Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-08 / 14. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. április 8. a Budapesten lakó halasiakat, kiknek arczán látható volt az öröm és a büszkeség a fölött, hogy a szülővárosukból ilyen díszes csapatot láthatnak felvonulni. A kiskunhalasi kör tagjai, az egyetemi iíjak, mint rendezők buzgolkodtak a menet élén és oldalain. Zenészeink is kitettek magukért; érezték, hogy az ország fővárosában játszanak; hatalmas trombitáik csengő érczhangja oly lelkesítőén harsogott végig a büszke paloták viszhangos sorai között, hogy a legsivárabb szivekben is fölpezsdiilt a vér hallatára. Az országháziján. Dél elmúlt, mire a menet az országház elé ért, a hol nagy nép- tömeg várakozott rendőrök sorfalai mögött. Itt a küldöttség egyetemi ifjak kalauzolása mellett felvonult a delegácziós terembe és ott félkörben fölállva elhelyezkedett. A küldöttség megérkezésekor megjelentek a teremben a házban jelenvolt függetlenségi képviselők közül : Kossuth Ferencz, Zichy Jenő gróf, Benyovszky Sándor gróf, Krasz- nay Ferencz, Beniczky Árpád, Boda Vilmos, Leszkay Gyula, Nessi Pál, Beich Aladár, Kovács Gyula s még többen, a kik érdeklődve álltak szóba a halasiakkal bemutatkozva közülök többeknek. Hatalmas éljen harsant fel, midőn a képviselőház elnökének, Appo- nyi Albert grófnak daliás alakja feltűnt a teremben. Az éljenzés lecsillapultával előlépett Dr. Bábó Mihály és a következő rövid beszéd kíséretében nyújtotta át a kérvényt: Mélyen tisztelt képviselőházi Elnök ur! Kegyelmes urunk! Kiskunhalas város honszerető közönségének küldöttsége áll Nagyméltóságod előtt, s azért jött el, hogy a katonai javaslatok ügyében pártkillömbség nélkül tartott népgyűlés határozatából átadja Excellen- tiádnak a képviselőházhoz intézett azon kérvényt, melyben az ujonezlétszám felemelését czélzó, általa a magyar nemzetre károsnak és hátrányosnak talált törvény- javaslattól az országgyűlés hozzájárulását megtagadtatni kéri. Kegyelmes urunk ! Szükségesnek és jónak látta a halasi közönség azt, hogy küldöttsége által Excel- lentiád mint az országgyűlés képviselőhá- zának személyesitője előtt megjelenjék, mert úgy vau meggyőződve, hogy a kép- viselöház, ngy a maga egészében, mint alkotó tagjai által a nép közvetlen érintkezésének és megnyilatkozásának hatása alól magát ki nem vonhatja, s mint a nép képviselete kivonni nem is akarhatja. (Éljenzés.) Meg vagyunk győződve, hogy Nagy- méltóságod miként a múltban a nemzeti jogoknak és a szabadságnak volt lelkes védője — kilépve a tartózkodást igénylő elnöki állásából — a jövőben is az leend ; (Élénk éljenzés) mert jól tudjuk mi azt, hogy azok a hazafias szent érzelmek, amelyek a mi keblünkben is lánggal égnek, Exeellentiád szivében és lelkében oly magasan lobognak, hogy azokból a mi sokat szenvedett hazánkra üdvösségnek kell származni, (kitörő s szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) s mert ilyen a mi meggyőződésünk, tudjuk azt is hogy a nagyméltóságodnak tiszteletet parancsoló pártatlan vezetése alatt álló képviselőház a nemzet óhajai, kívánságai elől el nem zárkózhatik. (Úgy van !) Meghajolva Excellentiádnak bölcsessége és hazafisága előtt, szívélyes üdvözletünk kifejezésével bizalommal arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy Kiskunhalas város közönségének, kérvényét a képviselőház elé terjeszteni móltóztassék. (Hosszan tartó éljenzés.) Az egész termet betöltő, csengő hangon, igaz lelkesültsóggel előadott beszéd észrevehetőig meghatotta Apponyi grófot; a hatásnak tulajdonítható az is, hogy válaszának tartalma a többi küldöttségeknek adott rendes semmitmondó válaszokétól elütött annyira, hogy politikai körökben általános feltűnést keltett és különböző észrevételekre szolgáltatott okot. — Apponyi beszédje lényegében igy hangzott: Tisztelt Polgártársak! Kérvényüket alkotmányos kötelességemhez híven az országgyűlés elé fogom juttatni Mindazokra, a miket tisztelt szónokuk mondott, visszhangot nem adhatok. Nem tudom, mikor érkezik el az az idő, melyben kötelességemnek fogom tartani abból a semlegességből kilépni, a melyet mostani állásom parancsol, és egyéni meggyőződésemet indokoltan kifejteni. De mindaddig, mig bázelnöki minőségemben üdvözölnek polgártársaim, politikai fejtegetésektől tartózkodnom kell. Egyet azonban már most is mondhatok. Nem alaptalanul hivatkozott tisztelt szónokuk arra a lángoló szeretetre, melylyel nemzetünk ősi szabasága iránt viseltetem. Évezredes alkotmányunknak szól ez a szeretet, mely ősi szabadságaink egyedüli biztos alapja. És azért minden törekvés, mely az alkotmány megszilárdítására irányul, engem lelkes támogatói, minden olyan eljárás pedig, amely annak szilárdságát veszélyeztetné, engem határozott ellenzői között fog találni. Tartsák meg Önök is minden körülmények között ragaszkodásukat az alkotmányhoz és a törvénytisztelethez. és ebben a szellemben várják be nyugodtan a törvényhozás döntését. (Lelkes éljenzés!) A beszéd után meghajlással vett búcsút a küldöttségtől a házelnök, kit távozásakor is hangos éljenzés kísért. A kérvény átnyujtása után a küldöttség tagjai a parlamenti palota gyönyörű helyiségei, remek folyosói és pompás kupolacsarnoka megtekintésére indultak, majd bevonultak a képviselőház üléstermének karzatára és onnan hallgatták a katonai törvényjavaslatok ellen felszólalt Zbo- ray Miklós és Molnár Ákos képviselők beszédeit. Hazafelé. Két óra után jött le a küldöttség az ország házából és ismét sorakozva zeneszóval vonult a Förster-féle alkotmány-utczai vendéglőbe, hol három étteremben volt részére terítve. Az ebéd, melyen több országgyűlési képviselő is részt vett, vidám hangulatban folyt le, a mihez hozzájárultak a lelkes felköszöntők. Ilyeneket a mindenütt figyelmesen helytálló Dr. Babón kívül mondottak még Benedek, Pozsgai Miklós, Földvári István stben. Ebéd után eloszlott a társaság, melynek zöme este a 10 órai vonatnál találkozott ismét, hogy hazautazzék és itthon aztán meséljen arról a tüneményes fővárosról — de kiilö- nöskópen arról a tündérmesébe való csodaszép országházáról, a melynél (egy polgártársunk mondása szerint) „nem tudni bizonyosan, hogy szebb-e a mennyország.“ Városi kögyzűlés. Hétfőn reggel kezdte meg a képviselőtestület az 1903. évi költségvetés tárgyalását — csekély érdeklődés mellett. Különösen az intelligens képviselők legnagyobb részének távolmaradását kell ismét sajnálattal konstatálnunk. Most már megvan a sokak által óhajtott uj aera, de azért a képviselők tanult osztálya (hogy igy nevezzük) csak olyan közönyt tanúsít az ügyvezetés iránt,
