Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-30 / 39. szám

1908

szeptember 80.

Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez.

hogy olyan védrendszer állapíttassák meg, a mely mellett lehető lesz egy oly magyar hadsereget, a mely királyunkkal, mint fővezérrel — tehát nem hadúrral -—• az ólén egy teljesen organizált fele legyen az összes hadseregnek.“ Hát, ha egységes hadseregről beszélünk, organizált fele-e ennek a magyar hadsereg, megvalósitották-e ezt a felfogást, a mit vallanak ? Nem, t. képviselőim, beolvasztották teljesen, tönkretették még reménységét is annak, hogy valaha Magyarország azon törvényes jogához, hogy önálló hadsereg legyen, hozzá juthasson.

A hadsereg egységére vonatkozólag pedig azt mondja Kerkapoly Károly, hogy (olvassa): „A hadseregnél az egység kevésbé szükséges, csupán csak az összhatást kell biztosítani. Ezt tudva, tartotta fenn az 1867 : XII. törvényczikk a magyar hadsereget, hogy teljesen biztosítsa az összhatást,_mint az egész hadsereg részét.“ És itt mondja azon örök emlékű kijelentéseket, a melyeket csakugyan bűn volna a t. többségnek meg nem tartani és meg nem tartatni. Azt mondta ugyanis (olvassa): „A közös hadsereg nem akadályozza, hogy annak magyar része a magyar szellemet, a magyar indulatot, a magyar jelleget megtarthassa, nem akadály arra, hogy a csatatéren polgártársai, barátai által legyen környezve, a harcz és csata veszélyei között a haza jelvényeinek szemléléséből merítse lelkesedését; nem akadály, mert a hadsereg, a melyről itt szó van, a mely a véderő törvényjavaslat által teremtendő lesz, nem egységes hadsereg, melybe a magyar elem beleolvadt, ezen hadsereg, közös hadsereg a melynek a magyar hadsereg egy része.“

Hát t. többség, azt kérdezem, hogy kimutathatják-e önök azt a magyar hadsereget, a melyet akart az 1867-ild törvényjavaslat is teremteni ? És vájjon akkor, ha ő Felsége azt mondja, hogy állja a 67-iki kiegyezést, nem-e lett volna tanácsadóinak a magyar hazafias szempontból kötelessége azt mondani:Király, Felségesül-, a nemzetnek van igaza! A törvény a nemzet mellett szól, a történelem mellette szól, a múlt mellette szól, az igazság mellette szól, mindezeket ne tedd félre, mert akkor összeütközésbe kerülsz királyi esküddel és hitleveleddel. Ezt nem tették meg, s csodálkozzunk-e akkor,

t. kópviselőház azon, hogyha a bécsi akarat minden vonalon érvényesül, mikor szentesített törvényeinkkel szemben el kell tűrnünk azt, hogy ő Felségével oly kijelentés tétetik, a mely a törvónynyel. igazsággal és történelmi tapasztalattal homlokegyenest ellenkezik?

I)e azt móltóztatik talán hinni és gondolni, hogy ezzel a királyi leirattal, a mely gr. Khuen-Héder- váry Károlyhoz intéztetett és a melyben a király gr. Khuen-Hóder- vári Károly által és utján akarja tudtára adni azoknak, a kiket érdekel, — mert a nemzethez, nem is a törvényhozáshoz szól — hogy ezeknek a kérdéseknek helyes, tapintatos, előrelátó, csakis a nemzet igazait érvényre juttató megoldása be- következhetik?

Nem, nem fog bekövetkezni, hanem igenis bekövetkezik az, a minek az előzményei már megvannak, t. i., hogy azok, a kik még rövid néhány nappal ezelőtt a nemzet jogai mellett bizalmasan egyénileg sikra szálltak; azok, a kik komoly feladatot tűztek maguk elé, a melyet mások segítségével megvalósítani törekedtek és iparkodtak; azok, t. kópviselőház, a kik joggal számítottak arra, hogy e tekintetben az ellenzéknek jóakaratu támogatásában részesülni fognak : úgy fognak szembeállani a magyar nemzettel, mint a kik cserben hagyták azt a zászlót, a melynek becsületére felesküdtek. (Taps a szélsőbaloldalon.)

Hát, t. kópviselőház érdeke-e ez Magyarországnak ? Érdeke-e a koronás királynak? Erdeke-e a többségnek? Erdeke-e a népnek, avagy a törvényhozásnak? Hát olyan bővében van Magyarország tehetséges, arra hivatott igazi magyar államférfiaknak, hogy könnyű szerrel le kelljen tiporni mindazokat, a kikhez a nemzet igazi jó reménységgel és ragaszkodással viseltetett? Avagy nem vették észre önök, tisztelt túloldal, azt, hogy a bécsi politika, e tekintetben megint érvényesül: szembe állítani az embereket .egymással, lejáratni azokat, a kik iránt a nemzetben volna bizalom, csak azért, hogy a nemzet vezetőitől megfosztatva, kénytelen legyen elveszíteni hitét és reménységét és a fásult közöny hatása alatt megnyugodjék a változhatatlanban ?

Ház, t. képviselőház, én nem tudom, hogy milyen álláspontot fog

a magyar nemzet elfoglalni, de szentül meg vaggok győződve arröl, hogy annak a véleménynek, a mely a nép millióinak lelkében honol és a mely előbb-utóbb kifejezésre fog jutni, szava, hangja önökre, a kik megalkudtak ezen szerencsétlen helyzettel, mindenesetre sújtó és elitélő lesz, mert önöktől, a kik országvilág előtt hirdették, hogy a nemzet jogait bárkivel szemben és bárhonnan jövő támadások ellenében meg fogják védelmezni, ennek teljesítését joggal várhatta és remélhette az ország.

Egy keserves csalódással lett gazdagabb a magyar nemzet. De én azt hiszem, hogy ezt a csalódást is ki fogja heverni. En bízom a nemzet józan higgadtságában és gondolkozásában, hogy hazafias önmegtagadással ki fog tartani abban a nemes küzdelemben, a melynek vóg- czélja e nemzet igazainak érvényesülése. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy most már király és nemzet állanak szemben egymással felfogás dolgában.

Hátha van magyar államférfi, a kinek kebelében Magyarország igazai és jogai iránt a szeretet változ- hatatlanul ól, a ki fölé helyezi a nemzet jövendőjét és boldogságát a személyes érdekeknek és megtiszteltetéseknek, a ki tulteszi magát a hatalmi érdekek korlátain, a ki le tud számolni azzal, hogy ő nemzetéhez oly közel áll, hogy abból őt kiszakítani nem lehet: akkor szent kötelessége mindenkinek azt a férfiút előteremteni és odaállítani a király és nemzet közé és utasításul adni neki azt, hogy a nemzet jogainak érvényesítése szempontjából világosítsa fel a félrevezetett királyt és hasson oda, hogy az az ellentét, a mely most csak a felfogásokban nyilvánul, át ne terjedjen azután a meggyőződés terére, mert ha az bekövetkezik, akkor annak csak az a szomorú vége lehet, hogy összeütközik nemzet és királya, a minek következményeit azután kiszámítani nem lehet. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) És ha önök, t. többség, magukra veszik az erkölcsi és a hazafiui felelőséget abban a tekintetben, hogy ezt a szerencsétlenséget kikerülni elmulasztják : ám viseljék Isten és ember előtt; a történelem sujtószava azonban meg fog nyilatkozni, a mikor azt fogja mondani, hogy Magyar- országot a magyar Mohács után má