Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-12 / 11. szám
1902 . Kiskun-Halas helyi értesítője. márczius 12. mikor a javaslatot beterjesztette. Mert miből indult ki ? Ismét abból a téves felfogásból, hogy a közegészségügyi intézmények túlnyomó részét az ország fővárosában kell felállítani. Ez teljesen elhibázott felfogás, mert ha helyesen akarunk eljárni, akkor a közegészségügyi intézetek különösen a gyermekmenhe- lyek nagyobb részét a vidéken és pedig a legmagyarabb vidéken kell elhelyezni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy agyermekek, akiket a sors megfosztott gondviselőjüktől, vagy a kiknek hozzátartozóit a sors képtelenné tette arra, hogy gondjukat viselje, mondom, hogy ezek a gyermekek teljesen magyar vidéken, igaz magyar szellemben valódi magyarokká neveltessenek. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.) És itt a t. belügyminiszter ur figyelmét arra hivom fel, hogy az 1901: VIII. t.-cz. végrehajtásának foganatba vétele előtt szíveskedjék beterjeszteni javaslatát a törvény megváltoztatására nézve oly irányban, hogy ebben a tekintetben ne mondassák ki, hogy agyermekmen- helyet az államköltsógén a fővárosban kell felállítani. Hiszen a főváros azon töpreng, hogy az ezredéves ünnepély alkalmából tett nagy alapítványát mire fordítsa. Tessék felállítani a fővárosi gyermekmenhe- lyet a saját költségén, és akkor az a 6 millió korona, a mely a belügyi kormány rendelkezésére áll, és a mit a törvény szerint felhasználhat, jobban aknázható ki és a vidéken sokkal olcsóbban, előnyösebben, a közérdeknek és hazánknak sokkal jobban megfelelően létesítheti a gyermekmenhelyeket. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az orvosi szolgálat tekintetében a t. belügyminiszter ur ez ideig nem látta szükségesnek bármely intézkedés megtételét. Pedig gondolom, nem vonja kétségbe senki, hogy bizony elérkezett az ideje annak, hogy az a rendezetlen állapot, a melyben az orvosok részint egymás közt, de különösen a közönséggel szemben vannak, egyszer valahára szabályoztassék, (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon) és mindazok a kontroverziák, a melyek az orvosok és a közönség közt felmerülnek, illetékes, kijelölt elfogulatlan tényezők előtt biráltassanak és döntessenek el. Mert hiszen maga a büntető törvénykönyv az orvosi visszaéléseket azok kényes természeténél fogva nagyon enyhe büntetés alá venni volt kénytelen, mert csakugyan azok felett a részletekig menő tárgyalásokat teljesen a bírói hatáskörbe adni gyakorlatilag képtelenség. Kell tehát oly szervről gondoskodni, a mely mindazokat a kényes természetű ügyeket, a melyek társadalmi és egyéni szempontokból megoldásra várnak, elintézhessék. Es ha a t. belügyminiszter ur nem tud más szervet, gondoljon legalább az orvosi kamarák felállítására. (Helyeslés a szólsőbaloldalon.) A csendőrségi szolgálati szabályzatára vonatkozólag, daczára annak, hogy az uj bűnvádi perrendtartás életbeléptetése következtében nagyon is indokolt és szükséges volna, hogy az újra átdolgoztassék, a t. belügyminiszter ur ez ideig semmiféle intézkedést nem tett. Pedig ha szem előtt tartja a bűnvádi perrendtartásban letett elveket, lehetetlen kitérnie a t. belügyminiszter urnák és a kormánynak, hogy a csendőrsógi visszaélések a polgári bíróság hatáskörébe utaltassanak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Képtelenség az, hogy midőn a polgárság érdekéről, személyi biztonságáról, egyéni szabadságáról, becsületéről, életéről van szó és esetleg ezekkel szemben követtetnek el visszaélések, azok elbírálása a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, a melyről tudva van, hogy tisztára azt nézi, vájjon a szol- gájati szabályzatot sértette-e az illető vagy nem. Ha a formák szerint ölt vagy követett el visszaélést, nem éri büntetés. A közbiztonság tekintetében, t. ház, talán elég arra utalnom, hogy a belügyi kormányzat ez ideig még nem érezte magát elég erősnek és képesnek arra, hogy a czigányok ügyét rendezte volna és azoktól megszabadította volna Magyarország közönségét, és ha ezt az egy kérdést 34 éven keresztül nem tudta megoldani, vájjon remélhetjük-e azt, hogy akkor sokkal fontosabb, nevezetesebb, életbevágóbb, nagyobb körültekintést és gondosságot igénylő ügyekben képes lesz a belügyi igényeket teljesen kielégíteni? Áttérek egy másik tárgyra, a közigazgatási tanfolyamok kérdésére, melyet a belügyministeri költségvetés 100,000 koronával támogat. Mikor a közigazgatási tanfolyamot rendszeresítették törvény alapján, az a czól lebegett a kormány és a törvényhozás előtt, hogy előkészíttessék az a lehetőség, miszerint az állami közigazgatás életbeléptekor az alsó fokon elegendő számú képzett egyén álljon rendelkezésre. Az a kérdés, t. ház, hogy vájjon azzal az összeggel, azokkal az eszközökkel, melyeket e czólra felhasznál, képes-e a belügyminiszter ur azt a feladatot teljesíteni, melyre vállalkozott? Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem, mert ha a Magyarország jövendő közigazgatási tisztikarának túlnyomó részét, képező jegyzőket ily összeggel akarja megteremteni és csak azon eszközöket bocsátja rendelkezésükre, melyeket ad. akkor azt* a kifogástalan színvonalat, melyen Magyarország tisztelettel örvendőjegyzői karamaáli, egyáltalában felebbemelninemlehet.Nem gondos kodott a belügyminiszter ur arról,_ hogy a közigazgatási tanfolyamoknál rendszeres tanári állások szereztessenek, nem gondoskodott arról, hogy a megjelelő tankönyvek rendelkezésre álljanak, és bár a jelentésekből meg kellett győződnie arról, hogy az az egyéves előgyakorlat, melyet a törvény megkíván, kevés és azt ki kell terjeszteni, mert hiszen könnyebbé teszi az elméleti képzettség elsajátitását is, s a t. belügyminiszter ur arról sem gondoskodik, hogy ez irányban a változás meglegyen. Van még egy.kórdós ezzel kapcsolatban és ez az, hogy az 1893: XX. t.-cz. 3.§-ának gyakorlati aklal- mazása különféle magyarázatot nyer az egyes közigazgatási tanfolyamok vezetősége részéről. A törvény ugyanis világosan kimondja, hogy azok, a kik a törvény életbeléptekor köz- igazgatási szolgálatban állnak és legalább 6 osztályt végeztek, 1 évi gyakorlatot kimutatnak, a közigazgatási tanfolyamra a kedvezményes három éven belül is felvehetők, tehát nem kell nekik 8 osztály elvégzését kimutatniok. A közigazgatási tanfolyamok vezetőségeinek egy része azokat, a kik az egyévi gyakorlatnak a törvény életbe léptét megelőző voltát nem tudták kimutatni, nem vette fel. Kérdem a t. belügyminiszter úrtól, hogy ha az utóbbi felfogás jogosult mi lehetett a czélja a törvény azon intézkedésének, hogy kedvezményt nyújtson és
