Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-23 / 17. szám

1902.

Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. április 30.

tessék Magyarországra nézve hatályon kivtil és itt is a vádelv és a védelem joga biztosíttassák és hozassák be. (Helyeslés a szólsőbalol- dalon.)

A mi a konstantinápolyi konzuli főtörvónyszék kérdését illeti, móltóz- tatnak azt tudni, hogy midőn a konzuli bíráskodásról szóló törvény 1891-ben megalkottatott, maga az igazságügyi bizottság hangsúlyozta, hogy ennek Ausztriával való együttes intézése tulajdonkópen sérelem a magyar igazságszolgáltatás szuverenitásával szemben. Azonban mégis meghajolt a gyakorlati szükséglet előtt a törvényhozás, mert azt a felvilágosítást kapta a kormánytól, hogy a konzuli állások szervezetével szemben nincs azon helyzetben, hogy a Magyarországot e tekintetben méltán megillető jogot a maga teljes érvényében juttassa kifejezésre. Lett volna idő, hogy azok a konzuli állások akként szerveztessenek, a mint az Magyarország érdekeinek, jogainak, önállóságának megfelel. Maga a törvény hét óv múlva lóptettetett életbe, daczára annak, hogy hatályát mindössze 10 évre szabták meg. Most már azt kérdem az igen t. miniszter úrtól, hogy vájjon megfontolás tárgyává tette-e azt, hogy mikor az életbeléptetéstől számított 10 óv lejár, akkor a konzuli bíráskodás Ausztriától teljesen függetlenül ezen törvényhozás által Magyarország érdekeinek teljesen megfelelően szabályoztassék ? Es kérdem különösen azt. hogy gondoskodott-e az igazságügyminiszter ur, hogy a magyar nemzetet megillető nemzeti nyelv és czimer az ott hozott ítéletek alkalmával a maga törvénybiztositotta jogaiban érvényesüljön? (Tetszés a szólsőbalol- dalon.)

Arra kérem ezzel kapcsolatban az igazságügyminiszter urat, hogy móltóztassók előterjeszteni együttesen azokat a jogszabályokat, a melyek a magyar állampolgároknak nem itteni polgári viszonyaira vonatkoznak, hogy azokat ne csak a törvényhozás, de a nyilvánosság utján minden állampolgár ismerje. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert az mégis képtelenség, hogy még jogi tanácscsal is alig-alig lehet szolgálni a külföldön a konzuli bíróságot igónybevenni szándékozó magyar állampolgároknak, mert hiszen teljesen ismeretlenek azok a szabályok, a melyek alapján ott az Ítélkezések történnek, (ügy van ! a szólső- baloldalon.)

A curiai bíráskodásról szóló törvényre vonatkozólag az igen t. igazságügyminiszter ur még mindig tartózkodó álláspontot foglal el, bár elismeri, hogy bizonyos irányban módosításra van szükség. Hát kétségtelen, hogy magában a törvényben, különösen azért, mert annak némely intézkedései nem elég világosak, nem elég kimerítők, hiba van ; de hogy ezt a hibát megfelelő módon szanálhassa a törvényhozás, én azt gondolom, kell, hogy az igazságügyminiszter ur gondoskodjék arról, hogy az azon törvény alapján meghozott curiai ítéletek hiteles alakban egész kiterjedésű indokolásaikkal együtt a házzal közöltessenek és nyilvánosságra hozassanak azért, hogy a szakköröknek is mód és alkalom nyujtassék arra, hogy bírálataikat megfelelő irányban kifejezésre juttathassák és igya törvény- hozásnak segédkezet nyújtsanak arra, hogy ezt a kérdést annak idején alaposabban Ítélhesse meg és bírálhassa el, s ne úgy, mint az a törvény megalkotásakor történt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

A perköltségek apasztására vonatkozólag a t. igazságügyminiszter ur nagyon sok irányban tett kijelentést, a melyet azok, a kiket sorsuk perlekedésre kónyszeritett, bizonyára csak köszönettel fognak fogadni. És ez természetes is, mert hiszen képtelenség az, hogy egy milliárdos költségvetéssel dolgozó államban azok az állampolgárok, a kik az igazságszolgáltatást igénybe veszik, megfizessék az igazságszolgáltatás költségeit, és másodszor is megfizessék abban a költségben, a melyet az ügyvédeknek juttatnak. Hiszen a bélyegekkel és az illetékekkel a perlekedő felek az igazságszolgáltatásnak csaknem teljes kiadási összegét fedezik. És én azt gondolom, épen azért nem foglaltatik az igazságügyi tár- cza bevételei között ez a bevétel, a mely e czimen befolyt, hogy ez ne szúrjon szemet, mert ha az észre- vótetik, azt gondolom, más hangon fogják követelni a költségek leszállítását, mint a milyen hangon azt eddig követelték.

Az igazságszolgáltatással nem áll ugyan szoros kapcsolatban, de mégis, miután igazságügyet érintő kérdésekről van szó, azt gondolom,

nem lehet közömbös az igen t. igazságügyminiszter ur előtt az, hogy a közigazgatási élet terén a bíráskodási kérdésekben az ítélkezések kik által gyakoroltatnak. És miután, a mint jól móltóz'al.ik tudni, az alsó- és középfokú közigazgatási bíróságok, a melyek a bírósági függetlenség és önállóság attribútumaival bírnak, ez ideig meg nem alkottattak, én azt gondolom, kötelességet teljesitaz igen t. igazságügyminiszter ur, ha kollegájánál, a belügyminiszter urnái odahat, hogy ezek az alsó- ós középfokú közigazgatási bíróságok is alakíttassanak meg, mert az csakugyan fejetejére állítása a kérdésnek, hogy egyetlenegy legfelsőbb fórumon van közigazgatási bíróság, azonban alsó- és középfokon nincsen és azon hatóságok a melyek az intézkedést felülbírálják, tulajdonkópen egyik érdekelt fél. (Úgy van a szól- sőbaloldalon.)

Az, hogy a közigazgatási ügyekben tulajdonképpen kevés ügy megy a közigazgatási bírósághoz, mert hiszen az Ítélkezés alá bocsátott kérdések túlnyomó része pénzügyi kérdés, csak azt bizonyítja, hogy e tekintetben a legfelsőbb közigazgatósági bíróságnak -hatásköre szűk korlátok közé van szorítva, ha nem állittatik fel az alsó és középfokú bíróság, móltóztassók kiterjeszteni a közigazgatási bíróságnak hatáskörét több ügyre, mint a mennyire ez idő szerint a törvény megállapítja. Merem állítani, hogy akkor annak a feladata mindenesetre azt az ügyszámot fogja elérni, a melytől a t. törvényhozás kétségbe fog esni, mert megnyugvást csakis a hatalomtól független bíróság intézkedéseiben találhat a közönség, (ügy van ! a szólsőbaloklalon.)

Az igazságszolgáltatással kapcsolatban felkérem az igazságügyminiszter ur figyelmet a fegyházi lelkészek állapotára és ügyeire. Azt gondolom, ha a lelkészek erkölcsi feladataival foglalkozunk és azoknak a nép lelkiiletére való jótékony hatását mérlegeljük, lehetetlen elzárkózni az elől, hogy különösen azok a lelkészek, a kik a bűncselekmények miatt elítéltek lelki ápolásával kell, hogy foglalkozzanak, kétszeresen megérdemlik a figyelmet, hogy abban az elbánásban részesüljenek, a melyet magasztos hivatásuk folytán megkövetelhetnek. A kérdés részletére nem terjeszkedem ki, csak