Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-02 / 48. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. megfelelő felvilágosítás után, a mint azt előttem t. képviselőtársam Ves- selónyi beszédéből felolvasta, siket fülekre, érzéketlen szívre tálát volna a nemzet kívánsága és óhajtása. Akkor tehát az a kormány és azok a férfiak, a kik a király által meghallgattattak, felelősek és bűnösek abban, hogy a nemzet kívánsága kielégítést nem talált, (ügy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) A t. miniszterelnök ur, érezve a kormány helyzetének súlyos és nehéz voltát és tudva azt, hogy az ellenzék olyan könnyű szerrel a harczot fel nem adja, különös súlyt helyez — teljes joggal, hozzáteszem, — arra, hogy az ország közgazdasági érdekeit érintő nemzetközi szerződések olyan fordulatot vesznek, hogy ki vagyunk téve annak a veszedelemnek, hogy fejünk felett fog Németország szerződést kötni Oroszországgal. Ebből bizony nagy veszedelem származhat az országra, de ha két veszedelemnek elhárításáról van szó, akkor lehetetlenség nekünk először oda nem állani annak a veszedelemnek és bajnak megszüntetésére, a mely tulajdonképen a mi állami életünket támadja meg s a mely nemzeti mivoltunkat teszi semmivé, hogy ha meg nem szűnik. Igenis elismerjük, tudjuk, hogy mindezekből nagy és kiszámíthatatlan közgazdasági károk származhatnak az országra, de ha a magyar nemzet és a magyar állam az önök politikája következtében egészen megszűnik, akkor az többé közgazdasági, nemzetközi szerződések, t. miniszterelnök ur és t. többség nem fogják megteremteni soha, mert akkor már szóba sem fognak többé állani ezzel az országgal és ezzel a nemzettel. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondta egyik közbeszólásra a t. miniszterelnök ur, hogy hiszen, ha az ő jóindulatához fordul valaki, akkor kellemesen fog csalódni. Hát a miniszterelnök urnák tudnia kell, s bizonyára nagyon jól is tudja, hogy a magyar nemzet az ő jóindulatához csakugyan hozzáfordult és hozzáfordul azért, hogy az ő óhajtásainak, kívánságainak, a melyek a nemzeti jogoknak érvényesítését czélozzák, szerezzen érvényt. Hát mutassa meg a t. miniszterelnök ur, hogy szivében és lelkében közelebb áll a nemzethez, mint a hatalomhoz és szívesebben helyezkedik kontaktusba, együttes működésbe a nemzettel, mint ragaszkodik ahhoz a hatalomhoz, melyet mint miniszter- elnök kezében tart. Legyen meggyőződve a t. miniszterelnök ur, hogy örökre le fogja maga iránt kötelezni a nemzetet, mert akkor ha azokat a kívánságokat, a melyeket a nemzet nevében erről az oldalról felállítottak, teljesíteni akarja és tudja, akkor igenis Magyarországot bevezette az igazi függetlenségnek az útjába, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a szabadelvüség és a nemzeti eszméknek zászlaja alatt fog küzdeni, de azon szabadelviiségé alatt, mely számol az élet gyakorlati igényeivel és azokat a kérdéseket igyekszik megoldani, melyeknek megoldását a nemzet gyakorlati érdekei valóban szükségessé teszik és a melyek megoldásra megértek. T. képviselőház ! Egy esztendő óta vívjuk a harczot a nemzet jogaiért a katonai ügyek terén. Hát azt gondolom, hogy ha van Magyaor- szágnak közkórdóse. a mely a megoldásra megérett, akkor ez az, a melynek megoldása elől kitérni nem lehet és nem szabad. (Ugy,van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Es ha a t. miniszterelnök urnák és a kormánynak kötelessége, hogy legelső sorban a legjobban megért kérdéseket oldja meg, akkor ne akarja ezt a kérdést továbbra kitolni azért, hogy azok a keserű érzetek, a melyek ennek a kérdésnek tárgyalása folyamán csakugyan befészkelték magukat az emberek millióinak szivébe és leikébe, olt honoljanak tovább és kiirthatatlan gyökeret verjenek a nemzet és az uralkodó kiszámíthatatlan kárára. Hiszen önök mindig arra hivatkoznak a t. túloldalon, hogy mi tulajdonképen a király elleni küzdelmet folytatjuk. Szerencsétlen politikája volt a kormánynak, midőn úgy állította fel a kérdést, hogy nemzet és király áll egymással szemben. Nem igaz, t. képviselőház ! Igenis, a nemzet szemben áll a kormány nyal, azzal a kormánynyal, a mely, miként elődei, maga sem tud és nem akar érvényt szerezni Magyarország függetlenségének, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon) De minket a mi önérzetünk, állampolgári és törvényhozói kötelességórzetünk egyenesen kötelez arra, hogy ha kívánságaink vannak a nemzet nevében a királylyal szemben. azt az illetékes helyen nyílt férfiassággal meg is mondjuk. A nyílt, őszinte szó egyáltalában nem támadás a koronás király ellen, mert hiszen ha ő megtudja a nemzet óhajtásait, sokkal inkább megteheti mindazon intézkedéseket, a melyek a trónnak és a hazának egyaránt üdvére és boldogulására vezetnek, mint akkor, hogyha,— a mi fájdalom, Magyarországon 67 óta következetesen történni szokott, — a neibzeti óhajtások és kívánságok felől fel nem világosittatik. Csak igy történhetett meg, hogy ő Felsége a nála kihallgatáson jelentkezett államférfiaknak . , . . . . feltette a kérdést: hol voltak önök 35 esztendőn át, miért nem szóltak ezekről egy szót sem eddig? (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Őszinte, nyílt, férfias politikai megnyilatkozásokat tettek-e azok, a kik 1867. óta vezették a nemzetet ? Ha a király jogosult volt ilyen nyilatkozatot tenni, akkor abban teljesen elitélte azokat a férfiakat, a kik a nemzet ügyeit 35 esztendőn át vezették. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Azt mondja a t. miniszterelnök ur : „Első kardinális irányelvünk a szabadelvűség, a másik a nemzeti szempont, a magyar nemzeti politika igénye. Mert a magyar nemzet ereje fokozásának, nevelésének és fejlesztésének igénye, a magyar nemzeti állam teljes kiépítésének, igényei háttérbe nem szorulhatnak egyetlenegy fontosabb kérdés megoldásánál sem.“ Ez tökéletesen igaz, és igy kellet, hogy legyen. Azonban mi a t. miniszterelnök urnák és a t. kormánynak kötelessége ? Ha csakugyan minden fontosabb kérdés megoldásánál érvényesülni kell a nemzeti szempontnak, akkor az első dolog az, — a miért mi egy esztendő óta küzdünk már, — hogy azok a követelmények a katonai kérdés terén is érvényesíttessenek. T. képviselő társunk Pap Géza és a túloldalról közbeszólólag mások is többen tették meg azt a kijelentést, hogy ők is akarják ezt. Sőt a t. előadó ur is azt mondta, hogy „a mit önök akarnak, t. ellenzék, azt mi is akarjuk.“ Ha tehát önök is azt akarják lényegileg, a mit mi, akkor a
