Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-20 / 20. szám
1908. Kiskun-Halas helyi értesítője. május 20. hogy mindkettőnek működésében a harmóniát biztosítsák, itt nem tar- tatik szemelőtt. A túloldal és a t. kormány a helyett, hogy különös gondot fordítottak volna arra, hogy egyik hatalom a másikkal szemben túl ne tengjen, nemcsak nem követtek el arra vonatkozólag mindent, hogy annak bokövetkezése meggátoltassák, hanem szánt szándékkal odaműködtek, hogy a királyi hatalom fölébe helyeztessék a nemzeti hatalomnak. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Nem volna ez akkora veszedelem, mint a mekkora, ha nekünk nemzeti dinasztiánk és olyan uralkodónk volna, a ki nem fejedelme egyúttal egy másik államnak is. De akkor, mikor annál a szerencsétlen viszonynál fogva, melylyel bennünket Ausztriával összekötöttek, egy idegen uralkodó legközvetlenebbül, önsze- mólyében és minden más egyénnek beavatkozása és közbenjötte pélkül is megteheti, ha úgy akarja, hogy az idegen hatalmat érvényesítse a nemzettel szemben, akkor nekünk féltékenyen kellett volna őrizkednünk attól, hogy a királyi hatalom a legkisebb mértékben is kiterjesz- tessók, sőt magának a királynak és családjának- érdekében is az állott, hogy a nemzet jogai gyarapittassa- nak azért, hogy kritikus időben erre a nemzetre nyugodtan támaszkod- hassók. De vájjon ilyen irányban történtek az intézkedések ? Vájjon azok a kérdések, a melyeknek a megoldására a t. miniszterelnök ur és a kormány vállalkozott, meg vannak valósítva ? ügy oldattak-e meg, a mint azokat a t. miniszterelnök ur és a kormány ígérte ? Hát lássuk. En csak egyre mutatok reá a sok közül. Akkor, mikor a miniszterelnök ur székfoglalóját tartotta, azf mondotta, hogy különös gondot fog helyezni arra, hogy a Magyarország és Horvátország közt fennálló viszony véglegesen rendeztessék és pedig úgy, hogy a magyar szent korona összes jogai és igényei érvényesülve legyenek akként, hogy a Horvátország a maga autonom körében a maga jogait sértetlenül gyakorolja. Vájjon véglegesítve van-e, meg van-e csinálva Magyarország és Horvátország közt csak a pénzügyi egyezmény is ? Azok a nehéz kérdések, melyek ezzel kapcsolatban állanak, vájjon előkészítés és vita tárgyát képezték-e ebben a kópviselőházban ? Nem. A t. miuiszter- elnök urnák és a kormánynak a négy esztendő nem volt elég arra, hogy ezen komoly és nehéz kórdésekkél foglalkozni még csak meg is kísérelte volna. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Pedig ha azokat teljesítette volna, a miket Ígért, Horvátországban nem fejlődhettek volna a viszonyok és körülmények oda, a hol ma állanak. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon) A t. miniszterelnök ur iparkodott enyhíteni azokon a bajokon, a melyek ott vannak, de mégsem zárkózhatott el annak elismerése elől, hogy ott rendszeresen szittatik a gyűlölet minden ellen, a mi magyar. (Igaz ; Úgy van ! a szélsőbaloldalon) Arra is tett a t. miniszterelnök ur ígéretet, hogy a nemzetiségi kérdést akként fogja megoldani és intézkedéseivel oly irányban fog működni, hogy a nemzetiségek ismerjék el, tudják meg, hogy ők ennek a magyar nemzetnek része és tagjai és mint ilyenek ezt a nemzetet, ezt a hazát szeretni és becsülni kötelesek. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) Vájjon ekként intézkedett-e a t. miniszterelnök ur ? Vájjon jobban ál- lunk-e e tekintetben, mint akkor, mikor miniszterelnöki szókét elfoglalta? Én nem tudom, hogy a miniszterelnök ur mennyi súlyt helyez a kormánypárti és hozzá közel álló lapok véleményére, ez az ő dolga, de egy bizonyos,_ hogy azok a képviselő urak, kik a zsurnalisztika terén működnek és őt támogatják, azokat a véleményeket, melyeket az újságukban kifejezésre juttatnak, kell, hogy kifejezzék itt a házban is és itt is el kell mondaniok mindent, hogy azok a vélemények, ha helyeslésre találnak, az állam életében is érvényesüljenek. (Helyeslés a szólsőbaloldalon) En nem tudom, hogy a t. miniszterelnök ur olvasta-e a „Budapesti Napló“ május 13-án megjelent 130. számát. (Felkiáltások a szólsőbaloldalon. Legkedvenczebb lapja ! Leibzsurnálja !) Lehetetlen, hogy a „Túl a Dráván“ czimü czikk Írója, a miniszterelnök úrral ne közölte volna e tekintetben való felfogását és igy lehetetlenségnek kell tartanom, hogy az a felfogás, melyet a czikk írója kifejezésre juttat, nem lenne egyúttal a kormány felfogása is. Mit ir t. képviselőtársunk a „Budapesti Naplódban ? Nagyon érdekes; nem olvasom fel az egészet, csak azt a részt fogom bemutatni, melyből kitűnik, hogy a t. miniszterelnök ur nemzetiségi és Horvátországban követett politikáját, a háta mögött üllő és őt tüskön-bokron keresztül támogató kormánypárti képviselő, ezen czikk következtében, teljesen elítélte. Csak ezt akarom bebizonyítani. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon) Azt mondja e czikk (olvassa) ; „S az elmékben kezd felderengeni annak a megismerése, hogy az ostor és az abrak politikája helyesebb lett volna belső ellenségeinkkel szemben. Az abrakzsák ime üres és nem igen van már mit beléje tennünk. Az ostort pedig — sajna — ezelőtt 35 évvel könnyelműen eldobtuk magunktól. Ha ezt — legalább most már — nagyon komolyan be tudnók látni, talán még lehetne sikere a magyar nemzeti érdek erőteljesebb felkarolásának.“ Ha ez nem egyenesen elítélése, nem legerősebb bírálata a t. miniszterelnök ur nemzetiségi politikájának, akkor nekünk többé erre megjegyezni valónk nincs. De miután a t. túloldalon ülő képviselő ur ezt igy beismeri és az ország szine elé állítja, akkor kötelessége itt is, a törvényhozás termében fel- állani és nyíltan megmondani, hogy Horvátországban azt a rendszert, a melyet a kormányok eddig folytattak, többé folytatni nem lehet, és nem szabad, s a nemzetiségekkel szemben azt a politikát, a melyet eddig folytattak, abba kell hagyni. (Ügy vau ! ügy van ! a szélsőbaloldalon) Ez egyenes beismerése, t. kóp- viselőház, annak, hogy az ellenzék ez irányban való támadásai teljesen jogosultak és igazságosak. (Úgy vau ! ügy van a szélsőbaloldalon) S vájjon nem-e súlyos vádat emel a t. képviselő ur ezen ezikkóben a horvátországi viszonyokra vonatkozólag akkor, a midőn egyenesen ezt mondja, — s ez a vád magára a miniszterelnök urra és kormányára esik vissza. — (Olvassa): „Az iskola beléje oltotta“ — 1. i. a horvát népbe — „a nagyhorvát hóbortot, a papság a a szószékről beléje plántálta a magyar nemzet ellen való gyűlöletet, a sajtó és az egyetem beléje nevelte a horvátállameszine közjogi fikczióját.“ Hát, t. képviselőtársam, most Folytatása a II. mellékleten.
