Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. ez tovább ne terjedjen és hogy a törvényes szolgálati idő semmi körülmények között deczember 31-én túl ne menjen, azért állította ezt oda korlátul a törvényhozás. Mi lett volna tehát a végrehajtási rendelet helyes megalkotásakor a feladat ? Az állománybavótel kérdését összhangba hozni a tözvóny- nek rendelkezésével. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon) nem pedig az, hogy a végrehajtással megkerülje a t. honvédelmi miniszter ur magát a törvényt és kijátszsza a törvényhozás intenczióit s kijátszsza azoknak az ifjaknak az érdekét, a kik történetesen a katonai szolgálat alatt állanak. Itt nem volt őszinte és igaz a végrehajtó hatalom, t. honvédelmi miniszter ur, hanem igenis kereste a hatalom érdekét azért, hogy eszközök álljanak a rendelkezésre arra az esetre, ha netalán az adott viszonyok és körülmények ezt indokolttá teszik. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon) Most súlyt akarok helyezni arra, t. honvédelmi miniszter ur, — legalább igy áll a dolog a lapok közlése szerint, szives lesz bennünket felvilágosítani és engedje meg remónylenüuk, hogy mi azt hihessük, hogy a t. honvédelmi miniszter ur nem fogja magát arra a kegyetlenségre, jogtalanságra és igazságtalan rendelkezésnek a megvalósítására ragadtatni, — hogy azt akarják, hogy azok az ifjak továbbra is benn tartassanak deczember 31-én túl. Nem akarta ezt még az 1888 : XVIII. t. ez. rendelkezése sem, a mely azt mondja, hogy „az első évfolyam- beli tartalék és a három utolsó sero- zási óvfolyambeli póttartalók legénysége, — a mennyiben ezt különös körülmények követelik — az elke- rülhetlen szükség mérve szerint és annak tartamára ő Felsége parancsára tényleges szolgálatra visszatarthatok“. Mert mit értett itt a törvényhozó? Jöjjünk csak tisztába t. honvédelmi miniszter ur azzal, hogy mik azok a különös körülmények és mi az elkerülhetetlen szükség mérve. Hol járt a törvényhozónak e kérdésben az esze, mikor ezt a §-t szövegezte ? Móltóztatnak nagyon jól tudni, hogy itt arra az eshetőségre készült a törvényhozás, hogy, a mennyiben nem lesz együtt az országgyűlés és kiilbonyodalmak azt indokolttá és szükségessé teszik, hár még a sorozások nincsenek keresztül vezetve, katonaság nélkül ne maradjon az ország. Hiszen épen ez volt az oka, hogy előbb csinálták meg ezt, mint a véderő-törvényt, mert veszély fenyegette az országot. És most egy kivételes körülmények közt. kivételes czélzattal alkotott törvényt általános szabályként akar a hadügyi kormányzat alkalmazni azért, hogy bosszút állhasson a nemzet fiain egy nemzeti küzdelem ellenében? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt gondolom, a t. miniszter ur igazat fog nekem adni, hogyha azt mondom, hogy sem a fegyelmet erősbbiteni, sem a katonai köteles- sógérzetet gyarapítani, sem pedig, ha törésre kerül a dolog, pld. háború esetén, a véderőkötelezettség teljesítését fokozni nem fogják, ha ilyen erőszakoskodások, kivételes törvények általános szabályként való alkalmazását fogják igénybe venni. Arra kérem a t. miniszter urat, méltóztassék törvényszerű hatáskörében odahatni, hogy ilyen erőszakos, az igazságot, jogot és törvényt lábbal taposó intézkedések meg ne valósittassanak. Meri legyen meggyőződve a miniszter ur, hogyha ez bekövetkezik, akkor a t. miniszter ur és a t. kormány felett olyan erős bírálat, még pedig olyan alakban fog elhangzani, milyen még 1867 óta nem hangzott el. Ismétlem azt, a mit már többször mondottam, hogy ennek a nemzetnek és a koronának egyaránt érdekében áll, hogy a koronát hű és igaz tanácsosok világosítsák fel arról, hogy miről van szó. Keressék a kibontakozás útjait azon a téren, a melyen azt meg is találhatnák, ha csakugyan megvolna a miniszterelnök urban és a kormányban az a jóakarat, a melyre a t. miniszter ur oly gyakran hivatkozik. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Csodálatos, hogy a t. miniszter- elnök ur homlokegyenest ellenkező eljárást követ a volt kormányokkal szemben. Talán azért, mert nem akarja kopiálni az elődei magatartását, a kik az indemnity-törvóny- javaslattal jöttek elő, mert érezték, hogy szentesített törvény következtében nem lehet kitérni az elől, hogy mindenekelőtt az indemnitási törvényjavaslat tárgy altassák le, ha, már a költségvetést letárgyalni nem lehet. A volt kormányok, a Khuenféle kormány is a t. miniszterelnök urnák, még mint képviselőnek támogatásával azt az álláspontot foglalták el, hogy mig felhatalmazási törvény nincs, addig semmiféle más tőrvényt megalkotni nem lehet és nem szabad. Azért nem engedték az egyébb törvényjavaslatokat letárgyalni, mert az indemnitás törvényes előföltétel. Veszélyes preczedens alkottatnék, a mely nagyon megboszulbatná magát, hogyha költségvetés és indemnitás nincsen és ennek daczára külön törvény alkottatnék, holott a kormány könnyen keresztül vihetne az in- demnyti javaslatot 'abban az esetben ha a nemzet törvényszerű és jogos kívánságainak teljesítése elől nem zárkóznék el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur és a kormány azt az álláspontot folalta el, hogy keresni fogja a kibontakozás útját, a módozatokat, a melyek mellett a törvényenkivüli állapotot megszüntetheti és visszavezetheti a törvényhozást a rendes működés medrébe. Nemes, hazafias feladat ez kétségen kivid, de hogy ezen megoldásnak, illetőleg ezen czól elérésének útját és módját egészen rosz- szul kezdeményezték, és hogy maguk a tények, továbbá a nyilatkozatok is, melyek a miniszterelnök ur részéről tétettek és itt elhangzottak, épen az ellenkezőjét szolgálják, ez már bizonyos. Hiszen ha a t. kormány a kibontakozás útjait komoly szándékkal és komoly czélzattal kereste vagy akarta volna keresni, az én egyéni felfogásom szerint — és ezt hangsúlyozom — a kérdést igen szépen és simán megoldhatta volna abban az esetben, ha beterjesztette volna az 1903. évi ujoncz-javaslattal együttesen az 1904. évre szóló javaslatot is, úgy természetesen, hogy csak az eddigi létszámról legyen szó és kijelentette volna a t. kormány, hogy mindaddig, mig az uj véderőtörvény meg nem alkottatik, a lótszámfelemelés teljesen ki van zárva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Hiszen gr. Khuen-Héderváry Károlynak bukását tulajdonkópen az okozta, hogy ő csak az 1903. évre ejtette el a létszámemelést, illetőleg nem jelentette ki, hogy az 1904-dik évre nem tartja azt fenn, és midőn azt mondották ezen az oldalon, hogy Folytatása a IV. mellékleten.
