Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-29 / 17. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. április 29. kijelentette, hogy vérző szívvel, nehéz szívvel, aggódó lélekkel fogadja el azokat, de el kell fogadni, mert hiszen azt a legfőbb hatalom igy akarja. Vancsó Gyula : Szükség van rá! Baló Mihály: Azt mondotta Vancsó Gyula t. képviselőtársam, hogy nekünk, t. i. az ellenzéknek, jogunk van ahhoz, hogy az imdem- nitásnak elfogadását ellenezzük, de már ahhoz, hogy ezt az imdemni- tást meg is akaszszuk, ahhoz jogunk nincsen, s beszéde további folyamán kiri az a felfogása, hogy a többség uralma is meg van ezzel támadva. Hát ón azt kérdem, t. kópviselőház, azért vagyunk mi itt csak az ellenzék, hogy beszéljünk ? Azért vagyunk mi itt, hogy fölhordjuk érveinket, okainkat és indokainkat, és előre el legyünk készülve arra, hogy azok a pusztában fognakelhangzani? (Élénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Azért vagyunk mi itt, hogy a többségnek próbául és adatul szolgáljunk arra, hogy önök szónoki művészetüket, ha arra vállalkoznak, itt gj akorolhassák'? Nem, t. kópviselőház mi azért vagyunk itt, hogy azokat a jogokat, a melyeknek igazságáról megvagyunk győződve, önökkel szemben is diadalra juttassuk. (Igaz ! ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Ez a mi szent kötelességünk és képviselői feladatunk. (Élénk helyeslés a szólsőbaloldalon.) Vancsó Gyula: De politikai raisonnal! Babó Mihály : És, t. kópviselőház, már a mint a beszédem elején idézett törvényekkel kimutattam, hogy Magyarországon a törvények megvalósítva és végrehajtva nincsenek, legnagyobb részükben, különösen azon részükben, a mely ennek a nemzetnek önállóságát volna hivatva elörevinni: vájjon akkor a mi harczunk nem jogosult-e önökkel szemben ? Csak akkor mondhatná t. képviselőtársam és a t. túloldal, hogy a mi harczunk a legalitás szempontjából kifogás alá esik, ha mi egy megalkotott törvény végrehajtását akarnék megakadályozni. Mutassa meg nekem a t. képviselőtársam, hogy melyik törvény végrehajtását akarjuk mi meggátolni'? A politikai raisonnak is megvannak a maga határai. Öngyilkosság az, t. kópviselőház, hogy ha egy bizonyos határon tulmegyünk. Ezt önök tölünk nem kívánhatják. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert azt mondani, t. képviselőház, hogy a kisebbségnek nincsen joga megakasztani valamit, — akkor uraim, minden akczió értéktelen és tárgytalan. Akkor teljesen feleslegessé válik a tárgyalás és kár azokat a milliókat a néptől bekövetelni az állampénztárba, a melyekbe a törvényhozás kerül. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Akkor ültessenek össze néhány tanult, okos embert, majd azok elfogják intézni a dolgot, t. képviselőház : (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy azután ezzel a nemzet jogos kívánságai teljesedésbe fognak-e menni, az már ismét más kérdés. Nekünk azért is kell dolgoznunk, hogy igenis azok a törvényjavaslatok, a melyek a nemzet érdekeit, jogait és a fennálló törvényeket sértik, valósággá ne válhassanak. Varcsó Gyula: Törvényalkotást akarnak megakadályozni ! Babó Mihály : A törvényalkotás a mi közbejöttünkkel is történik, itt a rideg többség nem dönt. Varcsó Gyula: Azt akarják megakadályozni, hogy a törvény létrejöjjön ! Babó Mihály: De igenis a t. kormány és a t. többség abban a hitben ólt és itt számította el magát, hogy az ellenzék nem lesz elég erős arra, hogy a küzdelmet végig har- czolja és okkalmóddal, szép szóval majd leengedi magát a lábáról vétetni, (ügy van ! a szólsőbaloldalon.) Erre volt számítva az egész. Nohát csalódtak önök és ebből a csalódásukból és abból a feltevésükből, hogy az ellenzék könnyelműen le fogja rakni a fegyvert, keservesen fognak önök kiábrándulni. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Vancsó Gyula: Számítottunk hazafiságukra és törvénytiszteletükre ! (Zaj a szólsőbaloldalon.) Babó Mihály : Felelek erre is ! A t. képviselőtársam a mi haza- fiságunkra és törvénytiszteletünkre számított; hát ebben helyesen számított ; de már abban, a mit elhallgatott és a mire szintén számított, hogy szolgálóikként megadjuk magunkat, abban csalódott. (Tetszés a szólsőbaloldalon.) Igenis, az alkotmányos kötelességek teljesítése elől nem térünk ki, de engedelmet kérek, azért, hogy önöknek egy nemzetellenes, a nemzetre egyenesen káros és minden részletében a nemzetet megnyomorító törvényjavaslat törvényerőre emelkedését megengedjük, azért rakjuk le önök előtt a fegyvereinket akkor, a mikor az önök — valóban, nem akarom a megfelelő szót használni, mert sérteni nem akarok. — rövidlátása odavitte önöket, hogy utoljára abból a hínárból, a melybe saját előre látásuk hiánya belecsalta önöket, most kigázolni nem tudnak. (Élénk tetszés a szólsőbaloldalon.) De tovább megyek. Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy nekünk módot és alkalmat kell adnunk arra, hogy az alkotmányos érdekek mog- vódossenek. Hát nem adta meg ez a párt az alkalmat és módot? Vájjon az a határozatai javaslat, a melyet pártunk érdemes elnöke, Kossuth Ferencz beterjesztett, nem egyenesen vezető ut arra, hogy az alkotmányos élet fentartassók ? Kossuth Ferencs: Abból a szándékból lett beadva ! Bábó Mihály: Vájjon, t. képviselőtársam, ha önök arra az álláspontra helyezkednének, a melyre helyezkedni hazafiul kötelességük volna, hogy a törvényeknek érvényt szereznek, nem két kézzel kellett volna-e a kormánynak kapni az alkalmon, hogy ilyen valóban csekély, áldozatnak nem mondható áron fön- tarthassa azt, a mire a törvény értelmében kötelezve van, t. i. Magyarország törvényes állapotát ? Miért nem teszik ezt ? Nem teszik azért, mert érzik, mert tudják önök nagyon jól, és tudja a kormány is, hogyha erre az álláspontra ráhelyezkedni kényszerül, akkor nem lesz önöknek elég ereje és bátorsága arra, hogy velünk szemben kierőszakolják önök a katonai létszámemelését czólzó törvényjavaslat törvényerőre emelkedését. De mi is tudjuk önöknek ezt a száedókát és épen azért igaz lelkesültsóggel, ha- zafiui kitartással küzdünk azért, a mi önöket rákényszeríti arra, hogy azt a törvényjavaslatot a ház asztaláról levegyék. (Tetszés a szólsőbaloldalon.) Hallottam ón egy nyilatkozatot, a többség kérdésére vonatkozólag, a mely akként hangzott, hogy hiszen nem áll Polónyi Géza képviselőtársunknak az a felfogása, hogy a többség csak akkor jelentkezik, Folytatása az II. mellékleten.
