Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-01 / 26. szám

1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. julius 1. Mészöly István a gőzma­lom melletti házát Dömötörtől kezdve bérbe kiadja. özv. Spitzer Andrásné VI. kér. lakóházát örök áron eladja. Práger Ferencz Molnár utczai 1482 sz. Eóbék-féle lakóházát örök áron eladja. Kovács Károly asztalos VII. kér. lakóházát és 15 kapa szőlőjét örök áron eladja. Fölhívás előfizetésre. Jelen számmal uj évne­gyed kezdődik ; fölkérjük azo­kat, kik előfizetőink sorába lépni óhajtanak és a kiknek előfizetése lejár, hogy a meg­rendelést mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap küldése fönnakadást szen­vedjen. Lap ára helyben házhoz küldve egy évre 3 korona 20 fillér, vidékre postán küld­ve 4 korona 80 fillér. Tisztelettel: A kiadóhivatal. Városi közgyűlés. A szombati közgyűlés nem sokat végzett, de érdekessé tették a fel­szólalások, melyek a „múlt“ bírálata illetve védelme körül forogtak abból az ötletből, hogy a megye a költ­ségvetésbe a 42000 korona előleg­tartozást beillesztette. Napirend előtt Biró Mihály interpellált az iránt, hogy a városi mérnök aránytalanul magas dijakat szed. Ifjú Kozics István ezt nyom­ban megczáfolta s kijelentette, hogy szabályrendeletileg megszabott dija­inál magasabbat soha sem számított. A közgyűlés a választ egyhangúlag tudomásul vette. 1. A költségvetés. (139°/0 pótadó.) A város 1903-ik évi költségveté­sét a vármegye azzal a pótlásokkal hagyta jóvá, hogy beillesztette a szolgák ruhailletmónyóből törölt 400 koronát, az előlegtartozások fedezésére 42000 koronát, a tanítók útiköltségére 600 koronát, a tracho­ma-orvos fuvardíj-átalányára meg­hagyta még erre az egy évre a 700 koronát, bevette a jegyzői nyugdíj­alap hatralók-követelósét 6468 ko­ronát és még több tételt úgy, hogy a fedezetlen hiány 211,721 koro­nára rúg, melynek fedezésére 139°/0 póladó szükséges. (A köz­gyűlés tudvalevőlag olykóp állapí­totta meg a költségvetést, hogy 112% pótadó fedezte volna a hiányt. Dr. Hermán Ferencz szólt első­nek a tárgyhoz nagy hatást keltő beszédben bírálva a megye határo­zatát. — Aggódva látja — úgy­mond — hogy a vármegye meg­szűnt a közszabadság védbástyája lenni; — aggódik, mert az az irány, melyet a megye jelen határozatával követ, a r. t. városok önkormányzati jogainak megsemmisítésére vezet; aggódva látta legutóbb is azt a bea­vatkozást a megye részéről, midőn az alíspánhelyettes úgynevezett vizs- gálatott tartott s mindent rendben talált, holott a számvizsgáló bizott­ság a rendetlenségek egész sorára akadt. Az ilyen eljárások méltán megrendíthetik a bizalmat a megyé­ben, és az önkényszerű felemelése a költségvetési tételeknek, mely 139% pótadót eredményez, könnyen socialistikus mozgalmakra vezethet. Egyenként és részletesen bírálja ezután a vármegye határozatának mindenik sérelmes pontját; kimu­tatja az egyes tételek emelésére illetve beillesztésére felhozott indo­kok tarthatatlan voltát; kiemeli ezekkel szemben a közgyűlés által eredetileg megállapított tételek he­lyességét és törvényességét; s mind­ezek után szüségesnek tartja s indít­ványozza, hogy a megye határozata ellen a képviselőtestület felebbezzen a beliigyministerhez és éljen panasz- szal a közigazgatási bírósághoz ; de mivel a jogorvoslat indokainak ösz- szeállitása igen fontos és nagy gon­dot igényel, küldjön ki a közgyűlés ennek kidolgozására egy külön bizottságot. (Helyeslés.) Dr. Nagy Mór polgármester helytelennek tartja azt az elítélő hangot, melyet Dr. Hermán a me­gyével szemben használt, s a mely a felsőbb hatóság iránt tartozó biza­lom megrenditósóre vezet. Ez nem jogosult épen a mi vármegyénkkel szemben, mely a köztigyek lelkes szolgálatában mindig előljárt és erre legutóbb is fényes példát szolgálta­tott ; de nem is indokolt ez a hang, mert ha a megye határozatát bárki sérelmesnek tartja, az ellen a törvé­nyes jogorvoslatok útja nyitva áll. Dr. Hermán kijelenti, hogy politikai kérdésekben ő nem tagadja meg elismerését a megyétől, de ő elitélő szavait a közigazgatási ügyek megyei olitózésére értette, ilyen bírálathoz pedig a szőnyegen levő kérdésnél joga van. Ezután Dr. Babó Mihály szólt a kérdéshez kimerítő részletesség­gel ; felszólalásának lényege a kö­vetkező : Dr. Babó Mihály csodálkozik azon, hogy Dr. Hermán a megye ellen intézett támadást, hisz Dr. Hermán tagja a vármegyei bizottság­nak, s azon a közgyűlésen, amely­ben a városi költségvetésre a határo­zat meghozatott jelen is volt és igy módjában lett volna ott felszólalni és megkísérelni, hogy saját felfogá­sát érvényesítse. Ami az indítványt illeti, hogy a képviselő-testület felebbezóssel éljen, ahhoz a kedélyek megnyugtatása végett hozzájárul, bár ettől sikert nem vár; azt azonban nem helyesli, hogy a felebbezés indokolásának elkészítésére külön bizottság kül­dessék ki, mert az elhangzó érvelé­sek a jegyzőkönybe bevezetve a jogorvoslat indokolásául itt a köz­gyűlésben megállapíthatók. Az ügy érdemére nézve nem áll Dr. Her­mán azon állítása, hogy az 1903. évi előirányzat szerinti 127%-os pótadó 112%-ra leszállítása aképvi- selő-testület által eszközölt törlések eredménye, — hanem ez úgy jött létre, hogy a hátralék követelésekből reménylhető bevételi összegnek a számvevő és a tanács által javasolt 2590 kor. 73 fillér tételét 34.983 kor. 99 fillérre emelte fel, a nélkül hogy ezzel szemben kiadásul beig- tatta volna a hátralékos tartozásokat, vagyis a kifogásolt előlegeket; a megye ezt a műveletet nem helye­selhette, mert ha a hátralék követe­lések bevételbe egész összegükben beíratnak, akkor ugyanezt kell tenni a hátralékos tartozásokkal is. Az sem áll hogy tévedésbe esett volna a vármegye azért mert átme­neti bevételek és kiadásokban volt az előlegek előirányzata. Nem áll, mert migaz 1900. évi költségvetésben

Next

/
Thumbnails
Contents