára. p. r. * * * Kis-Kun-vármegye. Irta : Id. Bessenyey Ferencz. Boldogult Irányi Dániel, aki a múlt század hetvenes és nyolczvanas éveinek a magyar parlament küzdelmeiben a vármegyéknek, mint az alkotmány és közszabadság védbástyáinak dicsőítését hangoztatta, nem volt mindig olyan nagy vármegye-barát, amit az is bizonyít, hogy az 1848. évi julius hó 10-én tartott képviselőházi ülésben a következőket mondotta: „Ha valaki, én bizonyosan, aki czentralista vagyok, azt akarom, hogy a felelős-kormány erős legyen ; kívánom azt is, hogy hol a törvény meg van sértve, az illetők felelőségre vonassanak. Akarom, hogy a municzipiumuk jelen állásukban megszüntettetvén, úgy amint vannak fenn ne állhassanak s hogy a parlamentáris kormány mellett csupán községi rendszer álljon föl.“ Míg ugyanazon az ülésen s abból az alkalomból, hogy Kraszna-vármegye bizottmánya ismételt fölhívás daczára a választókerületeket meg nem alakította, Irányi Dániel a következőket mondotta: „A jelen eset eléggé meggyőzz minket arról, hogy a mostani municzipiumokat fenntartani és a felelős kormányformával összeegyeztetni akarni nem egyéb, mint önámitás.“ Irányi Dániel 1848-ban elmondott szavait nem azért idéztem, hogy önámitásnak nevezzem Dr. Hermán Ferenc t. barátom uramnak a „Kis-Kunság“ beköszöntő számában nyilvánított amaz óhaját, hogy Pestvármegye kettészakittassék és hogy a Kiskunságból Kecskemét székhelylyel egy Kis-Kunvármegye alakíttassák már azért is, „mert egy ilyen vármegyében nyerhetnek csak a Kiskunok természetes és jogos igényei legteljesebb (?) kielégítést.“ Nem azért idéztem. Nyíltan megvallom, hogy azért idéztem, hogy saját magamat védjem és fedezzem vele, aki valamikor, nagyon régen, szintén a vármegyék mellett törtem lándzsát. Fölösleges ugyan az éh egyéni nézetem szerint ez a védekezés, mert •nevetségesnek tartom, hogy a nézetek- és elvekhez való szoros ragaszkodásban állna a politikai jellemszilárdság, míg annak ellenkezőjében a jellem-gyön- gesség. Kossuth Lajos irta: „Elveknek változni és tisztulni kell, mert teremtőik haladnak és mert a közvélemény és az emberi egység képviselője, az elvtan nagy mestere tespedést nem ismer.“ Kossuthnak ebben is teljesen igaza volt s ezért én nem is illetem bold. Irányi Dánielt az elvtelenség vádjával, aminthogy óhajtom én is, hogy engem se vádoljanak elvtelenséggel azért, mert ma már nem viseltetem a vármegyei intézmény lránt azzal a tisztelettel, melylyel ifjú koromban, főleg pedig megyei: szolgálatomnak első éveiben viseltettem. Annyi tisztelettel viseltetem irányában, amennyili múltjánál és jelenénél fogva megérdemel ; de Sem: többet, sem kevesebbet. „Az igazságnak semmiféle elferdítése a fantázia által nem okozott annyi bajt az emberiségnek, mint a múlt iránti tisztelet.“ Ezt valami anglius okos embeii mondta, vagy irta, de hogy ki volt az, annak urát adni ma nem tudom; de hogy ezt irta vagy mondtai valaki, az bizonyos, mert különben nem tudnám azl} idézni. De az is bizonyos, hogy igazat mondott vágyj irt vele. Hát nekünk magyaroknak specziáliter kiszámit-i hatatlan kárt okozott az, hogy csaknem kegyeletszámb<: menő túlzott tisztelettel viseltetünk a vármegyei insti- tuczió iránt és nagy szerencsétlenségnek tartom, hogy érthetetlen módon még mindig túlzott tisztelettel viseltetünk. A vármegyei instituczió iránti túlzott tiszteletnek nevezem tehát Dr. Hermán Ferenc t. barátom vállalkozását, midőn egy új megyével igyekszik vagy akarja szaporítani a számát annak az intézménynek, melyet nézetem szerint meg kéne szüntetni. Dr. Hermán Ferencz t. barátom azt mondjai „hogy Pestvármegye területe oly nagy, hogy az minden rész kielégítésével a kor kívánalmainak meg felelőleg, gyorsan és pontosan adminisztrálni méji több jóakarartal sem lehetne.“ Ezért tehát kétfelé kell szakítani a vármegyét. De hát oly bizonyosra veszi az én t. barátomi hogy akkor jobb lesz az adminisztráczió ? Hiszen az 1150 négyz. kilom. területű Turócz a 2041 négyz. kilom. kiterjedésű Moson ; a 207’ négyz. kilom. területű Árvamegyében épen úgy pa naszkodnak, mint a 11.079 négyz. kilom. kiterjedésii Bácsbodrogh, a 10.919 négyz. kilom. terjedelmű Bihai: vagy a 12.605 négyz. kilom. kiterjedésű Pest-Pilis Solt-Kis-Kunvármegyében. És azt hiszi az én t. barátom, hogy megéri « azt, hogy egy vármegye radikális és általános operá czió nélkül az ö territoriális érdekét megbolygatr: engedje ? Higyje el nekem, hogy Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye 12.605, négyz. kilom. kiterjedése daczár előbb megy bele abba, hogy Bácsbodrogvármegyé: nek Bajáig és Zomborig ; Csongrádvármegyének pe: dig Kistelek, Dorosma, stb. Szegedig terjedő része azonfelül pedig Esztergom- és Nógrádvármegyéne alsó részével még megnagyobbittassék, mintsemhog például Szeremle községe Pestvármegyéből ki- é Bácsbodroghvármegyébe bekebeleztessék. Pedig abban igaza van t. barátomnak, hog Pestvármegye nagyon nagy, mert hiszen nagy az vármegye, melynek kiterjedése mindössze 2384 négy;, kilométerrel kissebb, mint a Szász-királyság. Ámde ki törődik azzal az alárendelt kérdéssé hogy jó-e, rosz-e az adminisztráczió ! A fődolog, hog megmaradjanak a megyék úgy, ahogy voltak; maradi jón meg a Pest-Pilis-Solt-Kis-Kunmegyénél tizszerl! kissebb Turóczmegye az ő fő- és alispáni apparái tusával ép úgy, mint az ennél tizszerte nagyobi Pestvármegye! A múlt iránti kegyeletes tisztelet e;j parancsolja! Az ősi intézmények iránti kegyelete}
