Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-01-18 / 3. szám

jába, Grál Sándor, vagy Gyugel Kál­mán kőművesekhez, Hofmeiszter testvé rekhez, szerkesztőségünk helyiségébe (Kémeri Sándor kereskedése,) ahol a gyártmányokat megtekinthetik, és szí­veskedjenek e gyártmányokat alaposan megvizsgálni. Megjegyezzük, hogy e gyártmányokat Kozits István mérnök szakszerüleg megvizsgálta, és úgy ta­lálta, hogy a súlya a rendes agyagtéglá­éval körülbelül egyenlő, számba nem vehetően súlyosabb az agyagtéglánál. Nagyon jó tulajdonsága az, hogy a vizet korántsem veszi be oly mérték­ben,gmint az agyagtégla, vagy agyag tető cserép, mely tulajdonságánál fogva fedőanyagnak különösen alkalmas. Kötő anyag (malter) a legkevesebb kell hozzá, miután minden lapja teljesen sima mintha köszörült tégla lenne, ugyanezen tu­lajdonságánál fogva vakolat nélküli építkezésre (Rohbau) igeu alkalmas. •Színe a legszebb szürke, azonban csekély festanyaggal a legváltozatosabb szín adható neki. Keménységre tartós­ságra felülmúlja bármely agyagtégla gyártmányt. ISoha sem kell hatogatni, darabolni, mert hiszen fél, negyed, sőt nyolczad tégla is gyártható, ámbár a törést, hasítást ép úgy lehet eszközölni rajta, mint az agyag téglán. ilyen tulajdonságok mellett akkor, amikor 2b—26 koronára van tervezve a közönséges tégla ezre, bámulatos olcsónak kell tekintenünk, melylyel más gyártmány nem versenyezhet, es ép ez oknál fogva alapos a remény, hogy egy millió kétszázezer darab evente elfogy. Tartózkodóak voltunk e kérdésben addig míg alapos meggyőződést nem szerezhettünk a halasi homokból készült gyártmány felől. Most hogy minden kétségünk eloszlott, és a tervbe vett gyár íetesitését szükségesnek, közhasz­núnak látjuk be teljes megnyugvással és lelkiismerettel csinálhatunk neki propa- gondát. Szabad líceum. Főiskolánk tanári kara által tervbe vett szabad előadások sorozatát jan. 5-én kezdette meg szép számú közönség érdeklődése mellett e folytatta 13-án. Az első napról szóló tudósításunk legnagyobb sajnálatunkra tér szűke miatt elmaradt, mit ezúttal hozunk helyre. Szilády Áron nyitotta meg az előadások sorozatát, megemlítve azt, hogy már 1867-ben kezdeményezte azokat a halasi tanári kar, és egy telet szerencsésen ki is bűzött. Ma, negyedszázad múltán sokat baladtunk a tudo­mányok es ismeretek világában, de Hala* város minden téren történt fejlődése alapján is jogos igényt tarthat arra, hogy a nemes szándékot a siker koronázza. Áttérve előadása íuiajdonképeni tárgyára, Halas város iskoláinak, és az iskolák tanít­ványainak és tanárainak a tudomány és iro­dalom terén elfoglalt, jó részt a feledés homályában maradt szereplésére, előadta, hogy Halas város történetének kutatásánál vak­merőségnek tartották a XV. századnál tovább menni. Fődig már az 1300 as é' _kben kellett lenni itt egy magasabb iskolának, melynek első nyomait nem is idehaza, hanem a bécsi egyetemen találjuk, hol is annak 1383-iki évkönyvében egy Halasi Tamás nevű tanulóval találkozunk, kinek Miklós volt az apja, szegény tandíjmentes tanuló volt, 1394 ben Halasi János, 1429 ben Halasi Sebestyén tanultak a bécsi egyetemen. A krakkói .gyeiemen 1515 ben Halasi András, 1535-ben Halasi Mihály tanulók neveivel találkozunk, kik mind a halasi iskolából kertlltok ki. Abban az időben a születés helyéről nevezték el magukat egyes emberek és családok. De ha valamelyes kétség térne is ahhoz, hogy az illetők a születésük helyére vaió vonatkozás nélkül vették tel a helynevei, Hajad Mihálynál a kétség el van úsztatva az által, hogy oda van neve meilé jegyezve : „diocesis Koiociensis* — kalocsai kerület, A halasi tőiskolában csak 1669-től fogva vannak feljegyezve a tanárok nevei. A régi időkből a tudós F'öldy Jánost méltatta, aki Szaiontáu született, 16 éves korában segéd tanító volt, később Debreczenben tanult, majd Barándra jutott rektoriára; 1781-ben bivták meg halasi tanárnak, hol két évet töltött. Jeles költő volt. Csokonai irányát követte. Halasi tanárkodása alatt szép versben köszön­etté lei Felér Istvánt (Feter Dénes öregapját), i vers kéziratát Féter Dénes őrzi. Kovács Fái híres p:ote3Sora voit az iskoi li­lák, mely 1836 ban választotta meg. Nevezetes joeta is voit a klassikus irodalomban. Arany fános, kinek tanítója voh, mesterének vallotta is sokszor hálával említette Kovács Fái nevét, tki gyenge gyermek korában is íoglalkozo ti már a rers írással. A régebbi időkből Bacsó Jánost hozta fel, niut a halasi iskola jeles növendékét. 0 volt tz, ki mint fülöpszállási pap, és Felőli Sándor elkes hive, megjelent a híres kunszentmiklósi tövelválasztáson és Petőfi mellett korteskedett. Jetöü tudvalevőleg ezen a választáson meg lukolt, és rögtön szabadszállására utazva a ráiasztás elleni petitióját megírta, Bacsó utján ) kézirat jelenben Szilády Áron birtokában fan; ki azt fel is mutatta, majd felolvasta Bacsónak a Kiadó czimU hazafias költeményéi 1848 ból: Itt az idő rajta — Minden ember kardra. Bangó Péter, költői néven Bangó Pető, Kovács Pál tanítványa volt, 1824-ben született, ő is tőrzsgyökeres halasi fiú volt. 1844-ben végezte a debreczeni iskolát, abban az időben, amikor Petőfi is ott tanult. Akkor tájt halt meg Debreozenben egy itju nő — Simonfi Johanna — kinek emlékét Bangó egy szép költeményben örökítette meg. Ez a költemény keltette föl Petőfi figyelmét is; felkereste Bangót, vele barátságot kötőit. Bangó Pető tehetsége erősen fejlődött. Virágregéi (Tompa virágregéihez hasonlók) közül egy szép rész­letet fel is olvasott a tudós előadó. Bangó 1848-ban honvéd lett, és titkára Kovács Ágoston kormánybiztosnak. Hogy Bangó ielke« hazafiasságán kívül, mi volt főbenjáró bfine, melyért Haynau kötél általi halálra ítélte, nem tudni, Később mngkegyelmezett neki, Kiszabadulása után ügyvéd lett, 30 éves korában és házasságának 5 ik évében halt el. Neje Pásztor Anna nyomatta ki gyász- jelentését, &zathmáry Sándor természettudományi (ej­tegetését a légnyomás köréből vette; a lég­szivattyú, a barométer működését a légnyomás törvényeire vezette vissza; kísérletileg bizo­nyította, hogy „a természet irtózik az üres ségtől* régi természettudományi elv csak egy bizonyos mértékig áll, ez a mérték a lég nyomásának ereje, mely egy emberi testre mintegy 150 mélermázsa sulyiyal nehezedik. Gál Lajos a Föld és az Ember keletkezé­séről és fejlődéséről beszélt, ügyes hasonla­tokkal és lorduíaíokkal fűszerezve előadását, az érdeklődést folyton ébren tartotta. A töité- neiem előtti időből való leletekkel bizonyította, bogv az Ember fokozatos fejlődés mellett vette tel mai alakjai és uralmát a Földön. Lapunk tere nem ölelheti töl az előadások tartalmának részletes ismertetését, azért csakis haiyány kivonatra szorítkozhattunk. De aki tanulni és élvezni kíván, tessék meghallgatni, Megelégedéssel halijuk, hogy már is többen bejelentették az iskolának voit növendékei közül, hogy szive-.ea szerepelnek ők is az előadások további folyamán. Élénk bizonysága ez annak, hogy főiskolánk nem áll elszigetelten a nagy közönségtől, s hogy a belőle kikerült tanulók nem szabadnak el sem az iskolától, sem a várostól, hanem mindenkor érzik, hogy őket a mull, az ifjúkor emlékezete, a hála oóalüú ahhoz az iskolához, a melynek virág­zása érdeke ennek a városnak, érdeke minden iakossának, nem csak azoknak, a kiknek oda járó fiaik vannak vagy jöhetnek. Vasárnap déluíán nagyszámú közönség előtt — különösen a hölgyek voltak szépen kép­viselve — id. Gaál Lajos, az iskolának volt tanára, folytatta értekezését az ember ősko­rái ól, midőn még bariang volt a szalonja, íagyökér az eledele, koTakő a baliája, állatbőr a ruüaja; a mikor úgy kellett neki főkről lókra megtanulnia mindent, mint a kis gyermek a járást, a beszédet. A mikor még csak a napon szárította a pecsenyét... Do ki tudná elszámiáím mi mindenről beszélt a mi kedves Lajos bátyánk aranyos jó kedvével abba a csalódásba ringatva bennünket, hogy mulattat oennünket, pedig tanultunk is tőle. Előadása végeztével Szabados Dezső Vili, o. t. szavalta el Váradi „Judását“, élénken színezve, hogyan könyörög bebocsátásért mennyországba, pokolba ... de hiába. Egy kisasszonyra annyira rémezen hatott a sza­idegennél szaiajtott leányzóval merészkednek a zene hanginál egyenletes mozgásokat végez­ni, az másnap pellengére aliittalik, mert másként megloghatatlan előttem a következő eset. Megszólítom a balban egy ismerősömet „Te, miért nem tauezoisz ezzel a kis leánnyal ?“ meglepődve néz reáin. „Hisz ez nem haiasi.“ — Kimekszein, hogy a tavalyi diák majálison kei idegenből jött leány, kik ina»hoi bizo nyosan a bal királynői lettek volna, jóformán az egész mulatság alatt ültek. Az se volna am nagy baj, ha egy kis demokrataság ütne bele egyikbe masikna, a ki miau azéri, mert a leány szülei nem áliuak egy társadalmi színvonalon az ő szüleivel, méltóságán alóli uak tartja vele tánczolni. Ugyan, ugyan ne gentriskedjünk, kinevetnek erte bennünket. De íeire a keserű hanggal. A rózsás bálról írván, bocsánat, „Hogy akaratlanul ily fekete JLett gondolataimnak menete.“ • Még egyszer köszönet a tanítóknak és a 1 közreműködőknek. Vajh’ minél hamarább újból találkozhatnánk. Kritikus. i

Next

/
Thumbnails
Contents