Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-30 / 18. szám

1902.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

április 30.

meny történelmének fejlődését, nines-e az szoros összefüggésben Magyarország politikai és igazságszolgáltatási közigazgatásának fejlődésével ? És vájjon a 15. és 16-iszázadban abban a nemes ellenállásban, a mely az idegen hatalommal szemben kifejtetett a községek részéről, kik voltak a vezetők ? Lent a nép közt épen azok a jegyzők, a kiket ma a zugirászok sorába akarnak degradálni. Kétségtelen a történelemből, hegy azok a jegyzők úgy is mint tisztviselők, úgy is mint hazafiak híven teljesítették kötelességüket minden időben és minden körülmények közt, (Igaz ! Úgy van ! aszélsőbaloldalou.) sőt ha megnézzük a múlt idők történelmét, még a népek oktatásával is foglalkoztak, mert képességeiknél fogva mintegy kötelezve voltak arra, hogy azt a népet megmentsék a hazának.

Hazafiságuk bizonyítékául talán elég lesz annnyit felemlíteni, hogy ott látjuk az eperjesi vésztörvóny- szék áldozatai közt az ottani városi főjegyzőt s ha végiggondoljuk, hogy mikor török, tatár pusztította az országot, joggal tehetjük fel a kérdést vájjon a népet s annak jogait és vagyonát sokszor életük koczkáztatá- sával nem a községi jegyzők védel- meztók-e? Azt gondolom igen. Avagy az 1848-iki dicső szabadság- harcz közepette nem eseréltók-e ők fel a pennát legnagyobbrészt a karddal, vájjon egyesületük 1848-ban nem hozta-e áldozatul a haza oltárára azt az összeget, melyet a nyugdíjintézet alapjára szántak? Akkor, midőn ez a jegyzői kar 1876-ban. mikor az 1871-iki községi törvény már életbelépett és hiányai már mutatkoztak, nem önmagának kérte, hanem a köznek, a népnek érdekében kívánta, hogy a kvalifikáczió emeltessék s a fizetés minimális összege csakis 600 forintban vógle- gesitessék, azt gondolom, nem lehet vádolni azzal, hogy önző czólok szolgálatára akart vállalkozni. (Igaz! Úgy van! a szóisőbaloldalon.) Vagy nézzük szakirodalmi működésüket. Az ő képességük és képzettségük arányánál fogva el lehet mondani, hogy alig van hazánkban szakiroda- lom, mely több szolgálatot tett volna a népnek és hazafiasabb irányú lett volna, mint épen a községi jegyzők szakirodalmi működése. Hogy a múltban is meg volt a tekintélyük

csak arra az egy körülményre mutatok rá, hogy az 1786-iki ország- gyűlésen már közülök két követ is helyet foglal. A lényeg ott fekszik az én t. képviselőtársam határozati javaslatából kifolyólag, hogy ezek a jegyzők a magánmunkálatok teljesítése alól mentessenek fel; ez készükből vétessék ki. Hiszen ki tesz az ellen kifogást? Megvagyok győződve, hogy a jegyzői karnak önuralma, bazafisága. lelkesedése, a közügy iránti érdeklődése őt magát is arra sarkalja, hogy ettől a munkától, mely magánmunkálat czime alatt ismeretes, felmentessék ; első sorban saját érdekében, de főleg és leginkább azért, hogy összes tevékenységét és erejét a közjónak szentelhesse., (Helyeslés a szólsőbalol- dalon.) Érzik és tudják ők is, hogy azok a törvényes intézkedések, törvényre alapított rendeletek, melyek következtében teendőkkel tulhal- mozva vannak, immár teljesen lehetetlenné teszik, hogy a közszolgálatot vagy a másikat el ne hanyagolják, s ha hivatalos feladatot híven és becsületesen akarják teljesíteni, a magánmunkálatot mellőzniük kell. (Igaz! Úgy van ! a szóisőbaloldalon.)

Azonban rá kell mutatnom arra, hogy nem uzurpálják ők ezt a magán munkálati gyakorlatot. Hiszen 1815-ben a hires bihari statútum egyenesen felhívja őket, hogy ezen Írásbeli munkálatokat teljesítsék. De van még régebbi időből is igen érdekes adat. Bács megye egyik községének jegyzőjét 1774-ben már egyenesen kötelezi arra, hogy in- stancziák Írásával foglalkozzék, megállapítván az instanczia Írásának diját 12 krajczárban. Talán nem lesz érdektelen azt a dijlevelet szem elé állítani, mely a magyar irodalom büszkeségének, emlékezetében a nemzet által szoborral megtisztelt Arany Jánosnak szolgálatára vonatkozik. Neki az 1840-tól 1848 ig terjedő szalontai jegyzősóge alatt e dijlevél szerint javadalma volt: 200 forint, 12 köböl búza, 6 öl fa, hat szekér széna, lakás, ezentúl a passzusok, végrendeletek stb. írásából folyó jövedelem. Tehát e magánmunkálatra nemcsak jogosítva, de kötelezve is volt. Ha számba veszszük, hogy a törvény alapján alkotott szabályrendeletek törvényhatósági jóváhagyást nyertek és a pályázatok legnagyobb része akkép hirdettetett, hogy a magánmunkálat joga megilleti az illetőt, akkor Magyarország jegyzői karát zugirászokkal és a zug- irászattal egyidőben említeni legalább is meggondolatlanság, már csak azért is, mert hiszen nemzeti nyelvünk tisztaságának őrei tulajdonkó- pen ők voltak. Móltóztassanak csak visszagondolni és megnézni azokat a régi aktákat, a melyek a múltból szólnak. Sokkal tisztább azoknak a nyelvezete, mint az idegen szavakkal megrakott mai fogalmazványok. Jegyzőink a múltban mindig oda törekedtek, hogy azon a nyelven Írjanak, a melyen a nép beszél, hogy igy megértsék egymást.

Én a magam részéről indokoltnak látom, hogy a zugirászat korlá- toltassék, a mai állapotok feltétlen követelményének tartom azt is, hogy a jegyzők a magánmunkálatok teljesítése alól felmentessenek. Azonban két körülmónynyel kell számolnunk, az egyik zz ő jogosult igényeiknek méltányos kielégítése, a másik, a mely ennél sokkal fontosabb a köz szempontjából, az, hogy gondoskodjék a törvényhozás, miszerint akkor, midőn a jegyzők a magánmunkák teljesítése alól felmentetnek, annak a népnek ott kint legyen megbízható, felelősséggel tartozó, hozzáértő közege, a kikez megnyugvással fordulhasson csekély díjazás ellenében az ő magánjogi ügyeiben szükséges munkálatoknak teljesítése czél- jából.

Az igen t. igazságiigyminiszter ur tegnapi felszólalásában, bizonyára azért, mert az idő nagyon előrehaladt, nem szólott a katonai bíráskodás kérdéséről és a konstantinápolyi konsuli főtörvényszókrői.

A katonai bíráskodás kérdése minket kettős szempontból érdekel. Az egyik szempont az, hogy azoknak az állampolgároknak, a kik katonai kötelezettségük teljesítése végett beszéli itatnak, magánjogi viszonyai az általános, a czivilis jogszabályok alá tartozzanak, sőt azon cselekményeik is, a melyek büntetést vonnak maguk után, de nem katonai szolgálatra vonatkoznak, a büntetőtörvény szerint sujtassanak a polgári feuyitő bíróság által, és nem a katonai hatóság által. (Helyeslés a szóisőbaloldalon.)

A másik szempont az, hogy az a régi katonai büntetőjog, a melynek alapján ma a katonai szolgálati cselekmények biintettetnek, helyezFoiytatása a mellékleten.