Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-09 / 49. szám

1903. deczember 9. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. Polonyi Gésa: Ez az, a mit én mondtam! (Zaj.) Iialó Mihály: Meg is magya­rázza, hogy nincs is szükség többre! (olvassa): „De ón azt hiszem, ez az egy óra az, ami becses,ez az egy óra az, a mi a tárgyalásokat sietteti, mert tapasztalásból tudjuk, a kik a kópviselőbázban hosszabb idő óta ülünk, hogy a múlt időben, midőn végletekig nyúló budgettárgyalások alatt a három óráig tartó ülések határoztalak el, szertelen kiágazó és végtelenbe nyúló tárgyalásokról többé nem volt szó, mert az ötödik óra végtelenül fontos a tárgyalások siettetésére és elég is.“ Sréter Alfréd: Ki gondolt akkor a mai bolondságokra! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vi­zet neki!) Babó Mihály: Ha jól értettem t. képviselőtársamat, ezt az obstruk- czió kérdésével hozza kapcsolatba. Szíveskedjék tudomásul venni azt, hogy épen a lezajlott obstrukezió teljes lehetetlenné tétele és befeje­zése, sőt a jövendőre való kizárása érdekében 1899. február 28-án tör­tént ez. Sréter Alfréd: Ilyen még nem volt! (Felkiáltások a szélsőbalolda­lon : Vizet neki!) B. Kaas Ivor: Nem is tagadták még meg a magyar nyelvet, csak most. (Zaj.) Elnök: Kérem b. Kaas Ivor képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólani. (Zaj a szólsőbalolda- lon.) Baló Mihály: Köztudomású dolog, hogy akkor gróf Tisza István ur, mint képviselő nem tartotta ele­gendőnek ezen rendelkezést, mert tartott azon veszedelemtől, hogy nem lehet ezekkel az obstrukcziót meggátolni. Ugyebár ezt vallotta és ezzel szemben aggályainak a t. mostani miniszterelnök ur kifejezést is adott és úgy látszik igaza is volt. De nem akarta az ellenzék termé­szetesen az összes fegyvereket ki­adni kezéből, azért nem is ment többé bele. Már most Széli Kálmán volt mi­niszterelnök ur imént’ felolvasott nyilatkozata és előterjesztése után felszólalt azon az értekezleten gróf Tisza István képviselő ur. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát volt értekezlet?) Volt! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Kristóffy azt mondja, hogy nem volt. (Zaj jobb- felől) Polonyi Gém: Rossz a minisz­terelnök emlékező tehetsége! (Moz­gás.) Gróf Tisza István miniszter- elnök: Nagyon jó az emlékezőte­hetségem. Majd felolvasom az akkori beszédet. Ferdíteni könnyű. (Zaj.) Baló Mihály: Erre vonatkozó­lag a t. miniszterelnök ur a követ­kező nyilatkozatot tette: „Az igen t. miniszterelnök ur által előadotta­kat a magam részéről is tudomásul veszem és elfogadom,“ (Zaj és de­rültség a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: El is fogadta? (Zaj.) Polonyi Géza: Elfogadta! (Zaj.) Baló Mihály: Meg is indokolta a t. miniszterelnök ur álláspontját a következőkkel: „Daczára aggályaim­nak, daczára azon veszélyeknek, melyeket e pontban, ez irányban látok, elfogadom az előterjesztett javaslatot, — tehát javaslatnak mi­nősítette maga is — elfogadom nyitott szemmel annak hátrányai iránt is, de minden hátsó gondolat nélkül, (Derültség a szélsőbalolda- lon) teljesen erős elhatározással.“ (Elénk derültség, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Kulik Béla: Igaz e ez? (Zaj.) Elnök: (csenget): Csendet ké­rek ! Méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. Polonyi Géza: ügy látszik, most már lehet vitatni, ki mondott valótlanságot. Lengyel Zoltán: Ez a valótlan­ság? (Nagy zaj jobbfelől.) Gr. Tisza István miniszterel­nök : Sokáig éljen, mig engem egy valótlanságon fog ! Hallja az ur ! Kulik Béla: Gyönyörű gye­rek ! (Zaj) Baló Mihály : Annak igazolá­sára, hogy az akkori szabadelvű párti értekezlet komolyan foglalko­zott ezzel a kérdéssel, hivatkozom arra, hogy az értekezleten Lukács Béla képviselő ur azt az indítványt terjesztette elő, hogy a békés kibon­takozásnak Széli Kálmán minisz­terelnök által megjelölt útját — t. i. a párt — elfogadja és az általa elő­terjesztett programm keresztülvite­lére vállalkozott kormányt teljes készséggel és lojálisán fogja támo­gatni. A kibontakozás utjául tehát a programúiban lefektetett megálla­podásokat jelöli meg. Tehát ebben világosan benne van, hogy a prog­ramúiban foglalt békefeltóteleket is. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon. Zajos ellenmondások jobbfelől) Móltóztassék a t. miniszterelnök urnák, mint a szabadelvű párt ve­zérének megnézni, vájjon a szabad­elvű párt jegyzőkönyvében igy van-e ez fölvéve. Meg fog róla győződni, hogy igy van. A határozat, a me­lyet ezen indítvány következtében a többi felszólalások után báró Pod- maniczky Frigyes, a szabadelvű port akkori és mostani elnöke, mint egyhangú határozatot kimondott, igy szól: „A szabadelvű pár mint egyhangú határozatot kimondja, hogy a párt úgy a bókepontozatokat, mint Lukács Béla indítványát — tehát egymás mellé allitja a kettőt — elfogadja“ ; (Éljenzés és taps a szél- sőbaloldalon. Felkiáltások: Aha! Aha !) ezt a fpárt általános élénk helyeslése és tapsai közt kimondja. (Elénk éljenzés és taps a szólsőbal- oldalon) Polonyi Géza: Ez nem kitöl­tetlen váltó, urak! Ez a váltó ki van töltve ! (Zaj) Elnök : Csendet kérek, t. kép­viselő urak. Méltóztassanak a szó­nokot meghallgatni. Baló Mihály: Azt gondolom, hogy ezek után a túloldalon ülő t. képviselőtársaim a t. miniszterelnök úrral együtt, szívesek lesznek elis­merni azt, hogy a paktum tartalma, tehát a bókepontozatok a szabadelvű párt értekezletének tárgyát képezték. (Ellenmondások jobbfelől: Az nem mindegy ! Más a paktum, más a kormányprogramm !) Tehát ne méltóztassanak állítani, hogy azok az értekezlet tárgyát nem képezték. A t. miniszterelnök ur felszóla­lásai egyikében, a tegnapi, vagy a mai ülés folyamán idevágta a mi szemünk közé, hogy mi becsületről és a szó szentségéről ne beszéljünk. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ügy van ! Politikai becsületről!) Bocsánatot kérek, politikairól van szó, ón az egyéniről nem beszélek. (Folytonos zaj. Elnök csenget) Bizonyosan nem akart a t. mi- nisz* "elnü' ír sem semmit szemé­

Next

/
Thumbnails
Contents