Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-16 / 16. szám
« k 1902. retteni diófákat ültetni, arra számítva, hogy minő élvezettel hűsölök majd árnyékukban. Csak az bosz- szantott, hogy szörnyű lassan, igen gondolkozva növekedtek. Azonban nemcsak gyakorlatilag foglalkoztam a gazdálkodásnak ezzel az ágával, hanem elméletileg is. A helyi lapba gazdasági czikkeket írtam, gazdaság-tudományi rendszeremet arra a szilárd alapra helyezve, hogy minden egyes esetben, vagy gazdálkodási ágnál mit diktál a tiszta józanész. Vidékünkön mind nagyobb és nagyobb területet lepett meg a szőllő-moly s nagy pusztítást vitt véghez. Tanakodtak rajta, hogy a már inficiált területről hogyan lehetne kipusztitani ezt a veszedelmes bajt. Én egy hosszú czikket irtain s kézzel foghatólag előadtam a szőllő-moly kipusztitásának egyedüli, csalhatatlan módját, a mely rendkívül egyszerű. Azt mondtam ugyanis, hogy az egész szőllőt ki kell fordittatni és helyét be kell vetni krumplival : akkor azon a területen nem lesz többéj szőllő-moly. — Kinevettek érte. Belátták, hogy tökéletesen igazam van, de mégis kinevettek. Hát már most mondja meg akárki : érdemes az embernek törni a fejét valamin ? Több éven át korai fagyok jár- jártak és sok kárt tettek a fiatal gyiimöcsfákban. Ekkor én a természet útmutatása, illetve a költözködő madarak szokása alapján pgy, nagy aparatussal kidolgozott czikkemben azt hangoztattam, hogy ha az a czé- lunk, hogy az ültetvényeket minden áron megmentsük az elfagyástól, nincs más mód, mint ez : ősszel az ültetvényeket kivesszük a földből, elszállítjuk meleg éghajlat alá s ott elültetjük a télre, tavasszal aztán visz- szahozzuk. Ez ellen a többi gazdasági czikkező csak azt az egy kifogást tudta tenni, hogy nagyon költséges. Az igaz, hiszen ezt ón sem tagadtam, de legalább az elfagyástól okvetlenül megóvjuk a fát. Szóval: tele volt az ón fejem okos gondolatokkal és jó tanácsokkal, mint a csízió jövendöléssel, de gazdasági czikke- iin sikertelenül hangzottak el, mint kiáltó szó a pusztában. Végre beláttam, hogy nem kell a magyarnak okszerű gazdálkodás, fölhagytam a czikkezóssel, azt mondva : boldoguljatok hát nálam nélkül. Pénzzé tettem minden ingóságomat és ingatlanaimat s felköltöztem Pestre. Kiskun-Halas helyi értesítője. A vasúti kocsiban, melybe beléptem, egy fiatal leány ült egyedül. Nem ismervén egymást, én nem szóltam, ő azonban állhatatosan hallgatott. Kevés idő múlva észre vettem rajta, hogy nagyon ^ unatkozik, mert közbe-közbe ásított is. En rösteltem, hogy valaki, pláne egy hölgy, az ón társaságomban unatkozzék, hirtelen elhatároztam, hogy szórakoztatni és mulattatni fogom. Erre a következő szellemes és élénk társalgás kezdődött meg közöttünk : — Kedves kisasszony ! mondám neki. Szereti-e kegyed a sajtot ? — Nem, felelte ő lakonikusan. Erre csönd következett, mely majdnem egy negyedóráig eltartott, a mikor ismét fölvettem a beszéd fonalát. — Hát a papája szereti-e ? — Az sem szereti, rnondá ő. Újra szünet, bizonytalan ideig. — Hát az édes mamája szereti-e ? kérdem mind nagyobb érdeklődéssel. — Az sem. Éppen elhagytuk az ötödik állomást, mikor igy folytatóm tudakozódásaimat : — Vájjon az öcscse szoreti-e ? Eám tekint a kisasszony s ezt feleli : — Nincsen öcsém. Már itt végképpen megszakadt volna a társalgásunk, mert úgy látszik kifogytunk a beszéd tárgyául szolgálható alkalmas személyekből, de ón hirtelen föltaláltam magamat s azt kórdóm : — Hát ha volna öcsese, szeretné-e az a sajtot? A kisasszony mosolygott, de nem szólt semmit. Ebből azt következtettem, hogy vagy én mondtam furcsaságot, vagy ő nem értette meg a kérdést. Azonban nem háborgattam tovább, mert elmerültem gondolataimba. Azon tópelődtem, hogy milyen nagy könnyelműség az sok családban, ha a leányoknak nincsen öcscsük, holott a mostani házasodási viszonyok között akárhány leány juthat olyan helyzetbe, hogy igen alkalmas volna neki egy öcs, a kit idővel megtehetne bátyjának. Én gondolataim végére értem, a vonat pedig a pályaudvarra. A kisasszony bizonyára azzal az édes emlékkel vált meg tőlem, hogy soha se mulatott ilyen jól, mint a mostani útján. (folytatása köveik.) április 16. Népesedési mozgalom. Születte)fc: — április 2. április 8. — Könyves Rozáliának Juliánná nevű leánya. Holländer József és Weisz Herminának Pál nevű fiuk. Pataki Dezső és Hamar Erzsébetnek fontaim nevű leányuk. Simon Móricz 'és Fein Rózának Sarolta nevű leányuk. Hermán Dénes és Hirháger Lucza Etelnek Katalin Margit nevű leányuk. Szabadi Sándor és Modok Máriának Eleonóra nevű leányuk. Győré Eszternek Eszter nevű leánya. Bor Móricz és Ács Rozáliának Ilona Margit nevű leányuk. Keresztúri János és Baki Judithnak János nevű fiuk. Vájger Imre és Kis Tamás Rozáliának Imre nevű fiuk. Bundzsák János és Hegedűs Veronának Anna nevű leányuk. Matus János és Fenyvesi Viktóriának Benjámin nevű fiuk. Banga Mihály és Androvicz Luczának Juliánná nevű leányuk. Kis Gábor és Csapó Erzsébetnek Bóniámin nevű fiuk. — április 9. április 15. — Borbás István és Korityák Juli- ánnának Mária nevű leányuk. Faragó Ilonának Mária nevű leánya. Dudás János és Kis Tamás Annának János nevű fiuk. Horváth István és Buda Teréziának Juliánná nevű leányuk. Csicsó Bóniámin és Gondi Katalin Vilmának Juliánná nevű leányuk. Markovics Miklós István és László Juliannának István nevű fiuk. Szvet- nik István és Törteii Máriának Sándor nevű fiuk. Viszmeg Mihály és Csincsák Máriának Mária nevű leányuk. Kószó János és Markus Annának Imre nevű fiuk. Meghaltak: Kis Agóczi Ferencz 17 hónapos korban, özv. Kövesdi Lajosné Pap Juliánná 84 éves, Molnár Sándor 1 éves, Tóth Abonyi Imre 68 éves, Szanyi József 79 éves, Czókus Etel 5 hónapos, Vass Dezső 29 éves, Makai Vilma 2 éves, Váczi József 74 éves, Buda Józsefné Szabó K. Anna 68 éves korban. Házasságra kihirdettek : Orbán László Pap R. Juliannával. Keresztúri Pál Ván Erzsébettel. Egykekeltek: Szalay Zsigmond Papp Mária Magdolnával. Präger Ferencz felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. Halas, 1902. Nyomatott Práger Ferencz könyvnyomdájában.
