Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1902 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-29 / 5. szám
1902. Melléklet a Kiskun-Halas helyi értesítőjéhez. január 29. kiilügy-, a közös hadügy-,ésa kettővel kapcsolatban álló közös pénzügyminisztériumot Magyarország érdekei szempontjából hasznos befektetésnek tekinteni nem lehet. (Úgy van! a szólsőbaloldalon.) De ha az igen t. miniszterelnök ur e befektetési elmélet gyakorlati alkalmazásának folyamán módot és alkalmat ad arra a szervezetre, hogy magyar királyi külügyminiszteri és magyar királyi hadiigyminiszteri állás szer- veztessék, akkor az igenis jövedelmező olyan befektetés lesz, a mely nem csak anyagi téren, de mindenesetre az ország közérdekéban, erkölcsi téren és az állam tekintélye érdekében is úgy fog érvényesülni, hogy azt azután mindenki teljes joggal a magyar állam szempontjából hasznot hajtó befektetésnek fogja nyilvánítani. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Indokolta az igen t. miniszter- elnök ur javaslatát azzal is, hogy az államhatalomnak érvényesülnie kell, a mostani rendszer mellett azonban ez teljes mértékben meg nem történhetik. Elismerem, igen t. miniszterelnök ur, hogy az államhatalomnak érvényesülnie kell. de hangsúlyozom, hogy annak az államhatalomnak nemcsak lefelé, hanem felfelé és kifelé is érvényesülnie kell, mert tulajdonkópeni feladatának csak akkor felel meg. Gondoskodjék tehát az igen t. miniszterelnök ur arról, hogy ez az államhatalom igenis érvényesüljön felfelé és kifelé is. Ennek pedig, hogy a magyar államnak, mint ilyennek hatalma érvényesüljön felfelé és kifelé egyaránt, az a módja, hogy helyezkedjék az igen t. miniszterelnök ur arra a politikai álláspontra, a melyet őseink elfoglaltak akkor, amidőn Magyarország és Ausztria között csakis a per- sonális uniót létesítették ; hárítsa el ennek akadályait. De azt a rendszert, hogy az államhatalom lefelé érvényesíttetik, felfelé azonban gyáván meghunyászkodik, kifelé pedig nem mer és nem is tud nyilatkozni, helyesnek, igazságosnak és közérdekben állónak elismerni nem lehet. (Úgy van ! a szólsőbaloldalon.) Azt mondja az igen tisztelt miniszterelnök ur és az indokolás is ekként próbálja a javaslatot támogatni, hogy a tárgyalás alatti törvény javaslat újabb kiadást nem fog maga után vonni. Azonban már az indokolás is megengedi azt, hogy másfél millió korona többlet keletkezik, mit azzal vél eloszlatni, hogy a vármegyék háztartására megállapított állami hozzájárulási összegből el lehet vonni azt, a mi azon állások dotácziójára fordittatik, a mely állások a javaslat szerint átmennek a kormány rendelkezése alá. Hát, t. ház, ez nagy tévedés, mert ha elvo- natnak is azok az erők és átvitetnek is az állam szolgálatába, ne méltóz- tassók azt gondolni, hogy a vármegyei törvényhatóságok ezentúl számvevőség nélkül élhetnek és mozoghatnak. Hiszen a törvényjavaslat szerint is a vármegyék részére fen- tartoft rendelkezési jogot másként az arra hivatott alispán képtelen helyesen és jól gyakorolni, t. háznyin t hogyha ő oly számvevői közeg, gél rendelkezik, aki neki a szükséges adatokat a maga megbízhatóságában szolgáltatja. Mert lehetetlen elképzelni is, hogy minden egyes ügy, keresztülmenvón azon sablonos formákon, a melyek a hatóságok közti érintkezésnél történnek, az alispán és a királyi adóhivatalok és a pónzigazgatóságnál lévő számvevőségek között levelezés utján intéz- tessék el. Akkor azok az árvák, a kik nagykorúvá lesznek, aligha fognak rövid utón hozzájutni az ő árva- tári tömegükhöz. Miért'? Mert a pénzkezelési szabályok helyes elvei szerint nem lehet az egyénileg átvitt számfejtést és utalványt foganatosítani a pénztárnak, ha csak az hivatalos utón nem oxpediáitatott hozzá. De megczáfolja, t. ház, azt az állítást, hogy nem fog anyagi teher háromolni az államra, az, hogy járási számvevői állások szerveztetnek. Tehát oly állások, a melyeket a törvény ez ideig nem ismert és a milyenek hazánkban csak Pest vármegyében vannak ez idő szerint, a mi természetesen megint azt bizonyítja, t. ház, hogy csakugyan nem forma- kérdésekről van itt szó, a midőn ez a törvényjavaslat bírálat tárgyát képezi. Itt is nagyon szűkszavú az indokolás és azt mondja, hogy bőven meg fog térülni az a több millió, a melyet a járási számvevőség kiadásul von maga után. Hát nézzük meg a dolognak a gyakorlati oldalát. Magyarország 409 járásra van felosztva az ő 63 vármegyéjében, melyben J 6,000 község van. Már most egy járási számvevői állásra esik 30—40 község. En nem tudom, az igen t. belügyminiszter ur megnyugvással gondolja-e azt, hogy egy járási számvevő az ő 40 községében akként végzi azon teendőket, hogy azok csakugyan az ellenőrzésnek minden ismérveit magukban foglalják. De, t. ház, tegyünk egy kis számítást. Ha a legkisebb mértékét számítjuk is annak az összegnek, a mit a járási számvevőnek fizetés alakjában adni kell, az 1893 : IV. t. ez. idevonatkozó rendelkezéseit véve alapul, a mely szerint egy a IX. rangosztályba tartozó adóellenőrt veszünk kiindulási pontul, akkor is egy járási számvevőnek a fizetése lesz 2200 korona, a legkisebb lak- pénze 400 korona, úti átalánya, mert hiszen 40 községgel kell foglalkozni, azt hiszem, 300 koronánál kevesebb nem lehet, irodaátalányát pedig 200 koronával véve, a fizetése összesen 3400 korona lesz. De a 40 község közötti levelezés képtelenség, hogy legalább is egy dijnoki állás szükségességét ne indokolná, sőt lesz nem egy olyan járás, a hol számvevői, segódszámvevői és főszámvevői állások fognak majd szerveztetek Tehát. t. ház, legkevesebb 4000 koronába fog kerülni egy járási számvevő állás létesítése, felállítása, a mi maga 1,636,000 koronát tesz. És itt, t. ház, egy igen csattanós bizonyítékunk van arra nézve, hogy a t. miniszterelnök ur nem helyesen jár el az ország érdekében, annak anyagi erejét tartva szem előtt. Itt van a pénzügyi bizottság jelentése (Halljuk ! Halljuk !) az állami költségvetés tárgyában. Ebben, t. ház, tisztán és világosan azt mondja a pénzügyi bizottság (olvassa): „Ez alkalommal is újra nyomatékosan utalunk arra, hogy a tisztviselői létszámnak folytonos felszökkenése és ezzel egyidejűleg a fizetéseknek emelése az adózó nagy közönség érdekeinek szempontjából egymással össze nem egyeztethető két eljárás. Nem is szólva, hogy ez a folytonos elvonása az értelmi erőnek és a köz jövedelmeinek a társadalmi és a gazdasági politika szempontjából is aggályos. Midőn tehát a költségvetésbe beállított 3 millió korona megszavazását a kópviselőháznak javasoljuk és világos kijelentésével annak, hogy a tisztviselők helyzetének javítását más intézkedéseknek
