Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-01-17 / 3. szám
viselkedni nem tudnak, hanem még az illem legelemibb szabályaival is összeütközésbe jönnek. Mi a képviselő-testület iránt, a maga egészében megadjuk a köteles tiszteletet, távol áll tölünk az a törekvés, mintha az egyesek hibáiért a testületre akarnánk hátrányos következtetést vonni, Sőt igazán szégyenkezünk a felett, hogy ezt a megszólást a nagy. nyilvánosság előtt tesszük meg, de viszont azt tartjuk, hogy a ki maga nem röstelli emberi hibáit a nyilvánosság előtt fitogtatni, az állja is meg a nyilvános kritikát. A neveket kíméletből ezúttal még elhallgatjuk, remélve, hogy a nyilvános felszólalás üdvös hatása nem marad el, Mint a józanabb elemek felfogásának tolmácso- lói állítjuk, hogy képviselő-testületünkben olyan hangok kezdik a domináló szerepet átvenni, amely han- f gok nem a híres kun-város képviselő-testületébe, thanem még alsó városi kocsmáiba sem valók. És lugy vesszük észre, ez ildomtalan hangok már is megteszik hatásukat, a józanabb, békésebb elem, tüntetőleg kerüli a közgyűlési termet, mert bizonyára jobb érzése háborodik föl, ha pl. azt hallja egyik-másik városi képviselő „ur“-tól (pedig milyen büszkén viselik e nevet) hogy „nekünk (már mint ő nekik) a törvény nem parancsol“ „megnyuznak bennünket, mint a birkát“ s más itt le nem irható kifejezéseket használnak, sőt olyik annyira belemelegszik a kocsmai tónusba, hogy a sapkáját még a közgyűlési terem közepén fejébe nyomja s úgy tüntet a „törvény“ ellen, mely neki nem parancsol. Zárjuk általános megjegyzésünket azon óhajjal : bár többet ily irányban felszólalnunk ne kellene! A közgyűlés lefolyása egyébként a következő volt. A polgármester az ülés megnyitása után, a napirend előtt jelentette, hogy Mészöly István abbeli inter- tpellácziójára, hogy a varos melletti malom tulajdonolok mi jogon bírják azon területeket, melyeken a malmok vannak, Kovács Károly előadó-főjegyző fogja megadni. Ezt a főjegyző meg is tette, válaszolván, hogy a malom-telkek tulajdonjogai már a kataszteri fölvételkor s a későbbi telekkönyvezések alkalmával a malom tulajdonosokra Írattak át, természetesen a tényleges birtoklások alapján, de hogy e birtoklásoknak volt-e az időben jogszerű alapja, azt ma már sem telekkönyvből, sem semmi iratokból megállapítani nem lehet. E választ a közgyűlés tudomásul vette. Napirend előtt interpellált Biró Mihály is aziránt, hogy az 1901. évi számadásokra vonatkozó számvizsgáló bizottsági jelentés mikor kerül már a képviselő- testület elé ? Mire a polgármester nyomban megadta a fölvilágositást, hogy ez rövid időn belül meg fog történni. Ez is tudomásul vétetett. A tárgysorozat 1-ső pontjánál — az 1904. évi költségvetésre hozott megyei határozat tárgyalásánál — történtek azok a kínos incidensek, melyekről fentebb már általánosságban megemlékeztünk. Ezen incziden- sekre részben a belrendőrség fizetésének mikénti fedezése, részben pedig a polgármester és rendőrkapitány fizetésének felemelése adott okot. A vármegye ugyanis az 1904. évi költségvetésre vonatkozólag többek között akként intézkedett, hogy a belrendőrség javadalmazását a városi lakosok fedezzék, a polgár- mester és rendőrkapitány fizetési különbözeiét pedig a költségvetésbe beillesztette. A városi tanács a törvényhatóság ezen határozatait tudomásul venni javasolta azzal a hozzáadással, hogy tegyen a képviselő-testület fölterjesztést a vármegyei alispánhoz az iránt, hogy a belrend- )rség javadalmazása, idő és költség kímélés szempontjából, az eddigi gyakorlat szerint fedeztessék. Indokolja ezt az a körülmény, hogy a kinek földbirtoka van, legtöbb esetben városi háza is van, Így belrendőrségi adóval úgyis majdnem mindenki meg lenne terhelve, miért is a régi gyakorlat szerinti adómegosztást tartja igazságosabbnak. Ez a tanácsi javaslat is, hosszább vita után elelfogadtatott, miután közben olyan keserű kifakadó- sokat is hallottunk, melyek azt igazolják, hogy egyesek mennyire indokolatlan ellenszenvvel vannak derék rendőrségük iránt. Hanem a polgármester és rendőrkapitány fizetésének emeléséhez sem Barna Sándor, sem Kovács Béni, sem Kardos Imre nem akartak hozzájárulni. Barna Sándor többek között azt mondta, hogy „ő“ a fizetéseket nem emeli föl, ha a megye fölemelte, hát fizesse az, mert „neki“ a megye nem parancsol. Kovács Béni pedig a megyével szemben a lakosságot holmi gyapjas jószághoz hasonlította s ha- sonlólag tiltakozott a gyapjú levétele ellen. S a midőn hosszabb tárgyalás után, szavazatra került a dolog, a jelen volt 57 képviselő közül (tehát V4 része sem volt jelen) 27 a termet tüntetőleg elhagyta, mire a visszamaradtak közül 16-an a tanács javaslatára szavaztak, 11 -en pedig nem élvén szavazati jogukkal, a tanács javaslata egyhangúlag elfogadva lett. Ez ügynél szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a fizetés fölemelés nem egyéni inicziativából indult ki, hanem azt a vármegye hivatalból eszközölte, minthogy a megyei főszolgabírók és szolgabirák fizetését is emelve, törvényes kötelessége volt a polgár- mester és rendőrkapitány fizetését is emelni, lévén a községi törvény parancsoló rendelkezése az, hogy ezek fizetése sem lehet kevesebb, mint a megyéjükben főszolgabíróké, illetve szolgabiráké. Ezen törvényes formák mellett tehát, azok a heves, idokolatlan és hiábavaló kijelentések, miket szégyenünkre hallani kellett csak azt bizonyítják, hogy az illető elégedetlen elemek nem voltak tisztában a tárgy természetével. A végleges költségvetésből egyébként örömmel értesült mindenki, hogy a tavalyi községi pótadó 139 %-r(M 95 %-ra olvadt le. Szentes város azon átiratára, hogy a városok csatlakozzanak azon mozgalomhoz, melynek czélja a borital- és húsfogyasztási adónak a városok javára leendő átengedése, a közgyűlés csatlakozását jelentette ki. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés a tanács azon javaslatát is, hogy a népiskolák államosítása iránt a közokt. miniszterhez fölterjesztés intéztessék. A mintakerti bizottságba Vári Szabó István, id. Thury József, Szathmári Sándor, Ván István és Gyevi Imre választattak meg. A helypénz szedésre minthogy a város felmondási jogával élt s Tallér Mihály és Horváth Istvánnal kötött bérleti szerződést ez évi február elsejére fölbontotta, uj árverés tartását határozta el a közgyűlés 8098 kor. kikiáltási árban. (Hisszük, hogy azok a kipattant kulissza titkok, melyek az előző árverés mögött lappangtak, ezúttal ismétlődni nem fognak. Szerk.) A harmadik gyógyszertár jogának Czurda Vilmos budapesti gyógyszerész részére történt adományozását a közgyűlés szintén tudomásul vette. A számvizsgá’ó-bizottságba megválasztattak : Szekér Endre, Karai János, Ádor Sándor, Szabó G, József, ifj. Orbán István, Nagy Kálmán, Vass József, Gyevi Imre, Pájer József és Szalay Zsigmond. Végül az elnöklő polgármester meleg megemlékezés hangján bejelentette, hogy néhai Rébék Sándor volt városi képviselő a helybeli szegény-alap javára 4000 koronát hagyományozott.
