Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-02 / 48. szám

1903.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

nekik ekkor a magyar törvény álláspontjára kellene helyezkedniük és abból kimutatni a maguk igazságát. (Igaz !)

Most már áttérek az 1867 : XV. t.-czikkre a mely az államadóssághoz a magyar korona által vállalandó évi járulókról szól. Csodálatos, hogy Magyarország és Ausztria azon törvényei, a melyek közös érdekű kérdéseket oldanak meg. szövegükben nem egyeznek. Ennek a törvénynek is 6. §-a az osztrák törvény 2. §-ától eltérő intézkedéseket tartalmaz. Gondolom, jól tudják a t. képviselő urak, hogy nem a mi érdekünkben és nem a mi javunkra, hanem Ausztria érdekében és Ausztria javára. És mi történt épen azon rendelkezés következtében, a mely a magyar törvény 6. §-ában a törlesztési összegnek megfelelő kamatról szól ? Az, hogy ugyanakkor az osztrák törvény az unifikált kötvények effektiv kamatáról beszól, és épen azért nehezíti és késlelteti a végleges megoldást, a mi pedig Magyarország kárára 5—6 millió koronát tesz ki évenkint.

En azonban ezzel a kérdéssel sem akarok részletesen foglalkozni, csak csodálkozom azon, hogy a t. miniszterelnök ur, a ki közgazdasági téren mindig tekintélyként szerepelt, nem tartotta szem előtt azt a részletes és kimentő beszédet, melyet e tárgyban Barta Ödön t. képviselő társam egy alkalommal a házban mondott. Ha a t. miniszterelnök ur akkor megfigyelte volna az előadottakat, nagyon jól tudná, hogy ha ezeket a dolgokat megakarja oldani úgy, a mint azt Magyarország jogosult érdeke és a törvény követeli, ez esetben Magyarország óriási tehertől menekülne meg.

Én nem tudom, gondolt-e a t. miniszterelnök ur az u. n. állam- jószágkölcsönre, a mely benfoglal- tatik az előbbiben ; de ha gondolt és a takarékosság elvét hirdeti, akkor tudnia kell, hogy, bár ezen tartozás lejárati ideje 1912. azzal az összeggel, a melyet Magyarország 1901. végéig fizetett, ez a tartozás teljesen kiegyenlítést nyert, és igy 1901-től Ausztria jogtalanul gazdagodik Magyarország rovására. (Igaz! Úgy van ! balfelől) Ha a kormány 1912-ig tűri, hogy ez a rendszer továbbfolytattassók, akkor kerek 30 millió koronát fog Magyarország teljesen alaptalanul fizetni oly tartozásra, a mely nem áll fenn, a mit megint Ausztria élvez. Hiszen nagyon jól méltóztatik tudni, hogy Ausztria konvertálta ezen adósságát, de Magyarország nem konvertálta, s hogy ezzel megint mennyit nyert Ausztria Magyarország rovására, azt majd alkalomadtán az indemnity tárgyalásánál vagy máskor nálam hivatottabbak bizonyára ki fogják fejteni. Nekem csak kötelességem volt erre a miniszterelnök ur figyelmét felhívni, mert ha a katonai kiadások növekednek, a mint ő azt jelezte, akkor neki kötelessége gondoskodni arról, hogy újabb és újabb erőforrások nyittassanak meg, hogy azokból a közterhek fedeztessenek és ez is azok egyike. De nem hiszem, hogy a 67-es kormányban legyen elegendő erő, eróly és bátorság arra, hogy Ausztriával szemben ezt a törvényt alkalmazva, a mi jogos anyagi érdekeink kielégítésére utat és módot keressen.

De van még egy nagyon csodálatos dolog is ennél a kérdésnél. (Zaj)

Hogy Magyarország anyagi érdekeit Ausztriával szemben a t. 67-es kormányok milyen lelkiismeretesen kezelték, épen ennél nz esetnél van egy részlet, a mely ezt megvilágítja és igazolja azt, hogy Magyarország érdekei Ausztriával szemben még csak meggondolás tárgyát sem képezték, annál ke- vósbbó intézkedés tárgyát. Tudja a t. miniszterelnök ur azt, hogy azokban az államadóssági összegekben, melyek után a 29 millió 188.000 forintot fizeti Magyarország óven- kint, számba volt véve az a 80 milliónyi bankadósság, mely az osztrák bankot cselekvő követelésként illette, tehát ezon részlet törlesztése ebben a 29,188.000 forintban bent foglaltatik. És mi történt ? Az 1878. XXVI. t. ez., melyen alá van Írva Ferencz József, Tisza Kálmán, ezen 80 millió bankadósságra újabb törlesztési és fizetési módozatot állapit meg, tehát még egyszer hárít egy terhet a magyar állam és nemzet nyakába méltányosságból azért, hogy a jó szomszéd össze ne roskadjon azon teher alatt, melyet a mi leigázásunkra fordított, s melyet már egyszer magunkra vállaltunk.

Ha takarékoskodni akar a t. kormány, ezekkel a kérdésekkel mól- tóztassók foglalkozni. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.)

Hisszük és reméljük, hogy a kormányban lesz erő és akarat arra is, hogy belügyi kérdéseinkben a takarékosságot akként fogja órvóuyesi- teni, a mint azt a nemzet jól felfogott érdeke igazolja és indokolja, mert ellenkező esetben kénytelenek vagyunk abban a meggyőződésben élni, hogy a takarékosságot, a mi nemzeti életünk rovására és a közös intézmények erősbitésére akarja a kormány gyakorolni, ehhez pedig mi, kik ezen az oldalon ülünk, segédkezet nyújtani nem fogunk. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.)

Lehetetlen el nem ismerni, hogy Magyarország súlyos politikai és közgazdasági helyzetbe jutott. Ezen igazság elől mi sem zárkózunk el, azonban kell, hogy a kérdés tiztáz- tassék arra nézve, vájjon ezért a szerencsétlen állapotért kit terhel a a történelem itélőszéke előtt a felelőség. Miután az ellenzék ismételve felajánlotta azokat a módozatokat, a melyek alkalmazása esetén először elkerülhető, másodszor megszüntethető lett volna az ex-lex, a felelőség egyedül a volt kormányt, s az azt támogató többséget fogja terhelni; (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert lehetetlen, hogj egy kisebbség, mely a törvényhozásnak ép úgy tényezője, mint a többség, mely a törvényalkotás nehéz munkájában ép úgy kell, hogy rósztvegyen, mint a többség — mert ez nem a többség kiváltságos joga — ne érezze azt a súlyos erkölcsi felelőséget, hogy akkor, mikor a nemzet jogairól, jövendője alapításáról van szó és látja, hogy mindezeket lerombolni, megsemmisíteni szándékolnak, felemelje tiltakozó szavát s elébe álljon ennek az áramlatnak, mely az országot vógveszedelemmel fenyegeti.

Szembe állottunk a kormánynyal és a kormányt támogató többséggel, miért? azért, mert hazafias meggyőződésünk az, hogy ez a legkényesebb kérdés nem a külsőségek kérdése, hanem a nyerserőnek kérdése, hogy az a nemzet teste integritásának fontos kérdése és hogy kótségbevonhat- lanul bizonyos az, hogy minden nép csak annyit ér és törvényei addig törvények, mig azok érvényesítésére a nyerserő rendelkezésére áll. (Igaz! ügy van! a szólsőbaloldalon.) Mi keressük a módot és az alkalmat, hogy megsemmisítsük ezt a szerencsétlen rendszert, mely átjátszotta a hatalom kezébe mindazokat a ténye-