Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-21 / 3. szám
1903. Kiskun-Halas helyi értesítője. január 21. Negyven év az egyház szolgálatában. Szilády Áront 1868. január 18-án választotta meg az akkor még igazán hires halasi ref. eklézsia lelkipásztorává. Megválasztották az akkor még fiatal, de már szép- szavunak elösmert papot nagy lelkesedéssel egy olyan nem épen ki- csinylendő ellenféllel szemben, mint a milyen Szász Károly volt. A megválasztott fiatal pap itt atyjának, a szintén országosan jeles egyházi szónokul ösmert Szilády Lászlónak örökébe lépett. — Most vasárnap telt be ennek 40 esztendeje. Hirnóvnövekedésben, elismerésekben gazdag, de csalódásokkal, megpróbáltatásokkal is bőven terhes 40 esztendő. A tudós és ékesen szóló fiatal pap előtt csakhamar egymásután nyillottak meg a Kisfa'udy-társaság,. a Magyar Tudományos Akadémiai kapui, a mely intézetek kebelében ő hervadhatatlan érdemeket szerzett a magyar irodalom régi emlékeinek földerítése körül. Ma már mind a két nagytekintélyű intézetnek a vezetői közé tartozik. Lelkipásztorkodása első idejében itthon is csaknem határtalan volt a népszerűsége. Egyhangú lelkesedéssel választotta őt meg több országgyűlési ciklusra Halas város választó kerülete követévé — balpárti programmal; csak miután Tisza Kálmánnal belement a fuzió-szülte szabadelvű párba, buktatta meg őt a Halason akkor először szervezett függetlenségi párt. Azóta csendes tudományos búvárkodással és irodalmi munkálkodással tölti idejét a papiakban, melynek falait csak olykor hagyja el, mikor vagy akadémiai ülésekre, vagy mint a dunamellóki egyház- kerület főjegyzője superintendenci- alis gyűlésekre utazik. Itthon pedig az eklezsialis szolgálatokon kívül a főgymnasium gondozása foglalta és foglalja le főkópen figyelmét, a mely intézetnek növekedéséért és főivirágzásáért kifejtett buzgalmánál csak a fejében osztályrészéül jutott megpróbáltatása nagyobb. Csendesen hagyta maga mellett elhaladni a 40 ik esztendő forduló napját. Csak tisztelői és az ő oskolájának tanárai tisztelegtek nála. — A mai viszonyok közt az ünnep elől úgyis kitért volna az ő kemény lelke. Mitőliink pedig ne vegye rósz néven ezt az egynéhány sor Írást. Ingatlanok aiás-vevése. — január 14. január 20. — Károly Lajos és neje Polácsek Juliánná megvették Hegyi Mihály szőlő és parlag földjét 480 koronáért. Róbék Péter és neje Bikit Judith megvették Takács András 828 n. öl ingatlanát 200 koronáért. Komlós Sándor és neje László Lidia megvették Csapi Lajos és neje Sütő Mária 4 hold 93 n. öl fehértói ingatlanát 1880 koronáért. Ádor Sándor és neje Figura Krisztina megvettek Tóth Mihály és társai fekete földjét 80 koronáért. Józsa János és neje Modok Eszter megvették Hambalkó Mártonnó Rajz Mária lakházát és 187 n. öl telkét 1000 koronáért. Yida Pál és neje Poloznik Kri- pan Zsófia megvették Kőházi Imre 3 hold 76 n. öl bodoglári ingatlanát 1200 koronáért. Darányi Sándor megvette Szél Józsefné Sándor Rozália városi lakóházát és kertjét 1600 koronáért. Pap Birgés Lajosné Harnóczi L. Zsuzsánna megvette Zubor Mihály VI. tizedbeli lakházát és kertjét 800 koronáért. Szerkesztői üzenet. Figyelő, Az ilyen, kiadónknak a várossal való üzleti összeköttetését piszkáló közlemény sem minket, sem kiadónkat nem érintheti, mert ebben a pontban a „számadások“ csakugyan tiszták. — Nem csodáljuk hogy Bundásék igy prüszkölnek a zsebkendő érintésétől, mert a benne levő borsnak ez természetes hatása. — Ön csalódik; nem kerülte el a múltkor sem figyelmünket a Lengyelországra való czélzás ; ezt csodáltuk is akkor, mert bizonyos helyeken Lengyelországra hangos ezólzásokat tenni nem tanácsos — a házi béke érdekében. Csarnok. Új-Guineáról és lakóiról. — Irta : Thury József. — (Folytatás.) Evelődóseim és tűnődéseim közepette magam is elhitettem önmagámmal, hogy a nagyon tiszt, közönség, különösen pedig a hölgyek még u j gúnyát, akarom mondani : u j ruhát sem kívánnak annyira, mint Üj-Guineáról hallani. És — valljuk meg őszintén — van a dologban valami ! Mert hiszen milyen kevésből áll az, hogy valaki Uj- Guineáról halljon előadást ? Kényelmesen elhelyezkedik egy székben s nézi és hallgatja, hogy miként kínlódik a felolvasó, — s ez gyönyörűséget okoz neki. Ellenben micsoda keserűségekkel és izgalmakkal járazuj ruha '.Elkezd ve attól, hogy az asszony, vagy a leány egy szép napon azzal a kellemes meglepetéssel áll a férj, illetve papa elé, hogy uj ruhát akar csináltatni, — egészen addig a méltó bűnhödó- sig, mikor a többi asszonyok és leányok az illető hölgyön látott uj ruhát csípősen megkritizálják. De e közben is mennyi keserűséget és izgalmat okoz ok nélkül az uj ruhát csináltató hölgy magának is, papának is, divatárusnak is, varrónőnek is, szomszédoknak és nem szomszédoknak is! Mert ha a férj, illetve papa — a bőven ömlött drága könycseppek árán — beleegyezik az uj ruha csináltatásába: akkor következik az összes boltok beszala- dása, az állványokról valamennyi kelme lerakatása, meg visszarakása és újból meg újból való lekérése, a legtöbbnek ócsárlása, majd a vég- nélküli alkudozás s végre is a bolt elhagyása minden eredmény nélkül, a mi mind izgalmat okoz a vásárló hölgynek és sok bosszúságot a kereskedőnek. Ha pedig már annyira előhaladott az ügy, hogy meg van vásárolva a kelme és minden hozzávaló, következik újabb fejtörés: milyen formára csinálódjék az uj ruha és melyik varrónőnek kellene adni, a ki nem rontaná el azt a drága kelmét? Végre meg van a varrónő is ; több napi tanácskozás után megállapodnak benne, hogy ez igy legyen, az úgy legyen, amazt a részét pedig a világért se úgy csinálja, mint N. N. asszonyét, hanem emigy ni! A varrónő aztán dolgozik ; de ötször-hatszor is küldeni kell hozzá, hagy siessen már, hiszen ennyi idő alatt egy menyasszonyi kelengyét is el lehetett volna készíteni. Tízszer elhozza a ruhát próbálni, — s mégis, mikor készen haza szállítja, kitűnik, hogy nem jól áll; itt szűk, ott bő, ujja rövid, alja